Erről nekem már megint egy vicc jut eszembe:

Melyik a legérdekesebb embertípus?

- A nő? Aki tejet ad fűzabálás nélkül, vérzik sebzés nélkül ,és hülyeségeket dumál kérdés nélkül?
- A régész? Aki örül neki, hogy karrierje romokban hever.
- A kannibál? Aki, nem feltétlen jó, ha a tenyeredből eszik.
- A házmester? Aki este sört iszik, reggel meg havat hány.

A viccet félretéve, a sor természetesen folytatható a végtelenségig. Én egyébként az életképes embertípusra voksolok, aki érti és legfőképpen éli Goethe sorait :

„A deszkaházban járd be hát
Az egész teremtés sorát.
És szállj meggondolt szárnyalással
Az ég, földön és poklok által...”

/Faust előjáték.)/

Világos! :)
De ha megengeded, én még visszakanyarodnék. Eredetileg nem így akartam írni, hanem úgymond praktikusan. Olyanokról gondoltam szólni, hogy a kapitalizmusban hogyan kell felkészülni, hogyan kell megtanulni, úgy gondolkodni, mint a legjobbak, alkalmazkodni, tanulni, tanulni, tanulni, kapcsolatot teremteni. Hogyan kell kooperálni, CÉG-gé válni, hogyan csináljunk magunkra pénzügyi, marketing, meg mondjuk képzési, fejlesztési terveket. Miért fontosak ezek. Mit tekintsünk sikernek, mit kudarcnak? Stb. De olyan humanistán! Az volt az érzésem, hogy erről érdemes beszélni, mert itt vannak specifikus dolgok. De lemondtam a kísérletről, mert miközben itt rakosgattam a szavakat másutt csicseregtem s rájöttem, hogy a kapitalizmusbeli magatartások ma ajánlhatatlanok. Pontosabban én nem tudom ajánlani.

Hát persze, hogy ajánlhatatlan! Hiszen ezek a tulajdonságok csak kiérlelődhetnek, megérlelődhetnek, nem lehet őket csak úgy magunkhoz venni, mégha azt maga az ördög is /Lucifer/ ajánlja! ::)))

Kedves Lucifer!
Ördög és pokol, köszönök be így, káromkodva, de csak finoman, nem sértve a kapitalista etikettett :-)
Barátaim tudják - tudd meg hát te is -, amikor válalkozó lettem, nagyon nehezen szültem meg egy-egy számlát, mert azon meditáltam, hogy erkölcsös-e ennyit kérni, amennyit én kérek, jár-e nekem ennyi haszon?
Ezt a jelenséget nyugodtan nevezhetjük a szocialista embertípus találkozásának a kapitalizmussal.
Én úgy gondolom, hogy igenis, van létjogosúltsága a felvetésednek.
Éppen az én fentebb leírt esetem mutatja meg, hogy bizony számos dologban, így erkölcsben és etikában is sajátos tulajdonságokat kell megszereznünk, most az ismeretek számosságáról nem is beszélve.
Hogyan lehet a nyűglődő számlaíróból profitmaximáló vállalkozó?
De aki nem egy másik társadalom szülötte (magyarán van szerencséje fiatalnak lenni), az sem kész készségekkel és képességekkel születik...
Tehát indokoltnak sőt üdvözlendőnek tartom megnyitni a kapitalizmus iskoláját!
És persze, hogy az Internet volna az igazi terep, s persze, hogy a blog.

Kérlek, formáld még kicsit, mondd el másoknak is, legyen ötletroham.
Miben segíthetek?

Mai hír, hogy a szlovákok többsége még mindig visszasirja Csehszlovákiát. A felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek többsége szerint , anno helyesebb lett volna a közös állam megtartása. Egy esetleges újraegyesítést pedig a megkérdezettek 42 százaléka támogatna 40 százaléka lenne ellene, uszkve 18 százaléknak pedig mindegy, hogy milyen államban él. A megkérdezettek többsége pozitívan, . 5és fél százalékuk meg negatívan értékeli az egykori Csehszlovákiát.

Jellemzően az idősebbek és a magyar nemzetiségű polgárok nosztalgiáznak.

Ady (a "kétmeggyőződésű forradalmár") is már rég megmondta !

...de miért is akarnánk mi mindig két rossz közül választani?
nincs valami gazdag fantáziánk!(?)

"nincs valami gazdag fantáziánk"

Az, mármint gazdag, csak akkor lehetne, ha egyáltalán lenne fantáziánk! Na, ez az, ami egyre nagyobb hiánycikk, és sakna már az óvódások között is, pedig az életkori sajátosságként kéne, hogy létezzen. Csak hát olyan szívósan és kitartóan dolgozunk azon, hogy mielőbb kiirtsuk belőlük, hogy aztán értetlenül állunk, amikor a "mondd el a véleményed, védd meg az álláspontodat!" szülői felszólításra a gyerek egyből egy támadószerszám után kezd kutatni, majd ütni-vágni-tüzelni kezd.:(((

p.s.
A kapitalista piacgazdaságnál egyelőre jobbat nem találni. Az pedig különösen jó benne, hogy legalább 6 féle modellje működik a világon, tehát ven/lehetne tanulnivalónk, még úgy is, hogy abból egy esetlegesen csak ránk jellemző modellt sikeráljon kiérlelni. Csak hát ahhoz valamiféle közös akarat, közös tudat megléte szükségeltetne, és itt nem a mindenkor és mindenkire jellemző csupasz hatalomvágyra gondolok. Pedig ha jól megnézem, ez az egy, amiben igancsak jól állunk! :(((

...és még abban is fantáziátlaul :)

A mi kapitalizmusunkban a mi kapitalista emberünknek az egyik legfontosabb tulajdonsága a fegyelmezettségnek kellene lennie. Ma bő 900 ezer bárlistás adós van ebben az országban, ami szűken is minimum 2 millió embert érint. Ezeknek az embereknek volt „fantáziájuk” de felelőtlen, ami a csődbe röpítette őket. El tudták képzelni, az elképzelhetetlent. Ugyancsak van 2-3 millió ember, akinek ugyan meglenne a „fantáziája” egy csődtúrához, de a jövőképük az egyébként gazdag fantáziájú hitelezőknek se volt fogyasztható. Ők csőd nélkül nyomorognak. A magyar fantázia milliók esetében puszta illúzió, a csapongó képzelet, rövidtávú délibáb, ami bizony támogatásra lelt. Az a fegyelmezett, szakmai alapokon nyugvó fantázia, ami a piaci sikerekhez kellene, az meg sehol. Sőt, az ezt előhívó feltételek meg még kopni is látszanak.

Ami engem illet, én maradok a fantáziadús és a fantázia-szegény embertípusnál.:::))))

Offfffffff!
Te Lucifer! Az egy dolog, hogy eltűntél az iwiwről, de nem mutatnál valamit magadból, már úgy képileg, hogy lássa a világ hogyan is fest egy fantáziasdús embertípus ábrázatttttyyya? De ha ettől ódzkodnál, hát a cipőd képéből lehet egy-két dologra következtetni....
Röviden: k. kíváncsi vagyok! ::)))

... a cipőd képéből IS lehet...