Pedig minden magunkon belül, és önmagunkkal kezdődik! Lett légyen szó egyes egyedüli önmagunkról avagy együttes, többes önmagunkról! ::)))

Bevallom, engem a húsvéti sonka csábít ilyen részvétlenségre ::)) (Igaz némi böjt után.) Bár a méregerős babgulyás is esélyes.
Azért remélem, túléled. Javasolnék 3 cl Unicumot. Esetleg pálinkát. Meg egy kis sétát. És végeredményben kicsivel több tiszteletet.

Itthon sör, bor és pezsgő a kedves vendégek ízlésének megfelelően. Én meg közben országomat egy kupica páleszért!

Küldjek? Országodért.
Én egy kis nikotinért halok meg. De gyermekek társaságában nem ildomos ...

Itt valamelyikünk megüti a bokáját! Vagy Te, mert egy kupica páleszért el akarsz szedni egy országot. (Az erőfölénnyel való visszaélést a versenyjog büntetni rendeli) Vagy én, mert sose volt országom, és ezt tudtam tehát ajánlattételemnél csaltam. (BTK rendeli büntetni) A sitten futunk össze először! :)

Én elszedni? Te ajánlottad :) Én jóhiszeműen jártam el.
Egyébként elég valószínű, hogy valamelyikünk megüti a bokáját előbb-utóbb. Legyél te, majd látogatlak. Vagy legyek én, majd látogatsz. Ha egyszerre ülünk, nem futunk össze ugyebár.

Igen, világos. Bocsánat! Mentségem, hogy ilyen esetekben a megvalósult szerződést szokták vizsgálni, nem az ajánlattételt, mert az ilyen egyenlőtlen cseréknél már az ajánlattételnél kiszolgáltatott a páciens. Amivel nem illik visszaélni. De ez nem igen lesz érdekes, mert a csalás tényállása meg fog állni. Itt azért felhozok majd egy-két enyhítő körülményt, de elmarasztalásom szinte biztos. Ugyanakkor megjegyzem, hogy nehéz lesz majd arra a gyanúsítotti kérdésre válaszolni, hogy miből gondoltad, hogy nekem van országom? Ennek tisztázása egy szembesítést is szükségessé tehet, tehát az összefutás megtörténhet. Igaz utána én a zárkába, te a büfébe mész, de megtörténhet.

Ki vagy művelve :) A kiszolgáltatottság ténye azonban nem áll meg, lévén nem volt kényszerítő körülmény. A jóhiszeműség fogalmában benne foglaltatik, hogy miért is gondoltam volna, hogy nincs neked?
Szembesítés? na jó, még az is lehetne, hogy leteszem érted az óvadékot. Esetleg. Egy közös büfézés reményében ::))

Hogyne lett volna! Mozdulni alig tudtam! Az viszont vizsgálható, hogy mennyiben voltam felelős e számomra kiszolgáltatottságot hozó helyzet előállításában. Ennek lehetnek rám nézve kellemetlen következményei. De akármit is csináltam a szenvedésem tény volt. És akkor egy példa. Ha valaki önszántából elmegy csónakázni és nem tud kikecmeregni, egy uralkodó esetében sem lehet az országát elhappolni a segítségnyújtás fejében. Akkor se, ha felajánlja. A szerződésben foglalt szolgáltatásoknak arányosnak kell lenniük. Különben siker reményében megtámadható. Kikerülök a partra és mondom, nincs ország átírás, illetve kérem a T Bíróságot, hogy állapítsa meg az arányos ellenszolgáltatást. És akkor a Bíró feldob egy tízforintost, ha fej ezt ítéli, ha írás azt. Tiszta ügy. Az óvadék viszont valószinűleg behajtható rajtam . A bécsis zsemle nem feltétlenül.

