Az ember nem viseli, hogy élete értelmetlen, céltalan. Valamit akar.
Hálás, ha hihet valamiben, ami kételyeit oldja. Az ember nem viseli, ha céljait nem éri el, és valamit akar, ami felmenti a kudarc érzése alól. Hálás, ha valaki tehetetlenségére magyarázattal szolgál. Az ember gazdálkodik idejével, energiájával, így valami gyors, olcsó megoldást keres. Ez az, ami túlkeresletet generál a hitek iránt. A legsilányabb is gazdára talál. A ráció gondokkal jár, követése időigényes, használata strapás, röviden nem gazdaságos, a kutyának se kell, így az elfekvő készletek közé keveredik. Az én felkínált olcsó hitem, hogy ez nem baj, mert ezek a hitek minden várakozással ellentétben mégiscsak elvezetnek a végső, az össznépi boldogsághoz. A nép hinni kezd a mindenkori vezetők mindenkori alkalmatlanságában, a vezetők hinni kezdenek a mindenkori nép mindenkori alkalmatlanságában. Öszintén. Hálásak a sorsnak, ha alkalmat ad, hogy ezt hihessék. Nagyon öszintén. Ettől elégedetten boldogok. És azok is maradnak, mert amíg ezt hiszik, addig szorgalmasan gyártják az okokat, amiért a másik hite újra és újra megerősödhet.