Luczifer-bazár

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltűnik a szél,

zsákban Benedek,

hoz majd meleget,

nincs több fázás, boldog aki él.

A világ változik, ha tetszik, fejlődik, a formák jönnek, mennek. Vagy épp mozdulatlanul áll. Mindegy. Ez az egész ramazúri így is, úgy is érthetetlen, okot, egy kívülről ható mozgató, stabilizáló okot igényel. Feladatunk – mondtuk ijedtünkben – felfedezni és megfejteni az okot, megérteni az üzenetet. Ha van, ha nincs. A nagy Látók meglátva e mindig újjászülető igényt szolgáltatnak és a jelenségvilág mögött felfedezik a lényegit, a teremtés, az erkölcs, vagy épp az értelem, örök törvényeit, az abszolút szellem, a történelem, az életakarat, a lényeg, megannyi okként szóba jöhető rejtett struktúráit, megannyi láthatatlan erőit. Az ok az Ő léte, a Valami kisugárzása – mondták, azok, akik látni vélték az okot. Hogy legyen végre jókedvünk. Nekik meg szerepük.

Közgazdász professzor: Kérem, ha 2000 évvel ezelőtt 1 $-t kölcsönadok valakinek 2%-os kamatra, akkor ma - itt egy fantasztikus, csillagászati nagy szám - a tartozása. Ez kifizethetetlen. A professzor hallhatón kéjeleg. Tudott mondani valami megdöbbentőt. Tönkre vagyunk téve!- köt át a meséből a jelenbe. A professzor hallhatóan fokozottan kéjeleg. Bele fogunk dögleni! Becsaptak! A professzor …  Gazdasági újságíró: Mit kéne tenni? – kérdi ijedt zavarában. Nem tudjuk pontosan, hogy a gazdaságra, vagy a professzorra gondol-e. Mindegy, mi mindkettővel foglalkozunk. A közösség és egyén számunkra egyaránt értékes.

A család ünnepi menüje fontos. Ez erősíti az összetartozást, utal az állandóságra, jelzi az általánoshoz való viszonyt, a kötődést és az egyediséget. Mi kispolgárok vagyunk, vasárnap húsleves, másodiknak rántott hús krumplival utána sütemény. A leves és a második, a társadalmi hovatartozást fejezi ki, a sütemény az egyediséget. A süteménytől vagyunk mások, mint a többiek.

Kétéves korom óta kutyákkal élek. Jó, rossz, jól rosszul megértett tapasztalataim jó részét ők szolgáltatták. Ha ez így nem is feltétlenül igaz, de az megfelel a valóságnak, hogy ezek azok a tapasztalatok, amelyek előadhatóak. Pontosítsunk, van hely. Az így-úgy, itt-ott összeszedett tapasztalataim az ő közreműködésükkel könnyebben adhatók elő. Az olvasó – ha van – nem magáról olvas. Mindig másról. Majdnem mindig. Ők pedig nem olvassák ezt a blogot, hanem írják. És tudják, mit, miért írnak, iratnak. Legalábbis remélem.

Tavasz van. Most múlik el végképp a múlt. Tavasz van. Lehet, hogy a tél még a héten erőlködik majd, de hiába, ami tegnap volt, az ma már nincs és úgy sohase lesz, ahogy volt. Most múlik el végképp a múlt. Az erdőben ugyan nagy foltokban van hó, de már visszavonhatatlanul megrogyott. A kutyák még megfürdenek benne, de már jobban csábítja őket a föld friss szaga. Csaholva futnak, gazdájuk utánuk. Ő nem csahol, ő liheg. Aggódva.

Mi lennék ha ... 

Belenézetem mások életébe.

Felépült a Megyeri híd. Öröm. Szigetmonostor lakói számára is öröm,

A lány csinos.

A szakácskönyvek az elérhető boldogságok receptjeit tartalmazzák.

Öcsi. Személyes ügy. Szomszédok lehettünk volna, ha én korábban születek, vagy ő később adja el a házát. De ő korábban adta el és én később születtem. A legenda azonban ott maradt és végigkísérte gyerekkoromat. Öcsi üzente …, a mama majdnem kimehetett… volt nála a Lali ... Bécsben beszélt a Cucuval … Az utca olajozott sóderén játszott megannyi Puskás megannyi Puskással. Aztán jött a Tichy.

A diktatúrák a történelem krimijei. Izgalmas róluk olvasni, átélni szintén, bár ez utóbbinak, ha sikerül is az élvezeti értéke szerényebb. Legalábbis az átlagembernek. Mert tudjuk, van, aki keresi, élvezi a veszélyt, a szenvedést. Igaz, a megnyilatkozók között sokan csak a szalonfenyegetettségig merészkedtek. Sohase éltek védőháló nélkül, sohase tudták mi az, ha a létezést a látszat elismerés, (phantom acceptance), a látszat normalitás (phantom normalcy) sem támogatja, ahol a fenyegetettség hézagmentes, amihez képest Goffman terepei vágyálmok, és ha megvalósulnak az maga lesz a paradicsom.   

Annak idején nem nagyon élveztük a szocializmust, nyilván, mert nem voltunk a szocialista ember típusa. Most a kapitalizmusban, hogy jól érezzük magunkat nyilván a kapitalista ember típusát kellene megvalósítanunk. Hogy jól érezzük magunkat. Lehet, hogy ebből se lesz semmi, akkor pechünk van, mem dölhetünk hátra, meg kell buktassuk a kapitalizmust is. Visszük előre a történelmet! Tovább!

a Magyarország.hu-n látható

de nem olyan igazit ám,

egy hal.

Hogyne!

Magyarország 1945-56

apánk midig elmesélte,

Azt mondják, hogy nem minden válság, válság, amit annak érzünk és nem minden válságot élünk át válságként.