Csengetnek.
Kedves ismeretlen fiatal lány mosolyog. Oldalán nagy táska. Ő lehet az új postás. Mutatja, alá kell írni. Megyek, ő előszedi a leveleket, a térdén egyensúlyozott dossziét íróasztalként kínálja. Az egyik Lucziferé. Maga az? Bólintok. A másik a feleségéé. Aláírja? Hogyne. Itt tessék! Zárójelbe írja oda, hogy férj. Nem – tiltakozom – a zárójelet írja oda az idő, amikor az egymást követő események szigorú rendjében ez következik. Ha elkerülhetetlenül ez következik. Én ebben nem segédkezem. A lányt a megjegyzésem nem érdekelte. Tudomásul vette, hogy nincs zárójel. Gidával volt elfoglalva, aki egész nap unatkozott és most meglehetősen határozottan teljesítette szerepét. Vele kapcsolatban a zárójel, fel sem merült .
***
A kép illusztráció. De az én postáskisasszonyomhoz se volt fukar a teremtő. Más így ajánlott levelet kapni.
