Én hiszek a beszélgetésben, és élvezem is, bár azt nem hiszem, hogy pontosan lehetne beszélgetni.
És mert nem lehet, ezért úgy gondolom, folyamatosan kell beszélgetni, hogy közelíthessük azt, amit elbeszélni akarunk. Amit persze majd nem tudunk. Állandó beszélgetésre vagyunk tehát ítélve anélkül, hogy reményünk lenne arra, hogy valaha is pontosan elbeszéljük azt, amit elbeszélni akarunk. Félreértettségünk, meg nem értettségünk végérvényes. Ez nem valami fejletlenség, egy átmeneti krízis következménye, felismerése, hanem egy szándék képtelenségének bevallása. Annak a bevallása, és egyben tudomásulvétele, hogy lehetetlen megvalósítani az emberi gondolkodás, a tudat közösségét. Az ember képtelen létrehozni annak a feltételeit, hogy az egyéni tudat a társak számára hozzáférhetővé, elsajátíthatóvá, ellenőrizhetővé, magyarul interszubjektívvá váljék. Az egyén menthetetlenül privát és közölhetetlen. Itt tartottam, amikor találkoztam Vele. Vele, aki az ember általam képzelt végérvényes adottságait, az élethelyzetek részleges és álandónak hitt korlátait úgy bontotta le, mint a huzat. Ő volt az, aki környezetében kétséget nem hagyva képes volt megnyilvánulni. A barom.
