Voltam behálózottan a behálózott Hivatalban.
A behálózott Hivatal telefonon személyes megjelenésemet rendelte el. Ó modern világ! Ahová hívtak oda rosszul hívtak. Jelezném, de a behálózott Hivatal hálóján csak a kicsengő, kicsengő központi telefonszám. Mentem hát személyesen ahova nem kellett, aztán tovább, tovább, tovább. Ó modern világ! Egy középkorú asszony mosolyog rám. Ó örök vigasz! Boldog, a fia idén végez, férje nem iszik. Mosolygok, ez több, mint egy ötös a lottón! Ajjé! Ennek csak egyik része tartozik hozzá, a másikért át kell menni a város másik végébe! A Hivatal behálózva! Én behálózva! Ó modern világ! Örül, a gyerek jól beszél angolul, de mi lesz, ha tényleg kimegy Új-Zélandba? Tudja, hol van? Bólintok. Nagyon messze! Nem a születés helye és a hierarchia, hanem a választott kivívott funkció szerint a piac osztja a javakat, a lehetőségeket. A piac szabaddá tesz! Ó modern világ! Igaz csak a személyes függőségektől. Ezt nem kellett volna előhozni ez az ő fájdalmas pechje. De mosolyog! Ó örök vigasz! Egy picit úgy, ahogy a hülyékre illik. Irigylem a fiatalokat! – próbálok a bennem lévő ressentimentből valami vigaszszerűt kipréselni. Ó modern világ! Mosolyog, nem érti, de látható nem is érzi, benne csak az anya ősi öröme és félelme. Ez a suba-lyuki ember közvetlen leszármazottja, vagy egyenesen reinkarnációja – próbálok ironizálni, de elbukom. Ő közben végzi a rábízott munkát a piac kordában tartását, nehogy a fia után a társadalmat is elragadja. Hátha ez az igaz embertől elvárható szolgálat, amiért fiát majd visszakapja. Mondanám, hogy ez nem ennyire egyszerű, mert, hogy az érdekek, meg a …, de hagyom. Ó modern világ! Ő mosolyog, behálózva érintetlenül. Ó örök vigasz! A mosoly állandó, csak el ne felejtsem! Csak a mosoly!
