egy új hely

miért kell a blog?

"hátha valakinek örömet okoz, hátha valakit bosszant"

ki Luczifer?

Tulajdonképpen mindenki tudja, nem más ő, mint a sokat akaró kirúgott arkangyal, a világossághozó. Az egyik tény, a másik beváltatlan ígéret. Zuhanás + egy impozáns program elhalasztva. Azt hiszem ez teljesíthető.

kanyar a sugárúton

Luczifer = lucifer, illetve lucifer = Luczifer. Tudom, ne mond, de így a biztos! A változtatás nem azért történt, mintha bármi bajom lett volna a luciferrel. Meg voltam vele elégedve, bevált. De mit lehet tenni, ha a kiscicákat Lucifernek keresztelik és ezt követően a lelkes gazdák a világ összes lehetséges módján regisztrálják a cicusukat. Lucifernek a cicák nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem. Hitted volna?

és azokat, akik csak itt férnek meg egymással

felnőtt látogatóknak

friss topikok

  • Indiáner: Hát mit tehet egy falkavezérrel? Követi! (2013.03.27. 22:18) Asszimiláció
  • Izabella.Jones: Blog revival, yes! ::)) Egyébként érdekes, hogy nem budapesti lakosoknál is megfigyelhető a kór. M... (2013.03.12. 10:56) Budapest szindróma
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.29. 16:25) Egyszerűség
  • Dig, Lazarus!: Akiket nem lehet becsapni! Kiállnak a kormányfô mellett, aki egyedül képes feltétel nélkül elfogad... (2012.01.24. 13:16) Százezrek tüntettek
  • Biedermann: Óh, ez a dallamos német nyelv! :) Boldog Karácsonyt! (2011.12.24. 16:18) Boldog Karácsonyt!

naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

címkék

címkefelhő

A Látók és az interakció

2009.03.17. 11:23 | Luczifer | 14 komment

A világ változik, ha tetszik, fejlődik, a formák jönnek, mennek. Vagy épp mozdulatlanul áll. Mindegy. Ez az egész ramazúri így is, úgy is érthetetlen, okot, egy kívülről ható mozgató, stabilizáló okot igényel. Feladatunk – mondtuk ijedtünkben – felfedezni és megfejteni az okot, megérteni az üzenetet. Ha van, ha nincs. A nagy Látók meglátva e mindig újjászülető igényt szolgáltatnak és a jelenségvilág mögött felfedezik a lényegit, a teremtés, az erkölcs, vagy épp az értelem, örök törvényeit, az abszolút szellem, a történelem, az életakarat, a lényeg, megannyi okként szóba jöhető rejtett struktúráit, megannyi láthatatlan erőit. Az ok az Ő léte, a Valami kisugárzása – mondták, azok, akik látni vélték az okot. Hogy legyen végre jókedvünk. Nekik meg szerepük.

A Látó a Lét felfedezőjének és egyben küldöttének protezsálja magát. A Látó, amit látni vél, azt Üzenetnek, közössége sorskérdésének képzeli. Ő úgy gondolja, hogy nála kezdődik a történelem, vagy ő - legalábbis momentán - ő érti. Azt, amit lát és ennek alapján kínál a köznapokban, az interakciók - ezen belül a gazdaság világában - megvalósítandó alternatívátlan útként mutogat. Olyan út ez, amelyen végig kell menni, amelyet végig kell szenvedni és boldogok leszünk. Vagy nem, de ez nem az ő kompetenciája, hanem az Ővé. Ő - a mondat eleje miatt nagy az ő! - nem a tervért felel, hanem annak észrevételéért. Ő azt mondja, hogy van sorsunk, valamire ítéltettünk és az ő lánglelke + lángesze segíti a megvalósulást, így kvázi boldoggá tesz minket. Eredménygarancia persze nincs. Meg lehet, hogy nem is erről van szó.

