A politika tehetetlen és tehetetlenségében egyre bornírtabb, egyre gátlástalanabb, egyre önzőbb, akaratosabb, látóköre egyre szűkebb. (Lásd férfi klimax)
Ma már minden erről árulkodik. A politikai osztály képtelen teljesíteni hivatását, a politikai osztály lejáratta magát. A megállapítást a tegnapi újságból vettük. Nem ment könnyen, munka van benne bőven. De sikerült. Az osztály taszítóereje rekordokat döntöget. És ennek ellenére egyre stabilabb. A stabilitás forrása, hogy akik elfordulnak tőle, azok elfordulását ravaszul behódolássá konvertálják. Számítanak az elfordulásra és kihasználják. Ez nem a mi sajátosságunk, de a mi nyomorunk őrei is így húznak hasznot. Belőlünk. Tanultak a történelemből. Ezt tanulták. Ma már alig-alig képzelhető el olyan megnyilvánulás, tevékenység, terv, amely ne olvadna bele abba az egyre gyorsuló körforgásba, ami a végromlás felé sodor minket. Ma minden szándék gyanússá válik, minden cselekedet nyugtalanítóvá válik. Minden történés az örvényt táplálja. Ami őket stabilizálja. Holnap hazánk üdvét a tétlenségben, a nem akarásban, a restség bűnében fogjuk keresni. És ezzel végünk. Ha nem is mindörökre, de sokáig.