A hetvenes évek elején történt Stockholmban, hogy két fegyveres rabló megtámadott egy bankot, túszokat ejtett, majd napokig fogva tartotta őket. A kényszer szülte együttlét szeretetteljes közösséget eredményezett.A túszok annyira összemelegedtek fogvatartóikkal, hogy kiszabadulásukat követően az ügyvédek költségeire gyűjtést szerveztek, majd később egyikük el is jegyezte magát az egyik gengszterrel. A foglyok tettükkel beírták magukat a történelembe és róluk nevezték el az agresszorhoz való vonzódást Stockholm-szindrómának. A Stockholm szindróma inverze a Lima szindróma. Itt az agresszorok kezdik pátyolgatni az ellenséges világból rabolt foglyaikat. A névadó esemény 1996-ban történt, amikor is Japán limai nagykövetségén egy militáns csoport túszokat ejtett, majd megsajnálták őket és még a legértékesebbeket is, egyszerűen szabadon engedték. A két tünetegyüttesben közös, hogy a szabadságmegvonás pozitív érzelmeket, szeretetet váltott ki. Ezzel ellentétes, a Budapest szindróma, ahol a szabadságmegvonásra csendes apátia volt a válasz. Most azt vizsgáljuk, hogy visszafordítható-e a kór.