A Látó útja rögös. A rög én/mi vagyok, mert ezeknek a Látóknak és követőiknek az, ami a köznapokban, az interakciók – ezen belül a gazdaság – világában történik, az bizony ellenséges rögként adódik. Ellenséges lefikázott világnak látják, láttatják azt ahol, ha nem is boldogan, de esetleg néha boldogan, ahol, ha nem is szabadon, de esetleg néha szabadon élhetnénk. De nem megy, mert a prófétai projekt szárnyalását a köznapokban, az interakciók – ezen belül a gazdaság – világában az ellenség, esetleg a megtévedt hülyék, az önző gazfickók, vagy egyszerű idióták ellehetetlenítik. Az ő és az én szomorúságomra. Ennek az alja világnak a kollektív lelke okozza a világ elidegenedettségét, ami őket ab start bénítja, minket meg örök kétségbeesésre, vagy valami más kellemetlenségre ítél. Szomorkodhatunk hát. Pedig mi lenne, ha …. ? Semmi – mondom rezignáltan. Mert biztos elidegenedett a világ, meg vannak gazfickók, de hogy az értelmes élet, a szabadság, boldogság a köznapok, az interakciók – ezen belül a gazdaság – világán kívül nincs, az biztos. Ezen kívül értelmes program sincs. Látomás sincs. Látóink látomásaikkal együtt e világ termékei. Elidegenedett termékei. (Tudásszociológiai pozícióból.) Úgy kell velük bánni. Tapintatosan. Ha másért nem, hát azért, mert mi hívtuk életre őket.  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://luczifer-bazar.blog.hu/api/trackback/id/tr391007234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZinczyKa 2009.03.18. 11:16:01

Jó a kép ::))
Én elkedvetlenítőnek olvastalak. Nem tudom, mit lát, aki lát valamit. Nem értem, miért gondolod, hogy aki nem interakció, hanem valami látott/álmodott végcél fókuszában él, az lefikázza magát az interakciót. Az talán a sznob. De ez sem biztos.
Az esetleges boldogság meg igenis élhetőbb bizonyos helyzetekben, mint a Nirvána. Gondolom, a Látók ezt másképp gondolják. Fene tudja.
Lánglelkekre meg akkor is szükség van, ha kényelmetlenek és idióták. És tapintatosan kell velük bánni. A saját teremtményeinkkel mindig.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2009.03.18. 11:39:03

Anno a vakot úgy hívták, hogy világtalan. És mekkora tévedés volt. Ma már beLátják! ::))) A kulcsszavak ugyanis a Semmi és a Valami. Ha a Semmibe ezek a Látók önmagukat, a világukat látják bele, amitől a Semmi még Semmi marad. A Semmiben csak akkor születhet Valami - amint az önmagukban is igaz - ha nem beleLátjuk, hanem belekérdezzük önmagunkat, azaz nem beleLátni, de belKérdezni próbálunk a Semmibe. Na, akkor és abból kisülhet Valami. Még akkor is, ha ez nem jelent többet és mást annál, hogy képesek voltunk a kérdést megfogalmazni és feltenni, hiszen az már bizony mindig Valami! És egyre inkább azt hiszem, hogy a lehető legtöbb, amit ember megtehet. Aki ennél többet akar, aki ennél többre vágyik, az csak forgolódik a Semmiben anélkül, hogy Valakiivé vagy Valamivé válna. És ebben a megközelítésben számomra értelmezhetetlen a MI, számomra az Én lehet csak releváns.

Luczifer 2009.03.18. 12:04:58

Az elkedvetlenítő meglep. Kifejezetten vidám feleselésnek gondoltam.

ZinczyKa 2009.03.18. 12:29:25

Ezek a vidám bejegyzéseid mindig megfognak, úgy látszik ::)) És pontosan melyik részét gondoltad vidámnak?? :D

Luczifer 2009.03.18. 12:53:33

Hát például, hogy mindenfélét keresünk, ha van, ha nincs. Meg hogy vannak, akik rendre megtalálják, ami egyébként nincs. Aztán a legviccesebb, hogy lefikázzák azt, ami van, de nem úgy néz ki, mint ahogy ők gondolják, miután látni vélik a semmi üzenetét. És mert én csak bámulok, közli, hogy hülye vagyok. Hát miért nem vicces ez?

