Aki hülye az hülye.
Mindenesetre ez nem lehet elegendő ok arra, hogy meghaljon. Majdnem, de nem. Célzok itt arra a közkeletű szólásra, hogy aki hülye az haljon meg. Ez a herderi jóslatot felidéző és egyben azt alapozó mondat a google szerint a világhálón 35200-szor kerül említésre. Magyarul. Tehát ismert a hülyeség megengedett, sőt szorgalmazott következménye. A hagyományosnak tekinthető menekülő utak említései ehhez képest meglepően szerények. Még úgy, ahogy jól áll a politikailag nehezen vállalható tanulni, tanulni, tanulni. 11400 találattal dicsekedhet. A hazai sütetű tanulj tinó ökör lesz belőled viszont megdöbbentően kis számban, csupán 674-szer kerül említésre. Lehet persze, hogy itt tanulás ökörségbe futó eredménye – herélten igát vonni – kerül elutasításra, de ezt nem nagyon hiszem. Mindenesetre – tapasztalat – az ember nem kíván meghalni csupán azért, mert szemmel láthatóan hülye, no meg lusta. Okosodik, hogy okosan és olcsón elevickéljen. A hülyék között. A megoldás, és egyben a feladat, hogy az emberiség tudás és képzet készletéből összeválogatásra kerüljön egy hatékony túlélő csomagot. E téren igazán figyelemre méltót egy szakmailag és erkölcsileg egyaránt kétes minőséget felmutató kőműves mester alkotott. Állítása szerint a világban két erő marakszik a Jóisten és a Sátán. Őt a jó vezérelte és a fejlődést szolgálandó mindig kitalált valamit – értsd kihagyott egy-két anyagot, egy-két technológiai lépést – ami rendre siralmas eredményt hozott. A kudarcot aztán valakivel megpróbálta megetetni, mondva ehhez neki semmi köze. Ha bejött akkor a Jóisten segítette, ha nem, akkor a Sátán keze volt a dologban. Ő szakmailag és erkölcsileg mindig a toppon volt. És elégedett! Többet nem is tanult. Meg se próbált kilépni ebből a körből. Amikor velem hozta össze a sors épp a Jóisten vigyázott rá. Az én őrangyalom pedig szabadnapos volt.
***
A képhez semmi közöm, csupán illusztráció. Mielőtt teljesen hülyének nézne valaki.