Luczifer-bazár

A képen egy trencséni (Trenčin) illetékességű üveges, akinek tudvalevő nem hiányzik a hanyatt esés, és mint látható nem is esik hanyatt. Ügyes ember. A példaképem.

Kérem, mondja meg, hogy visszalépjek-e a tb-be – szegezi nekem a kérdést egy ötvenhárom éves asszony. Ha rám hallgat, azt csinál, amit akar – válaszolnám, de nem lehet, mert megsértődne és a megsértettekből már teljesítettük az idei tervet. Marad egy-két hümmögésbe csomagolt félmondat a karcsú korfáról, ami a korfánál nem annyira előnyös, mint kegyednél. Ez bejön. A piszkafa asszony somolyog és már nem is bánja, hogy nem tudom, hogy kilenc és fél év múlva hogyan teljesítenek a távol keleti börzék, lesz-e pénze fűtésre, parizerre. Még egy-két szó és hálásan búcsút intve kilibben / -ballag az életemből. Ezt megúsztam.  

Mármint az isteneké, ami - tegnap jeleztük - kezdet lehet. Nekünk. Szerintünk. A miért, az a levegőben maradt. Most se garantáljuk a megnyugtató választ, de egy kísérletet teszünk. Nézzük meg mi az, amiben ma óhajtunk tévedni.

Megrázó adatok kerültek publikálásra – kezdi a hvg.hu-n cikkét Hankiss Elemér – arról, hogy a világ társadalmai milyennek látják jövőjüket, pontosabban életüket öt év múlva. A Gallup WorldPoll reprezentatív mintán 120 országban elvégzett kutatás eredménye számunkra lesújtó: Zimbabwe, Burundi és Togó társaságában a 117. helyre kerültünk.

A Hivatal és a szerelem. Tudósítás.

A szellem embere magyarázza, hogy hatástalanok a fogyasztást korlátozó propagandák. Ennek nyugaton van közönsége, ők már kifogyasztották magukat, nálunk nincs, mert itt mindenki éhes. Le kell feküdni a vágyaknak.

 "Magyarország Szlovákia idősebb testvére. De a kisebb testvért európai modorra is tanítanunk kell" Balázs Péter külügyminiszter, egyetemi tanár mondata, amivel egy sikeres karrier csúcsán elindult a gondnokság alá helyezés felé. 

Régen volt, amikor apukámnak magyaráztam az élet dolgait. Az előadott céljaim nemesek voltak, elképzeléseim nagyívűek, aminél talán csak a hangom volt nagyobb. Kamaszkorom vége felé jártam. Én mondtam, ő egyre szomorúbban hallgatta. A vége felé a mellettünk lévő könyvekre bökve megkérdezte: ezt olvastad ki belőlük? A kérdésben benne volt a fia teljesítménye feletti bánata, valami bosszús szemrehányás, de benne volt az írott szó iránti bizalmatlansága is. Erre jutottak ezek. Látta, hogy van még dolga.

Eddig, ha az ember, bocsánat a pitbull uszulni akart bekapcsolta a számítógépét, vagy a tévéjét és odanavigálta magát, ahol tudta, hogy uszítanak és uszult.

Egy, a válságról szóló előadást hallgattam. Az előadó a mögöttünk lévő pénzügyi összeomlás méreteit a nagybankok piaci értékvesztésén keresztül mutatta be.

Kezdeném azzal, hogy beszámolok a szexuális életemről.

Az egyik kritikusi blogban elsiratnak egy tv-műsort. Azt mondják jó volt, de ezentúl nem lesz, mert kevesen nézték.

Nos, ezt a videót kaptam. Rákattintottam és néztem. Csak néztem - nálam mindig ki van kapcsolva a hang. Aki küldte az beléphetett egy antialkoholista klubba és most bemutatja, hogy hova vezet a mértéktelen italozás - bogoztam ki az üzenetet. Az ember csak bottal tud görkorcsolyázni. Üvegek között, akkor is, ha ilyen szépen, glédába vannak rakva. Aztán mégis bekapcsolatm a hangot …

Az idő múlása eleinte nem más, mint maga a boldogsághoz vezető út.

Kora délután kinyitottam egy sört. Pindur & Gida boldog vinnyogással rohantak a kapuhoz. Hétvégeken szokásunk, hogy míg én kapok egy sört, közben dobálok nekik. Pindurnak kétszer egymás után rosszul dobtam a labdát. A kerítésen túlra. Harmadszorra nem adta vissza, hanem Gidával rohant, lerakta ahova a másik esett, majd felkapta és visszahozta. De nem adta oda. 

Most nincs olyan nagyon meleg.

A nyárnak vége van, most már minden mindegy foglakozzunk Schelerrel. Miért pont vele? Ő került a kezünk ügyébe. Nyár van és meleg. Ebben keresendő a választás oka.

