Maradjunk még Bernhard Schlink történeténél. Amikor Michael Berg rájön, hogy Hanna Schmitz analfabéta és ennek titokban tartása súlyos, számára ott és akkor beláthatatlan következményekkel jár, beszélgetést kér filozófia professzor apjától.
Michael Bergé a szó: „ ... Elhatároztam beszélek apámmal. (…) Azzal a filozófussal igyekeztem beszélni, aki Kantról és Hegelről írt, akikről tudtam, hogy morális kérdésekkel foglalkoztak. (…) Apám előadatta velem a problémámat – elvont formában, példákkal illusztrálva.
– A perrel kapcsolatos ugye?
De csóválta a fejét, hogy jelezze: nem vár választ a kérdésére. (…)
Nagy feneket kerített a mondanivalójának. Kioktatott személyiségről, szabadságról, és arról hogy az embert nem szabadna objektumként kezelni. (…) az égvilágon semmi sem igazolja, hogy azt, amit egy másik személy jónak tart számunkra, fölébe helyezzék annak, amit jónak tartanak önmaguk számára.
– Akkor sem, ha később boldogok lesznek általa?
– Nem boldogságról, hanem méltóságról és szabadságról beszélünk. (…)
Végül azonban megfejtettem mondanivalóját: nem kell beszélnem a bíróval, egyáltalán nem szabad beszélnem vele. És ettől megkönnyebbültem. …”
***
Az őszi légy megfáradt szavai. A dicső múlt maradványaiból összetákolt hárítás. Ez nem a mi dolgunk - momdja és mondják. A barbárság praktikusan nyugtázva. Újjá születhet. A boldogságról nem beszélünk.
