Ennek magyarázata, hogy a bő választék mögött ott a kikezdhetetlen tudás. A gondolatok értékesítését két egymásnak homlokegyenest ellentmondó, de egyaránt tévedhetetlen stratégia biztosítja. Ezek alapja az a köztudomású tény, hogy az élet X eseményt tartalmaz, amelyből X-1-et kisebb-nagyobb megrázkódtatásokkal túlélünk. Egyet viszont biztos, hogy nem. Ha az optimizmusunkat kívánjuk értékesíteni, úgy a marketingünk középpontjában azt állítjuk, hogy a kínált gondolatainkat az arányok minősítik, azaz az 1/X-1 értéke számít. Ez pedig az esetek többségében elegendően szerény érték lesz ahhoz, hogy elégedetten bemutathassuk, a benyeletett elképzeléseink hatékonyak. Nem vagyunk istenek, és ehhez képest, meg a feltételek ugye, jó az eredmény, mondjuk a haldoklónak és holnap még jobb lesz, mondjuk a holnap haldoklójának. Jöhet az önelégült hátradőlés. Amennyiben első körben nem tudtuk eladni a bölcsességünket akkor sincs semmi veszve, a konkurencia kis tényszámainál kell mondani egy még kisebbet, na ez lett volna a mi stratégiánk eredménye. Valakik be fogják venni. És jöhet az önelégült hátradőlés.
Ha az ember nem akar még ennyit se vacakolni, meg különben is rossz a kedve, akkor válassza a pesszimista / realista stratégiát. Ez az egyetlen biztoson alapul, nevezetesen, hogy az élet vége a halál. Aki ezt ígéri, az nem tévedhet és bölcs emberként keveredik a hírekbe. Nem kell mást mondania, mint hogy tégy, amit akarsz, kínlódni fogsz, aztán meg meghalni. Készülj a halálra, ess túl rajta! Az eseményt követően a megmaradt közönségnél le kell aratni a babért, na ugye megmondtam, de neki már jó, örüljünk ennek, mert mi is az élet. És jöhet az önelégült hátradőlés.
Ha ezt a két semmit kellően felöltöztetve prezentáljuk, szinte minden és mindenkor eladható. Tisztán a marketingestől függ és jönnek az eufórikus pillanatok, amikor csillogó szemmel nyúlunk ki, vagy az elegáns bomlás, amikor a lehetőségek garmadáját engedjük el, mert csak a végső boldog, megváltó mállásra koncentrálunk. Az emberiség történetét a marketingesek írják.