A régen a betörők – ilyen karikatúrákról tudom – egy csomó kulccsal mentek betörni. Ennek itt a képen kevés van. Ez majd látjuk, kiszelektálódik.
A betörők azért vittek sok kulcsot, mert arra gondoltak, ha ott állnak a kinyitandó ajtó előtt, ezt a feladatot annál nagyobb valószínűséggel tudják megoldani, minél több kulcsuk van. A kulcsok különbözőek voltak, de mindegyiknek egyenlő joga volt próbálkozni, kinyitni az ajtót. (A fogalmazás így pontos) Az a betörő lett gazdag, aki egyenlő jogot biztosított kulcsai számára, karbantartotta őket, vigyázott rájuk, nem hagyta otthon őket stb. Az a betörő, aki nem tisztelte az egyenlő jogokat, az egyenlő esélyek elvét és csak a kedvenceit gondozta, a többit hagyta rozsdásodni, meg el is veszített belőlük az kevesebb ajtót tudott kinyitni és versenyhátrányba került. Küszködött egy darabig, de a végén becsületes értelmiségi pályára állt, ahol kidolgozta a miért nem kellenek az ajtóhoz kulcsok elméletet.
Nos, a lényeg, vagy ha tetszik a tanulság az, hogy azok a csoportok, amelyek nem törekszenek arra, hogy tagjaik egyenlő joggal, egyenlő eséllyel kerüljenek helyzetbe, azok magukat a kollektívát hozzák hátrányos helyzetbe. És individualista barátainknak ne legyenek illúzióik, egy hátrányos helyzetű kollektívából akárhogy ügyeskedik az ember nehéz kiszökni. Majdhogynem lehetetlen.