Háttértévézek. Az MTV egyik vezető riportere beszélget az MTA első emberével. A téma – ha jól hallom – a Páneurópai piknik. Előjön a kérdés, hogy a nyolcvanas években kellett, vagy nem kellett lőnie a határőrnek? Ez volt az érdekes kis színes. Kell-e fegyvert használnia a fegyveres testület tagjának? Jó, nem ennyire volt meglepő a dilemma, őket az érdekelte, hogy volt-e tűzparancs. Az egyik férfi kijelenti, hogy ez harminc évre titkosítva van. Ebben megállapodtak. Aha. Ezek szerint harminc évre titkosítottak egy tíz éven át naponta sok ezer eligazításon kiadott parancsot. Vagy vannak, akik ezt hiszik. És mondják. Reméljük valamit félreértettem.

A, B, C, D, E – bölcs férfiak – elhatározták, hogy az életüket színessé teendő készítenek maguknak egy hintát. A szórakoztató játékszerre gondoltak.

A Filmúzeum jóvoltából újra megnéztem Truffaut 400 csapás-át.  (A cím egy francia szólás, magyarul; veszélyes csínytevések) Nem a filmről, hanem annak ürügyén szólok. Folytatom, amit elkezdtem.

No, de melyik, melyik? Így ránézésre nehéz a döntés. Pedig jó lenne tudni, mert ők írják a történelmünket. A történéseinket. Mert valamelyik én vagyok. És hát valamilyik meg Te! Ki, kicsoda? És miért? Válaszoljunk, ahogy tudunk. Ál-analitikusan, azaz ál-alaposan, a társadalmi aktivitásért; a beilleszkedésért; a teljesítményért; a társas kapcsolatokért felelős személyiségvonások mentén.

- Kik azok a konzervatívak?

- Akik utálják a liberálisokat.

- Kik azok a liberálisok?

- Akik utálják a konzervatívakat.

- Kik azok a …

Így van, vagy csak így láttatják velem? Azok, akiknek nincs jobb dolguk. Azok, akik abból élnek, hogy én ezt így látom, akik ebbe beleragadtak. Akik ezzel az egésszel és következményeivel szemben semmilyen felelősséget nem éreznek. Teszik, amit nagyon muszáj. És egy ilyen alapon generált identitásmezőben jó teljesítmény, ha a tragikus következmények pillanatnyi rendezése legalább becsületbeli ügy. (Lásd kártyaadósság, szégyen) Azzal főzünk, ami van és várjuk azt, akinek volt gyerekszobája és testvére. Akit szerettek, aki szeretett. Megrendülten, reménykedve. Lelkiismeretfurdalással.

Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már?

Maradjunk még Bernhard Schlink történeténél. Amikor Michael Berg rájön, hogy Hanna Schmitz analfabéta és ennek titokban tartása súlyos, számára ott és akkor beláthatatlan következményekkel jár, beszélgetést kér filozófia professzor apjától.

A Duna TV közvetíti az Anna bált. Öt percre belenéztem.

Öregedő Illusztris I.: … itt van a reformkor szelleme … sok szép nő van itt …

Öregedő Illusztris II. : … a nők itt olyan szépek, legalább huszonöt (sic) … itt van a reformkor szelleme

Melocco Miklós: … ez itt nosztalgia, nem érték, hanem az értékek iránti nosztalgia … 

Nem Kedves Bátyám, ez nem nosztalgia ez a sors bornírt tréfája. Kigúnyol ninket. A reformkor forog a sírjában.

Ment volna, itt kérem minden, mint a karikacsapás, csak hát a körülmények, az emberek, a múlt, a jövő, az ellenszél – magyarázzák, akik úgy érzik, hogy nekik most magyarázniuk kell.  

Nem akarok nyaralni! Nem akarok izgalmas tájakat megismerni! Nem érdekelnek más népek látványosságai, ismeretlen szokásai. Nem akarok semmit se felfedezni. Nekem itt és így jó. Én itt élek. Megnyugtat.

A család itt hagyott minket, nyaralnak. Ők szabadok. Te szabad vagy – kajánkodnak a kajánok.

A politika tehetetlen és tehetetlenségében egyre bornírtabb, egyre gátlástalanabb, egyre önzőbb, akaratosabb, látóköre egyre szűkebb. (Lásd férfi klimax)

Menetiránynak háttal izgalmas az élet. Minden pillanatban elénk kerülhet egy vágyott, vagy épp egy félt valami. Előre az ember semmit se tud, semmire se készülhet fel, amit tehet; feszülten figyel. Az általában várt, de konkrétan mégiscsak váratlan találkozások villanásnyi idejében kell reagálni, menekülni, vagy épp megragadni a kínálkozó alkalmat. Értelemszerűen ez ritkán sikerül. Vigasz, hogy aztán sokáig nézhetjük a tovatűnő egyszer volt alkalmat? Háttal a menetiránynak az elmulasztott pillantok adják az élményt.

