Meg lett hirdetve az új reformkor. Rendben. Legyen új reformkor, és fusson forradalomba.
Nem olyan véres népszórakoztató eseménysorra gondolok, mint amilyet hajdanán a franciák csináltak, de nem is valami fegyelmezett, jótanulós minőségi átmenetre. A gondolat, az alkotó gondolat forradalmában reménykedem, amely nem elsöpri, nem gleichschaltolja a világot, hanem színesíti. A magyar forradalomnak a világ színesítése, a világ magunkkal való színesítése lehet a célja. A színesség bővített újratermelése. Hogy vonzók legyünk, hogy kelljünk a világnak. Ez akkor következhet be, ha ebben érdekeltek vagyunk, ha ebben vezetőink is érdekeltek. Ha nem magunkból, belőlünk, hanem a sikereinkből akarunk, akarnak élni. Ez ma nem így van. Az anyagi, szellemi forrásokért, a források átcsoportosításáért, a források érdekkörbe vonásáért és nem a hozzáadott érték növelésében folyik a verseny. (A velünk élő szocializmusunk.) Ma azt süvegeljük meg, akitől csurranhat, cseppenhet, aki akárhogyan, de gazdagszik, és nem azt - és csak azt - aki teremtve teszi ezt. ( A velünk élő kapitalizmusunk.) Ez pedig a silányság újratermelését hozza anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Ez a kutyának se kell. Ez így nem jó, leszámítva azokat a fontosakat, akik ennek haszonélvezői. Aktív haszonélvezői. Vannak ilyenek. Kíváncsi vagyok, hogy ezek hogyan próbálnak majd bulit csinálni az új reformkorból. Abból, ami a talajt húzná ki a lábuk alól. Mert, hogy megpróbálnak az biztos. Vagy ha nem megy, úgy esetleg hamvában akarják majd halasztani. Mindegy valamit kell csinálniuk. Ez így nem maradhat. A gondolat elindult.
