Akkor most dalolsz, Apa? Vagy fáj a fejed?

::)) Na, tessék! Napja már van, csak maga, a " Dal" haldoklik, ha már nem teljesen halott. ::))

Tavaly megkérdezték Pressert, hogy szerinte "fogja-e növelni a magyar dalok arányát a rádiókban ez a koncert, mire azt felelte: „Nem fogja, pedig jó lenne. Nem hinném, hogy ez a helyzet változni fog, de kell egy olyan nap, ami erről szól.” Mert hogy a koncepcióban semmi olyan nincs, ami bármennyit is képes lenne előremozdítani a magyar zenei helyzeten. Na, persze reménykedni azt azért lehet, és persze megélni is muszáj valamiből.

Ó! Gondoltam kimegyek, megnézek egy-két produkciót, de még sehol az én holnap reggeli produkcióm, szóval marad a tv. Pedig olyan szép beszámolóra gondoltam Kodály, Presser Pici, de hát a gálya. Mert nem csak a zenészeknek kell valamiből megélniük.

De danolni lehet munka közben is! És az az élet non plus ultrája. Egyébként az unokámat azért is irattuk zenei suliba, hogy népdalt és néptáncot is tanuljon. Én is ilyen suliba jártam, - még Kodállyal is találkoztam, én adtam át neki a születésnapi virágot, már meg nem mondom hányadik szülinapjára. Bár kiszámolhatnám, de lusta vagyok. Én 7 éves voltam. És kérem, a mai napig imádom a népdalokat (is), néptáncokat (is). Mert hát mindenféle dalt és mindenféle táncot. Azt hiszem, hogy a gyerekek népdal-, népmese-, néptáncismerete ma más csak és kizárólag az óvodák kezében van. Pediig az iskola is odafigyelhetne erre, nem is beszélve a kedves szülőkről!

Mindenki hálás, ha ezeket nem teszem. És én is, ha nem kell tennem.:) De kívülről tetszik az ügy.