Ment volna, itt kérem minden, mint a karikacsapás, csak hát a körülmények, az emberek, a múlt, a jövő, az ellenszél – magyarázzák, akik úgy érzik, hogy nekik most magyarázniuk kell.
Á! A Kulcskeresők Fórisa, az ügyetlen pilóta! - ismerek rá a megszólalóra. Ő volt az, az ember - ha valaki véletlenül nem tudná - akinek a sikere és bukása közt csak egy leheletnyi volt a differencia, egy feltételezett pöffnyi. „Ha nem kap a hátába egy föltételezett pöfföt”, ki tudja mi minden történhetett volna? Talán még az is, hogy rendesen leteszi a gépét. De az a feltételezett pöff, az ott volt feltételesen, és szülte a feltételnélküli kudarcot. Értsd; hősünk nem tudta rendesen letenni a gépet, jóllehet a feladat elvégzésének rajta kívüli akadályáról nincs tudomásunk. Legfeljebb a feltételezett pöff. Ha nincs az a feltételezett pöff ... talán akkor ... akkor sikerül. Fórist ez a zagyvaság egy ideig zavarta, még szégyellte is magát, majd megtalálva a feltételezett pöfföt váltott, és ünnepelte azt, amit lehetett, ami lehetett volna, úgy, mintha az lett volna. Ami nem volt. És utálta azt, ami van. Ami miatta lett olyan, hogy utálni és szégyellni volt kedve az embernek. A praktikus tanulságot hordozó lényeget a kiscserkészek is bemondják; az elégedettséghez nem kell telhesítmény, nem kell szembenézni tetteink következményével, nem kell tanulni, korrigálni. Minek tenné, aki tenné? Keresni kell egy feltételezett pöfföt. Értsük meg! Nem egy pöff kell, csak annak a feltételezése. Akinek van egy feltételezett pöffje; az nyer. Ha nem tetszik a megoldás, reklamálni Örkény úrnál tessék. Ö találta ki ezt az egészet.