***

Szürke hétköznapjainkban a magától értetődőségek nem magától értetődőek, illetve más értendő alattuk, mint ami egyébként magától értetődő lenne. De akármit is jelent, az ami magától értetődő, az magától értetődő, hogy holnap megint csak más lesz a magától értetődő, és ami ma magától értetődő volt, az holnap egyáltalán nem lesz magától értetődő. Most mit csináljak? Higgyek mindent, mert minden képtelenség? Vagy semmit se higgyek? És azt hogy lehet megcsinálni?

Lobo lánya a Szent Jakab-útra készül. 800 km. Gyalog. Nem tudom miért teszi, de azt hiszem akármiért is teszi, ez nem egy kirándulás, amely után másnap, miután kialudta a fáradalmakat visszatérhet a normális kerékvágásba. Ezután semmi sem lesz a régi. Ha sikerül azért, ha nem azért. Ez próba. Ez az "el innen", ez a "tovább" maga az élet. Maga, az erőtől duzzadó haladás óhaja.

Mottó: Minden sikeres férfi mögött van egy nő.

A Hivatal egy irodaházban van. A bejáratnál portás rendezi az ügyfeleket. Aki a Hivatalba tart az nem mehet, aki a büfébe, vagy máshova, annak szabad az útja. Akik várnak, azok várnak. Hogy egyszer majd valaki beengedje őket is. Közben hallgatják a portást, akit senki se kérdezett, de panaszolja, hogy neki ezt adták utasításba, értsék meg, neki ez a munkája, őt elküldték már melegebb éghajlatra, ő nem tud mit tenni … Rettenetesen lapos a nyomorult. Az emberek egyszer csak megunják őt is, a meleget is, és otthagyják. Bemennek a hűs folyósóra. A Hivatal előszobájába. Ott várnak tovább. 

Nem ezt kerestem, de véletlenül ezt találtam. „A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ...

…

A bűnök nem feltétlenül kinn, a történések világában születnek, nem feltétlenül a bűnös tettek következményei. Bűnt és ennek megfelelően bűnöst láttatnak félelmeink is.

A besúgó az, aki másokat titokban rendszeresen megfigyel és az illetékeseknek érdekből beárul. Illetékes az, akinek hatásköre van, aki valamely ügyben intézkedni jogosult. Ez áll a szocializmus kellős közepén kiadott értelmező szótárban. Így a szocializmus kellős közepén pontosan tudnia kellett annak, aki másokat megfigyelt és a megfigyelése eredményeit azok tudta nélkül az illetékeseknek ellenszolgáltatás reményében leszállította, hogy besúgó. Hogy kiszolgáltatottá, adott esetben áldozattá tett valakit. Önös előnyök reményében. Hogy alkothasson, hogy előkelő lehessen, hogy valakinek érezhesse magát. Legalább titokban. Miközben távolodott az embertől. Igaz, csak titokban.

Eladták az EMFESZ-t, az Első Magyar Földgáz és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft-t. Egy dollárért, amikor 150 millió volt a bankszámláján. Szenzáció!

A szomszédjaim igazán rendes népek.

Utópikus az a tudat, amely az őt körülvevő „léttel” nincs összhangban – kezdi Mannheim Károly közismert dolgozatának egyik fejezetét, majd odébb folytatja – a lét utópiákat szül, ezek pedig szétfeszítik a létet, továbbterelik a következő lét felé.

Macska - ma már inkább csak Macs, öreg nem becézendő – egy kalocsai hálóban aludt mellettem. Majd egy évig. A legszebb napjait áldozta rám. A legszebb napjaimat áldoztam rá. Éjjel én hallgattam kedves motyogását, reggel én láttam először, amikor hosszú ösztövér végtagjait nyújtóztatta. Ilyenek voltak a szép napok.

Megnéztem a moziban a Cosma gyilkosságról - a magyar-cigány háborúról - készült áldokumentumfilm első valós részét.

Két urat – foglakozásukra nézve történészt – hallgattam a minap. Ugyanarról a korról, ugyanazokról az eseményekről és ugyanazokról az emberekről beszéltek. A szövegek korrektek voltak, mégis a két történelemnek szinte köze nem volt egymáshoz.

A poszt címe Fassbinder egyik filmjének címe, amely egy emberölésért tíz évre elítélt fiatal férfi történetét meséli el.

Mi rossz? – Mindaz, ami a gyengeségből fakad.                                                          Mi a boldogság? Annak érzése, hogy a hatalom növekszik, s legyőzetik egy ellenállás.” Így Nietzsche.

Egy roma ember bement a boltba kést vásárolni.    

Tisztelt Luczifer (az eredetiben a nevem), Az ÉS honlapja többek között azért nem interaktív, mert a magyar blogkultúra állapota elborzasztó. Nem szeretnénk színvonal alatti, rasszista hangokat még véletlenül sem viszontlátni honlapunkon, ezért elnézését kérem, de nem szándékozunk blogokat hirdetni.Megértésében bízva üdvözlettel Kovács Zoltán