Emlékeim szerint Csányi Vilmos írja valahol
a majmok egyik fajtájáról, hogy rendre nagy gondban vannak, amikor el kell dönteniük, hogy merre menjenek vadászni, élelmet gyűjteni. Összeülnek, tanakodnak, aztán az egyikük felugrik, és valamerre elrohan. A társai vagy követik, vagy nem. Ha nem mennek utána, dühösen visszakullog, leül és a tanakodás folytatódik tovább, mindaddig, amíg egy másik meg nem ismétli az előbbi jelenetet, fel nem ugrik, és el nem rohan valamerre. Ez így megy egészen addig, amíg az egész kompánia testületileg nem kezd el rohanni az éppen akkor felugró és elrohanó után. Akkor elindulnak a dolgukat tenni. Emlékeim szerint a beszámoló a projektelfogadás ezen módjának a hatékonyságáról nem szól, illetve magától értetődőnek gondolja, hogy nem lehet nagyon sikeres, különösen nem az ember tervező géniusza felől nézve.Csányi professzor fejlődésben gondolkodik.