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2009.03.18. 12:59:02

Tipikus befogadás-kérdés! Van, aki a sírnivalót, és van, aki a nevetni valót szűri ki magának az elétárt alkotásból. Jelen esetben e luciferi szösszemetből. Erre mondják, hogy ez már magáról a befogadóról szól! ::))) Számomra pl. se nem vicces, se nem szomorú (elkedvetlenítő) nem volt. Inkább egy distinkcióra képes ember rálátási kísérlete a világra. És mint ilyen, számomra érvényes. Nem véletlenül nem azt írom, hogy tetszik, mert az ebben a vonatkozásban indifferens.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2009.03.18. 13:09:52

Lucifer! Gyer már át, és válaszolj nekem!!! ::))))

Luczifer 2009.03.18. 13:25:04

Ez nem jutott eszembe, de igaz! Rám nézve feltétlenül. A gonoszkodásra való hajlam.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2009.03.18. 13:36:20

@Luczifer: Na, ezt most nem értem. Mármint a gonoszkodásra való hajlamot! Egyébként egy Lucifer nem is lehet nem gonoszkodó, és akkor megint csak mantrázom, amit ilyenkor szoktam: .. mindig rosszra tört, de jót művel! ::))

***

A válaszodat meg ki kell fejtened! Ennyivel nem úszhatod meg! De én sem! ::)))

ZinczyKa 2009.03.18. 16:31:45

Nem vicces. Vagy nyűgös vagyok. Inkább kedvetlen. Most akkor úgy tűnik, még ennél is vidámabbat kell írnod. Vagy nekem kell visszaszereznem a kedvem valahonnan.

el duende (törölt) 2009.03.18. 16:57:40

Talán igazad van. Talán nincs.
Ki tudhassa?

Én azt gondolom, az ember sorsa, hogy kérdezzen. Ahogy Malvina is írta. Az az emberi sors végtelenül szomorú, amely úgy élődik meg, hogy alva marad benne az ember. A szellem.
Egy ponton persze eltűnik minden kérdés, és ezzel együtt minden válasz is. Marad a csönd és a nézés. A rácsodálkozó és ámuló nézés. Talán csak ennyi a lényeg...
De megélni önmagunk felfedezésének csodáját - az ember lehetősége és ajándéka.
Addig rendben is van, míg mást nem akarunk a saját utunkra kényszeríteni. A baj mindig a beavatkozással van csak. De persze az is kell. Mert hogy erősödnénk különben?

Luczifer 2009.03.18. 19:54:37

Valószínűleg igazam van. :) A bejegyzésben a konkrét társadalmak konkrét vizsgálatától eltekintő bölcselgetésekre célozgattam. Ők úgy beszéltek - rettenetesen szépen - a világról, hogy közben kihagyták magát a világot, aki egyre kevésbé hallgatott rájuk, mert a kijelentéseiket beelőzték a szakmák. Ma is van gyermeki rácsodálkozás, de ez más mint ötven száz évvel ezelőtt.

el duende (törölt) 2009.03.18. 21:05:11

Ó, most már így jobban értelek! :)
Valóban. Elválasztották a szellemit, a spirituálist az élettől. Mintha lehetne. Pedig nem is. Egyben van az! Hiszen maga az élet a szellem, maga hétköznapi valóság maga Isten. :) Csak sokan nem látják az sok fától (a formától) az erdőt, ugyi. :))
Mer Isten nem a világon túl van, hanem benne.
Tehát: igazad van! :)

el duende (törölt) 2009.03.18. 21:07:19

Bocsánat, helyesbítek.

A hétköznapi valóság: maga Isten.

(Bocsánat, irás közben fogalmaztam át, aztán felibe maradt a mondatom.)
süti beállítások módosítása