Némely rabló urak már ütve-fúróval közlekednek, így az egyszerű kulcsosok pl. olajszőkítést emlegetve nagyon kicsinek érzik magukat.
Az egyszerű honpolgárnak meg nagyon furcsa érzései vannak arról, hogy ez itt akkor társadalom-e? És ha igen, akkor milyen? És mit lehetne tenni?

Szia Lucifer!

Van nálam valamid, nézz be hozzám érte:
szellemafazekban.blogspot.com/2009/02/dijat-kaptam.html

Köszi! :)

1. A kulcsok helyzetétől teljesen függetlenül CSAK egy konstrukció /értsd, csak egy kulcs/ nyitja, nyithatja az ajtót! Hiába van a többinek is azonos esélye a próbálkozáshoz.

2. Természetesen fontos dolog az azonos esélyek megteremtéséért való munkálkodás, de ugyanúgy, ahogy egyenlőség sem, egyenlő esélyek sem lesznek, lehetnek soha. Ugyanis az esély mértéke mindig attól függ, ki hol és hogyan szocializálódott, hol és hogyan él. Pl. emberek tömegében még az igény sem jelentkezik, hogy bármiféle esélyre játszon.
Tehát nem esélyegyenlőségről kell beszélni, hanem az emberi életkörülmények (pl. településfejlesztés stb.) megteremtéséről.

3 Kollektívák pedig, ráadásul hátrányos helyzetű kollektívál nem léteznek! Ha kollektíva, akkor már nem is olyan hátrányos helyzetű, mert cselekvőképes! ::)) Ma már hátrányos helyzetű rétegek, társadalmi csoportok vannak. Közösségek sincsenek, pláne nem a megelőző korokban létezőekhez képest. Tűrsulásoknak hívják azt, ami ma van, ami ma lehet. Ebben pedig benne van az, hogy értelmes/vagy nem-értelmes emberek, értelmes/vagy értelmetlen célokra társulnak.

4.. Lobonak: attól függ hogyan definiálod a társadalmat. Lehet ezt annak is hívni. Bár amikor már tömegtársadalomról beszélünk, márpedig most erről van szó, akkor ott nem lehet olyan mércével mérni mint egy valóban együttműködésre képes kisebb létszámú csoportosulás. A tömegtársadalmak fogják /már most is teszik/ az új rabszolgavilágot megteremteni.Eltűnőben és felolvadóban van a személyiség! De ez ellen lehet és kell is küzdeni!

5. Az individualizmust szitokszóként értelmezőket, használókat én bizony tájékozatlannak tartom. Az individuális értékek nem azonosak az egoizmus jellemzőivel, az egoizmussal magával. Az individualista nem zárja, mert nem zárhatja ki a társadalmat, a társulások, a közö érdekek figyelembevételét, hiszen akkor mihez képest is individualista, mihez képest is az, ami. Pont úgy, ahogy a társuláspártiság , nota bene a kollektivista sem zárhatja ki az individuálisat, az individualizmust, mert alapvetően az inidvidumokon alapul, azokból áll.
Tehát a baj pontosan az, hogy a mindenkori hatalom, politika a manipuláció céljával próbálja ezeket a fogalmakat egymástól elkülönítve kezelni, elválasztani egymástól az elválaszthatatlant.

Sem a kulcsok, sem a betörő sohase tudja ki lesz az, aki nyitja a zárat. Vannak valószínűségek, de nem tudják. Minden kulcs hiheti, hogy a tarsolyában ott a marsallbot. (Ennek a hitnek – mert ez csalódással jár – súlyos, kezelendő következményei lesznek. )
Igen sohase lesz jogegyenlőség, de nem a cél, a mozgalom a fontos. :) Ha belátjuk jogegyenlőség hasznát, és ha másért nem de ezért elfogadjuk, mint értéket attól nyilván nem lesz még jogegyenlőség, de van esély arra, hogy a csoporton belül ebbe az irányba hassanak a korrekciók. (pl. az életkörülmények megteremtésével.)
Az individualizmussal nekem nincs bajom. Az individualistáknak azzal az ábrándjával van gondom, hogy az egyénnek egyedül is sikerülhet zöldágra vergődni. De ebben azt hiszem egyet értünk, csak megerősítettem.

Egyetértünk. Csak a kényes pontokra akartam kicsit rávilágítani. Mint ahogy az is egy jellemző probléma, hogy mit is értünk azon, hogy "egyedül". Ugyanis ha másodlagos értelmében - látszatra- lehet, mert sikeülhet egyedül is zöldágra vergődni, az fogalom elsődleges értelmében az mégsem egyedül sikerült. Ugyanis egyedül egy percig sem maradhatna életben senki sem. Szóval ezzel az esélyegyenlőségre gyúrással is az a bajom, hogy amennyiben nem fogadjuk el az eltérő és ezért nem egyenlő háttérbe való születés tényét, akkor csak torzíthatjuk a helyzetet a direkt esélyegyenlőség érdekében tett intézkedésekkel.

Én Malvival vagyok mint súlyosan individualista közösségi ember ::))
Az esélyegyenlőség és a jogegyenlőség két teljességgel különböző fogalom egyébként. A törvény előtti egyenlőség régi ügy. Régóta vágyott.
Az esélyegyenlőség pedig nem azt jelenti, mindenkivel egyformán kell bánni. Saját tapasztalatból mondom, van olyan, hogy többet kell segíteni, DE elvárt kimeneti szint meg csak egy van. Nem úgy hajlítgatjuk a szintet, ahogy gondoljuk.
Ezzel együtt pedig a sokszínűség elfogadásának éppen a jogegyenlőség az alapja.
Ha a társadalom tud mit kezdeni a konstruktív individuumokkal, akkor az individuumok is a társadalommal. persze az is elképzelhető, hogy ennek semmi értelme ::::))))

Elkézelni, elképzelhető, de van. ::))

A társadalommal semmit nem lehet kezdeni. A társadalom, az egy fikció! Csakis egymással lehet, tudhatunk vagy nem tudhatunk bármit is kezdeni. Ezért is, hogy én mindig az individuumból indulok ki! ::)))

p.s.És kizárólag a közöttük lévő kapcsolat minőségében látom a lényeg megragadásának lehetőségét. Egyszer egy filozófustól olvastam, hogy az élet valóságos tere mindig az emberek KÖZÖTT van.