A kutyád fontosabb neked, mint … Akárki is mondja, akárki is legyen az összehasonlítás második felében a válasz rendre udvariasan kitérő, amit – helyesen – igennek hallanak, és ami nem ritkán háborgó értetlenséget okoz. Magyarázom, nem magyarázkodom, az emberi élet, így az én életemnek is az első három év a legfontosabb időszaka, amelyből bő kettőt a kispesti házunk udvarán, egy német juhásszal töltöttem, a következő nem kevésbé fontos három évet szintén. Így már öt év a legfontosabb hatból egy német juhásszal! Tessék megérteni! Imprinting! Majd jöttek az újabb esztendők, ahol a különbség csak a kutya fajtájában mutatkozott, a német juhászt egy puli váltotta. Ez az oka, hogy a mai napig nem teszek különbséget ember és a kutya szeretete között. A kutya számomra ember. Az ember viszont nem mindig kutya. Most az ötödik generáció él velem s a dolog mit sem változott. Baba névre hallgató kutyám az életem része, ragaszkodom hozzá, feltétlen és hű társam. Számítunk egymásra. Szenved, ha nem lehet azokkal akiket szeret, ha viszont ott van, azt csinálunk vele, amit akarunk, ő boldog, lóg, csüng rajtuk, tartani csak attól tart, hogy el ne küldjük, el ne menjünk nélküle. A legnagyobb tévedés az lenne, ha azt hinném, hogy ez az én érdemem, hogy ez egy szenvedésmentes boldogság. Ez az odaadó rajongás ugyanis már év tízezredekkel ezelőtt eldöntetett, amikor is a gondos ősök idegességükben, vagy az élhetetlen utódokra gondolva szorgalmasan agyonverték a kevésbé simulékony, a kötődésre nem hajló egyedeket, megfosztva őket, a fajt az önállóság lehetőségétől. A kutyáknak muszáj szeretniük.