Szerintem tulajdonképpen arányos az ellenszolgáltatás. Nézőpont kérdése.
A bécsis zsemlét nem értem, azt is megetted már? Mert akkor megint jöhet a pálinkamizéria :) Ennyi országod meg azért csak nincs ::))

A büfézés két jelentősebb kiadást feltételezett. Az egyik az óvadék, amit gondolom, előbb-utóbb rám lehet majd terhelni és a bécsis zsemle – a büfék biztos kínálati eleme – azt gondolom nem. Az belefér a köznapi emberi kapcsolatokkal járó költségekbe. Enni még nem ettem meg, előtte még le kell fogniuk, neked kifizetned a váltságdíjat vagy mit, hogy a zsemlét is kifizethesd.
A képzelt perünk másik száláról lebeszélnélek. Nem mint ellenérdekelt fél, hanem mint apa. Az tudniillik tök mindegy, hogy hogyan gondolkodsz valamiről, arányosnak, vagy éppen aránytalannak véled szolgáltatásaidat, a lényeg, mit tudsz ezzel kapcsolatban bizonyítni, láttatni. Itt nem állsz jól. Egy kupica pálinkáért az egész örökséget előre begyűjteni veszélyes akció. Szánalmat kelthetek magam iránt, bemutathatlak, mint egy szorgos, dolgos ember hálátlan gyermekét, stb. Mázlid van, ha nem ítélnek meg valami szülő tartást.

A zsemlét akkor értem.
Másrészt nagyban függ a birodalom nagyságától az arányosság kérdése. Vagyis amennyiben birodalmad egy cserép rozmaring mondjuk, hogyan is kerül képbe az aránytalanság?
Ellenben szülői kötelezettségek nem teljesítése miatt is lehet perelni adott esetben. Nyilván a szándék kizárt.
Bizonyított viszont a szülőgondozás szándéka több bejegyzésen keresztül, magamat gondoskodó leánygyermekként állíthatom be, aki apámról minden körülmények között gondoskodni szándékoztam. (Vö. pl. sör, együttérző szavak, lakhatási támogatás elősegítése, ebek gondozása börtönbüntetés letöltésének idejére stb. ) Mázlid van, ha nem kell rám hagynod semmit.

Az, hogy nem kell rád hagynom semmit mázli, de csak annyiban, hogy élek. :)

Akkor ez most közelebb visz a vágyott én-edhez? Mármint a létezés maga? Mert ha igen, akkor ez boldogság. Nekem például. (És még az örökség hiánya sem tesz boldogtalanná::))

Én egy picit jobban örülnék, ha maradna valami utánam. Ennek tudata egy boldogság faktor lehetne. Sokakat tesz ez boldoggá. Tettem valamit másokért is. stb. Persze ezt meg lehet tenni anélkül, hogy meghalnának, de ez nem nagy probléma, ők úgy gondolják tartsunk sorrendet.

Ez a magunk után hagyás dolog ez nagyon problémás számomra. Mert ugye akkor van valami objektív mérce, hogy 10 cm-t hagyott jótettekből? Vagy 20-at?
Nehezen értelmezhető.
Ha meg anyagiasítjuk, akkor pláne baromság.
Az emberi szívekben hagyott nyom (Hűha ez nagyon ömlengős!) meg úgysem összesíthető.
Na jó, most aztán már legjobb lesz, ha visszatérek a valóságba. Megyek, nyomot hagyok a háziorvosomban :::)))

Zinczynek igaza van. Minden, amit teszel nyomot hagy! Egyrészt magadon, magadban biztosan ::)), és ez által avagy éppen ezzel együtt pedig másokban. És így a világban. Ezt alaposan lehetne részletezni és példákkal megvilágítani, de az bizony igen hosszú lenne. Én mindig fontosnak tartom, hangsúlyozni, hogy az ember elsősorban saját magának kell, hogy megfeleljen, saját magának kell tudnia, mit és miért és miért pont úgy tesz, ahogy, és hogy azzal segít vagy árt másoknak, a környezetének. Azaza épít vagy rombol. De hát kérem, mindkettő nyomot hagy, ez nem lehet vitás. Egyébként pedig nem lehet mindenki Gagarin. És ha valaki elégedetlen önmagával, kevesli önmagát, hát megsúgom, az inkább rombolja mintsem építi magát és ezzel a világot, amelyben él. És kéretik nem félremagyarázni, én nem a beteges és túlkompenzálásos önelégültségről, pszichotikus önmegmagyarázásokról, a " tekints magadra mindenáron pozitívan" bornírt és hazug kordivatról beszélek! :::)))))