A probléma gyökerét a "vajon, tudom-e, hogy ki vagyok!" kérdésben látom. Mert természetesen igazad van, hogy önmagában semmi sem egyértelmű, ugyanis a viszonyok, viszonyulások döntik el, hogy egy-egy szituációban mi és/vagy ki mellett teszi le az ember a voksát. Zudo, a viszonyok, a viszonyulások is lehetnek ambivalensek, de ha tudom, ki vagyok /pláne, ha azt is, hogy kivagyok ::)) / és mit akarok, az azért igencsak nagy segítség ahhoz, abban, hogy ne tévedjek el a nem-egyértelmű világban. Erre áll rendelkezésünkre még egy általam igen kedvelt lehetőség, a mindenkori választás lehetősége! Na, ez volt az általad leírtak pozitív irányba történő továbbgondolása.
Ha pedig negatív irányba gondolom tovább, akkor az akár egy fogalommal is jelölhető: korlátoltság!

Zudo = tudom ::))))

Most ha én tudom, hogy ki vagyok attól a dolgok ellentmondásossága feloldódik? Akkor Te is azt fogod látni? De Te nem én vagy! Én nem vagyok Te! És sohase leszünk Te én, én pedig Te. Félek, ebbe bele kell törődni.

Te Lucifer! A baloldalon látom, hogy írtál, fent is 3 komment van a cím mellett, de a megjegyzésed nem jön elő! Mi a fene lehet???????

Na, úgy látszik kellett neki az én megjegyzésem, azonnal előugrott a tied is! Hihihihihihi.... ::))

Egyrészt, ha én tudom, hogy ki vagyok, akkor igen a dolgok ellentmondásossága valamennyire feloldódik. És akkor a külvilág, mások számára én attól leszek az, aki, hogy milyen választásokat tettem. Pont a te logikád alapján is állítom, hogy egyszerre vagyunk mid-mind egyedül a világban és egyszerre vagyunk együtt is a világban! Elsőre ez is nagyon feloldhatatlan ellentmondásnak látszik, de ha jobban közelítünk, kiderül, hogy mégsem az.

Nem értem Lucifer, az én világa miért illúzió? És miért nem tud az élet egyértelműen megnyilvánulni?
Mondjuk igaz, csak ott és csak akkor érvényes a látószög. De attól még nem hazug :) Az élet nem olyan, mint ez a kép. Az élet mindenkinek másképp kép, de ettől én nem érzek ebben ellentmondást.
Van egy nem azonosság. Szerintem ez teljességgel normális.
A tömegemberekről szóló részhez meg nehezen tudok mit mondani. Nem nagyon hiszek olyasmiben, hogy tömegember. Már azon kívül, ha sokan vannak egy helyen.

Pedig a mai világ embere jellemzően tömegember!
Már Ortega is szembeállította a tömegkultúrára oly fogékony tömegembert az autentikus (hiteles) emberrel . A tömegember nem feltétlenül az iskolázatlan, szegény réteget jelenti, minden társadalmi rétegben megtalálható. A tömegember totálisan elégedett magával, mert okos és szép. Eszébe sem jut, hogy neki bármit tanulnia kéne még. Ő "a" fogyasztó, ő az élet ura, neki minden „jár”. „Érthető, hogy a tömegember a maga szórakozását igazi művészetnek akarja látni és láttatni. Nem tűrheti, hogy emlékeztessék elsorvasztott esztétikai képességeire.”

A tömeg nem individuumokból áll, és nem is alkot közösséget! A tömeg atomizált egyének halmaza. és sajna, de a világot egyre inkább ez a tömeg uralja, ez a tömeg borítja el. És ez a tömeg bizony remekül és igen könnyen manipulálható tovább. tovább és mégtovább..........

@MALVINA: Ortegát üdvözlöm.Tudom, ez nem számít, de szerintem nem így van.

Ez nem azért igaz, mert Ortega (is!) így gondolta. Az üdvözlet meg ugye szép dolog, de ebben az esetben kevés! ::)))

És érdekelne, hogy szerinted mégis hogy van?

