No, de melyik, melyik? Így ránézésre nehéz a döntés. Pedig jó lenne tudni, mert ők írják a történelmünket. A történéseinket. Mert valamelyik én vagyok. És hát valamilyik meg Te! Ki, kicsoda? És miért? Válaszoljunk, ahogy tudunk. Ál-analitikusan, azaz ál-alaposan, a társadalmi aktivitásért; a beilleszkedésért; a teljesítményért; a társas kapcsolatokért felelős személyiségvonások mentén.
Első kérdés. Hogyan és mennyire akarunk egy csoportba tartozni, ott uralkodni, dicsőséget szerezni, kötődést teremteni, azaz hogyan állunk azokkal a személyiségvonásokkal, amelyek segítik, vagy éppen fékezik a csoporton belüli mozgásokat, az aspirációkat, a beilleszkedési kívánalmakat. Nos, a barbárt errefelé semmi, vagy legfeljebb a dominancia igény jellemzi. Nem akar kapcsolatot, kötődést, vagy ha igen azt a dominancia mentén oldja meg. Alárendelni és alárendelődni. Ez az ő biztonsága. A csirkefogót – esetleg a gengsztert – a dominancia / az ambíció és ennek alárendelten jellemezheti a szociabilitás. Szüksége van emberi kapcsolatokra, de csak azért, és addig, amíg azok előnyökhöz juttatják. A Valakinél a dominancia, az ambíció, szociabilitás, a társas kapcsolatok alakításának értékkövető készségeként van jelen. Ez utóbbitól lesz valaki; Valaki. Aki ezt nem érti / érzi, süket rá, az sohase lesz Valaki, akkor se, ha egyébként ezt hirdeti magáról, vagy mások őróla.
Második kérdés. Hogyan és milyen szabályok mellett kívánunk részt venni a csoport életében? Vagy ennek ellenkezője, milyen szabályokat – és miért! - hagyunk adott esetben figyelmen kívül? Vagy egyáltalán érdekelnek-e bennünket a szabályok? Itt jön elő a felelősségtudat; a szocializáltság; az önkontroll; a tolerancia; stb. A kérdésre a válasz a társadalmi beilleszkedésért felelős személyiségvonások leltározásával adható meg. E téren a barbár és a csirkefogó – esetleg a gengszter – gyakorlatilag üres, így hagyható, de szükség esetén bármivel feltölthető. A Valaki az, aki ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik és rendelkezni akar. Aki dönt. Neki az élet ügyei, az eljárások nem mindegyek, nem a vegetáció puszta eszközei. Van ízlése, lelkiismerete, szégyenérzete. A barbár, a csirkefogó – esetleg a gengszter – ha szégyelli is magát nagyritkán, csak a sikertelenségért teszi. Amit érez az nem több, mint a kielégítetlen ambíció lereagálása.
Harmadik kérdés. Mit és főleg hogyan teljesítünk magunknak, a többieknek, a csoportnak? Milyen forrásból táplálkozó teljesítményt várhatnak tőlünk? Mi motivál? A külső elvárásoknak megfelelni akaró konformitás? A belső hajtóerő? Kreatív, önálló megoldásokat kínálunk? Vagy az intellektuális igények és készségek termékeit? Vagy stb.? A barbártól nem igen várhatunk semmit, legfeljebb valami konformista teljesítményt. Ő nem akar mást, mint megfelelni, hogy barbár lehessen. A csirkefogó – esetleg a gengszter – és a Valaki egyaránt lehet kreatív és okos. Kettejük között ebben nincs különbség. De abban nagy a különbség, hogy amíg a csirkefogó – esetleg a gengszter – a teljesítményével a dominancia igényét és az ambícióit a normáktól, értékektől függetlenül szolgálja, a Valaki a közösség által elfogadott eljárási szabályok mentén, elfogadtatott értékek mentén teljesít. Itt nyilván lehetséges, hogy a csirkefogó – esetleg a gengszter – úgy tesz, mintha Valaki lenne, de ettől még nem az és ez a magatartása nem ok egy akármilyen Valaki le-csirkefogózásához. Csupán azért mert valamikor ott, és valameddig éppen rá akartak hasonlítani a csirkefogók – esetleg a gengszterek. Nem csak a Valaki keveredhet korpa közé, hanem a korpa is beindulhat a Valakik felé. De erről majd külön.
Negyedik kérdés. Mi adja a magatartásunk emocionális hátterét, az érzelmi állapotainkat? Mi irányítja a Másik iránti érdeklődésünket? Mennyire vagyunk képesek a Másik üzenetét venni, mire vagyunk abból kíváncsiak, illetve mennyire vagyunk képesek érzelmileg is feldolgozható üzeneteket küldeni? Magyarul, hogyan állunk a pszichológiai érzék; az empátia; a rugalmasság stb. kérdéseivel? A barbár itt – van, akit meglep? – bamba, vagy kegyetlen. Csak vágyik a kötődésre, de képtelen rá. Emberi kapcsolatai kínzóan ridegek és ridegen is tartja őket. Erre kárhoztatta lelki fogyatékossága. Számára nincs menekülés a „Másikba”. Szeretne, de nem megy. A csirkefogó – esetleg a gengszter – főszabályként ugyanez. Néha, nagyon néha előjön szeretetteli kapcsolat, ahol ráhangolódik a Másikra - pl. a gyermeke esetében. Megjegyzendő, hogy itt viszont gyakran durva alárendelődéssel fizet fogyatékosságáért. Nem képes kiegyensúlyozott kapcsolatokat létesíteni. Tehetelenül álmodozik. Ha viszont a csirkefogó – esetleg a gengszter – nagy csirkefogó – esetleg nagy gengszter – akar lenni, akkor az előtte álló a manipulációs feladatok igénylik a kiváló pszichológiai érzéket. Hogy hitegethessen. A Valakinek, mert a csoportban, a csoportot alkotóan befolyásoló módon kíván részt venni nyilván mindezen tulajdonságra is szüksége van. Hogy megalkothassa az életét. Az életünket. A Valaki és a csirkefogó – esetleg a gengszter – között az igazi különbség ebben van, hogy miért vesz részt a társas kapcsolatokban. Alkotni, vagy kihasználni akar? Ha a kapcsolatteremtés egy úgymond normális – épp értékrendet tükröző – szuperegoval történik minden rendben, az előzőnek van esélye, ha nem, akkor hiába van valakinek kiváló pszichológiai érzéke, attól még csirkefogó – esetleg a gengszter – marad. Semmit sem ad, csak látszatot és közben rombol és kifoszt. ...
***
Minden kornak és minden csoportnak megvannak a maguk barbárai, csirkefogói – esetleg a gengszterei – és Valakijei. Nem ez a különbség korok és csoportok között, hanem hogy melyik szervezheti az életet. Hogy ki jut szerephez. No, meg hogy milyenhez!
