de nem volt lapátja. A medvének van, jutott eszébe és most így tél idején - medve lévén - nem használja. Jóban voltak, elindult hát a medvéhez. Közelítve a barlang felé az élet korábbi nagy pofonjai jutottak eszébe. Emlékezett a vaddisznó milyen kellemetlenül viselkedett vele, amikor a gereblyét kérte. Azok a megjegyzések. A róka se volt rendes, amikor még a nyáron az ásóra volt szüksége. Röhögött mondta, majd adom, ha magadat ásód el! Randa nyúl. Ez a medve ugyanilyen, mind ugyanilyenek. Ezt teszik velem. Önzők, irigyek nem törődnek se velem, se az erdővel. Ismeretes, hogy amikor a nyuszi a medvéhez ért már nagyon nekikeseredett és a medve álmos szevaszára jól meg is mondta. Cseszd meg! Tudom, mire gondolsz! Nem kell az a rohadt lapát. És ott hagyta. Az erdő útjait azóta is hó borítja.