@MALVINA: Az ilyen fajta társadalomelméletekben (vagy mikben) van igazság. De én ne látom ezt ennyire fatalistán. Van a társadalomnak egy szelete, amely elégedett önmagával és ezért nem törekszik sehova. Még ez is lehet. Bár akkor ez egy nagyon kicsike szelet.
Én éppen az elmúlt években jutottam arra, hogy nagyon is individuumokból áll a társadalmunk, ha nagyzolni akarnék, azt mondanám, a világ. Én hiszek az egyénekben megbúvó innovatív énben, a ki nem irtható kreativitásban, a bennünk élő bölcsességben.
Én azt is megértem, aki nem így gondolkodik, vagy aki most azt gondolja, ostoba és naív ember vagyok. Még igaza is lehet hosszú távon :)
A világ tele van tehetséges, és az életet teljességében megélő emberrel. Akik még ráadásul közösség is valahogyan.

Ezt sajnos majdnem minden és mindenhol cáfolja! Az valóban igaz, hogy vannak individuumok még. De ha igazad lenne, akkor ők lennének többen és ők alakítanák magunk körül a világot. A médiát, a politikát, a szórakozást és satöbbi, satöbbi. De ez bizony nem így van! Akkor bizony nem ilyen világban élnénk! És miféle kicsike szeletről beszélsz? Az a kicsike szelet, amelyik nem tömegemberből áll!

Elnézést, hogy így elvágtam, de el kellett rohannom egy picinyt!:::)

Huizinga pl. A holnap árnyékában a tömegemberről írja, hogy megjelenése a kultúrkrízis egyik fontos
eleme, hiszen a krízis oka a távolodás az észtől, és az ösztönök eluralkodása az élet minden területén. A tömegembert puerilizmus jellemzi,
hogy a társadaléom nem az egyén érését, fejlődését segíti , hanem éppen ellenkezőleg, a gyermeklétet állítja elé követendőnek. Ami az egyénnek kényelmes, mert
ezt úgy gyakorolhatja, hogy nem kell számolnia a következményekkel, amelyeket egy felnőttnek vállalnia kellene. És ez elvezetett a belülről irányítottság elhalásához, a mindenkit alapvetően megformázó közízlés és közvélemény általi meghatározottsághoz,
no meg a manipulálhatóság és a manipuláció magasiskolájához. A tömeg és a tömegember létezése és problematikájának aktualitása megkérdő-
jelezhetetlen. Hiszen a tömegembrre épül a modern marketing a politikában és a társadalom egyéb alrendszereiben is.
Ugyanis a manipulációs technikák az emberek tömegben megjelenő tulajdonságaira apellálnak, nem pedig az individuum szükségleteit veszik figye-
lembe, hanem azt, ami az egyénekre egy adott csoport részeként hat. .

Az ember persze lázad és nem feltétlenül sikertelenül az őt tömeggé züllesztő út ellen.

@Luczifer:

Néha az az érzésem, hogy ez a tömeg, ez a manipulált massza adja a kellő nyomást. Hatás-ellenhatás. Ha nem lenne, nem ébrednénk, nem ébredhetnénk fel.

Hogy mi az, ami egy-egy emberben élőként marad, és ezért ő nem válik manipulálhatóvá, már más kérdés. Miért lesz a nagyobbik rész tömeg, és mi az, ami egyén-iséggé képes fejlődni valakiben, nos, ez az izgalmas számomra.

@MALVINA: Bocsánat. Dolgoztam. Nos, nézd, én nem mondom, hogy Huizingának nincs igazsága. De én valahogyan mást látok és érzek. Én kifejezetten látni vélek egy új áramlatot, egy új szellemi reneszánszot.
Van tömeg igaz, gyermeklétben, manipulálhatóan, marketingezhetően, de kifejezetten az a meglátásom, ebben az új évezredben nem lesz életképes ez a tömegember. Ebben én lehet, hogy tévedek.
Vagy csak lázadok :)

