És itt kínál megoldást a mű. Nem a tartalma, hanem a létezése pontosabban a megszületése. K. Ede ezt a könyvet a sitten írta. Ott volt nyugalom, papír, ceruza, esetleg számítógép. Pedzegeted remény útját? Igen a sitt az esély. Ha mázlim van, valakinek az érdeke úgy kívánja, hogy rám kenjen egy tömeggyilkosságot. Én ezt némi szkepszissel tudomásul veszem és kapok egy életfogytiglanit. A sitten meg laptopot, némi baksisért - lehet, hogy kell lehet, hogy nem, ki tudja – internet hozzáférést. Aztán mehet. Békés rab lennék. Eszem ágában se jutna, hogy életemre mentségeket fabrikáljak. Az Igazságszolgáltatást nem zaklatnám. Fellebbezni? Hova? Az örök miértről nem is szólva. Az egyenlő elbánások :) elve alapján mobiltelefont nem igényelnék, a várhatóan bejelentkező okvetetlenkedő mentő tanúk csak idegesítenének. Ütődött buzgólkodásukkal könnyen a paradicsomból űznének ki. Isten ments tőlük. A kutyákkal van még gond. Lehet, hogy ők nem jöhetnek. És ez nagy gond. Nagyon nagy gond. Rettenetesen nagy gond. A Whiskys is ezen bukott, a kutyáján. A kötődésen. A francba az egésszel!