Bokros szerint mivel minden ésszerű gazdaságpolitika szenvedést okoz a társadalomnak, nagyon fontos, hogy áldozatot csak értelmes és fontos célok érdekében kelljen vállalni. Hogy értelmesen szenvedjünk?! – morfondírozom. A mostani gazdaságpolitika viszont értelmetlen célok érdekében kért áldozatvállalást, okozott szenvedést, mondja Bokros, majd tíz pontba szedte a teendőket. Ezek között legjobban a tizedik tetszik, amely úgy szól: bocsánatot kell kérni a magyar társadalomtól az értelmetlen szenvedésekért. Mátyás királyig bezárólag – teszem hozzá. Meg azt is, hogy ő és az ő csomagja nem ment túl a megszorításokon. A kapitalizmus – praktikusan a piac – építésre nem terjedt ki. Az ez irányú deficitekről kevés szó esik. Ha jól emlékszem e teendők helyett az IMF-nél vállalt egy szerény :) állást, hátrahagyva annak az építését, amitől az általa okozott szenvedésnek értelme lett volna. Mert félreértés ne essék, nálunk nem a kapitalizmus van válságban, hanem annak a hiánya okoz krónikus válságot. Miközben a világban vagy van válság, vagy nincs. Bokros ettől függetlenül ne kérjen bocsánatot. Neki erre tellett. És ezzel nem is áll rosszul.