Nagy tévedés azt hinni, hogy a mai tömegtársadalmak idővel s a nevelés révén "kulturáltabbá" válnak majd. Ez a fajta fogyasztói tömegtársadalom eddig sem és ezután sem lesz képes a világhoz másként mint fogyasztóként viszonyulni. Ezért következtében mindent lerombol amihez hozzáér. Ebben természetesen benne van, benne lehet az, amiről te beszélsz, szóljon belőled a próféta! Persze nem lesz egy diadalmenet! Csak a hülye tömegember nem látja (a mindennapi szappanoperájától), hogy igen, valaminek a határára értünk! És mint tudjuk a határhelyzetek , határátlépések a dráma, a drámák születési pontjai.
Szellemi reneszánszról pedig nagy valószínűséggel nem lesz, nem lehet szó! Túl messzire mentünk és kevésre jutottunk! Ha valaki ezzel nem próbál meg számolni, azt még nagy meglepetések érhetik. És ha az ember kisebbíti a bajt, akkor azzal bizony a túlélési esélyeit is rendesen lerontja. Hiszen annál később kap észbe, annál kevesebb ideje marad, hogy összeszedje magát és a lehető leghatékonyabb stratégiát válassza ki a családja és önmaga számára! Hogy a lehető legélesebb határt vonhassa a tömeg masszája és önmaga közé, ami nélkül nem lehet belülről vezérelt embereket nevelnie a saját kölykeiből (sem)!

@MALVINA:

Egyet kell értenem, mindenben.

Sajnos a tömeg, az azért tömeg, mert több. És mert irányíthatóbb és manipulálható. A gépezet már saját súlyánál és lendületénél fogva is önjáró. Hogy meg lehet-e állítani? Nem tudom.

Néha örülök, hogy nincs gyerekem. Mert nem tudnám, mit csinálnék. Ha nem engedem iskolába és én tanítom, akkor bűnöző vagyok és lesittelnek, vagy elveszik a gyereket, hallottam már történeteket. Ha nem engedem, nem lesz közösségben, és az nem jó. Ha engedném, átmosnák az agyát...
Nagyon rossz szülő lennék. Mert nem tudom komolyan venni ezt az oktatási rendszert, ezt az őrületet. Csak kinevetni tudom, kínomban. Ha rossz tanuló lenne a gyerekem, nem érdekelne. Tőlem annyi egyest hozhatna, amennyit csak akarna... Nem tudom komolyan venni a tanarakat - bocs ZinczyKa, a jelenlévő mindig kivétel -, és nem tudnának velem mit kezdeni...
Képtelen vagyok komolyan venni ezt a társadalmat, amiben az a lényeg és az életcél, hogy milyen iskolai diplomám, tévém, kocsim, házam, stb... lesz. Nevetséges és végtelenül elszomorító az egész...

Bennem él egy másfajta társadalom, de az nyomaiban sincs meg.
És ha valakinek mesélek róla, akkor engem néznek őrültnek...
Ez van.

@szellemafazéban:
Abból, amit leírsz, az derül ki, hogy igencsak jó szülő lennél. Ami az életet illeti az mindig olyan, amilyen. Ebből következően dacára ennek a randa és ostoba tömegtobzódásnak, azért egyéni dimenziókban létezik és létezhetnek sajátos, mert egyéni életstratégiák. Nem könnyű, de azért ebben a világban is el lehet igazodni. És persze az eligazodásra való képesség "csak" arra jó, hogy ne legyél kiszolgáltatott, hogy ne téged válasszanak, hanem te választhass! Az erre képes emberek, esetleg csoportok befolyása sajnos igen csekély, de a lényeg, hogy még mindig van lehetőség arra, hogy valaki/k ezt az utat válasszák.

@MALVINA:

Igen, azt hiszem, ettől izgalmas: egyszerre szép és szörnyű. :) Mert tényleg mindenhol ott a paradoxon, az "egyszerre". Bennünk is, kívülünk is.

@MALVINA: 01:14-hez. (Közben megint összekutyultam önmagam, de még kapcsoltam :)
Nem gondolnám, hogy a tömeg kulturáltabbá válhat varázsütésre, meg sehogyan sem. A tömeg eltűnésének másfajta lehetőségét, valószínűségét látom ebben a határhelyzetben.
Az új válságok beköszöntével csak a kreatív, gondolkodásra stb képes egyének közössége lesz képes életben maradni.
Szellemi reneszánsz pedig szerintem mégiscsak van, nem az előtérben egyelőre. De optimista vagyok.

A nagy kérdés mindig csak az, hogy vajon mire is irányul a kreatív gondolkodás!