A, B, C, D, E – bölcs férfiak – elhatározták, hogy az életüket színessé teendő készítenek maguknak egy hintát. A szórakoztató játékszerre gondoltak.

Az elhatározást követte a tett. Először is közösen elfogadták a hinta költségvetését, biztosították a forrásokat, meg amit ilyenkor kell. Amikor ezzel megvoltak A elment és kiválasztotta a fát. Nem nagyon érdekelte a dolog, a megbízási díjat is kevesellte, meg már el is költötte, ráadásul volt más dolga is, rábökött egyre, ez jó lesz. Nagy gond nem lehet, és ha valami mégis akadna, a többiek majd korrigálnak. Vidáman ment tovább. A dolgára. B, aki azt vállalta, hogy kötelet szerez, hasonló cipőben járt. Sietősen kiválasztott kettőt, jó lesz gondolta, nagy gond nem lehet, és ha valami mégis akadna, a többiek majd korrigálnak. Csinálhatnak valamit ők is. Ezzel lerakta a köteleket a fa alá és vidáman ment tovább. A dolgára. C-nek a kötelek rögzítése volt a feladata. Ide rakom, ide a legegyszerűbb, az ágak is itt a legerősebbek. Ebből bajom nem lehet. Lám milyen szépen lógnak – dicsérte ügyességét. Jó lesz, nagy gond nem lehet, és ha valami mégis akadna, a többiek majd korrigálnak. Vidáman ment tovább. A dolgára. Ezzel D – az ülőkeszerelő – ideje jött el. Hozta az alkalmasságot, és amikor a kötelekhez akarta erősíteni látta a dolog végét, ebből nem lesz hinta. Marhák! Most mit csináljak? Ha nem rakom fel, akkor az a kevés pénz is ugrik – morfondírozott D. Talán azt is mondta, hogy a töke tele van ezekkel. Addig zsörtölődött, morfondírozott, amíg meg nem győzte magát, jó lesz ez így, ahogy van, nagy gond nem lehet, ő nem tehetett mást és ha valakinek nem tetszik, a többiek majd korrigálnak. Felrakta hát az ülőkét, aztán vidáman ment tovább. A dolgára. És neki lett igaza, mert jött E, aki egy kicsit meglepődött, csóválta a fejét; mindig mindent nekem kell helyre hozni - sajnálta magát. És aztán neki gyürkőzött és helyre hozta, amit helyre kellett hoznia.