Off!
Kedves Luczifer!
Izgalmas téma ez, s talán a blog ifjú kora az ok, hogy nem találnak ide azok, akiket szintén érdekelhet.
Ha így van, ezen picit segíthetünk!

Létezik a blogoszférában a "vendégblogger" intézménye. Az egyik blogger egy bejegyzés erejéig meghívja blogjába a másik, általa tisztelt és/vagy kedvelt bloggert.
A virtuális szimpátia kinyilvánításán túl ez előnyös mindkét fél számára. A meghívott "bemutatkozhat" a meghívó blogger törzsközönségének (s így esetleg a saját blogjában is "többlet olvasót" remélhet), a meghívó blogja meg színesebb lesz a meghívottak írásai által.

Nem szaporítom a szót: tisztelettel meghívlak blogomba egy általad tetszőlegesen választott témában és terjedelemben, általad választott időpontban (tehát nincs kényszerű határidő) elővezetendő bejegyzésre. Az e-mailban várt szöveghez jöhet kép vagy hanganyag is.
Nálam volt már többször is vendég pl. Myrtille, azért mutatok ezekből egy helyet, hogy lásd, miként vezettük a dolgot elő:
- joljarok.hu/blog/archives/536

Szóval örülnék, ha meghívásom elfogadnád!

Kitüntető! Örömmel! Egy kis türelmet kérek, de örömmel!

Na, már megint ez a fránya kifejezés: értelmiségi! Én amondó vagyok, hogy azok, akikről ez a posztod szól, azok bizony nem értelmiségiek. Én ugyanis nem azt, azokat tartom annak, akik diplomával rendelkeznek. Ez még régen sem volt igaz, nemhogy napjainkban! Az én felfogásom szerinti értelmiségből nagyon kevés él ebben az országban. Az utánpótlással meg aztán végépp bajban vagyunk! :(((

A diplomára spéci nem gondoltam, de ez nem is igen érdekes. Miért frányább az értelmiség, mint bárki, bármi más? Miért lesz ez kvázi szitokszó, vagy egy el nem érhető álom, valami, ami olyan, hogy csak másoknak lehet, valami, amivel szemben fenntartásokat kell megfogalmazni? Miért ne lenne értelmiségi pl. az üzleti élet szereplője? Miért ne lenne benne értelmiségi is? Százezer számra vannak.

Azért, mert az értelmiségi lét egy élteforma, méghozzá olyan, aminek az attributuma az intellektuális és morális felelősség önmagunkkal és másokkal szemben. És nem utolsósorban azért, mert ez a fajta felelősségvállalás annál inkább kötelez, minél több tudással rendelkezünk a világról, minél magasabb szintű önreflexióra vagyunk képesek.. Egy értelmiségi számár az igényszint, az ambíció, a személyiség ereje áttörheti még a kedvezőtlen anyagi-társadalmi akadályokat is. Namármost, ez sajnos, nem a tömegek sajátja, és az egyre fokozódó tömegesedéssel egyre kevesebb az efféle értelmiségi.::(((

p.s. Azok, pedig, akikről te irtál az indító posztodban, nem tekinthetőek értelmiséginek.Hogy miért nem, azt pontosan meg is fogalmazod benne.

Az üzleti életben pl. az ön- és mindenfajta reflexió nélkül, tájékozatlanul, bután, no meg felelősségvállalás nélkül nagyon nehéz egyről kettőre jutni. Konkrétan nem lehet. Ha ezek nincsenek, nem lesznek stabil kapcsolatok, szétszalad a csapat, aztán volt nincs teljesítmény. Ott vannak azok a mozzanatok. Az értelmiség szerintem nem lehet csak a jövőnek író flamós költő, vagy az indiaiak szent embere, aki kéthetente megszólal; keresd az utat. Értelmiségi mozzanatok egyébként mindnyájunkban vannak.

"Bizalmatlanok egymással szemben. Idegenek egymás számára. Egymás nyelvét se nagyon értik, szeretni pedig végképp nem szeretik. Az egyik úgy gondolja, hogy a másik a köldökét nézi, és a napot lopja, a másik úgy gondolja, hogy az egyik csal és hülyére keresi magát."

Már megbocsáss, de ez micsoda, ha nem a magasabb szintű ön- és a világra történő reflexió - mert én ezt írtam és nem mindenfajta reflexiónélküliségről - , a tudás, a morális és intellektuális felelősségválallás hiánya?
És mégis jutnak "egyről a kettőre" nálunk az üzleti életben. Ismerjük, miféle módon és miféle módszerekkel. Mert azok, akik valóban egyről a kettőre jutnak - nem idézőjelben -, azok a posztodban említettek körén kívül vannak. Nem róluk szólnak a soraid. Amikor leírtam, hogy számomra ki az értelmiségi , az még haloványan sem "a jövőnek író flamós költőre", de mégcsak "az indiaiak kéthetente megszólaló szent emberére utal. A költő egyébként mindig a jelennek ír, akkor is, ha elkövetkező korok meg is tartják az emlékezetükben. A "szent " embereknek - akár hindu, muszlim, zsidó vagy keresztény legyen is - mindig lehet és van is fontos és főként megszívlelendő, mert lényegi mondanivalója az emberek számára / akár a költőknek!/.Ami bizony értelmiségivé avatja/avathatja őket.
Értelmiségi mozzanatok? Persze, hogy vannak mindenkiben, hiszen a lehetőség mindannyiunkban benne rejlik, ezt én soha nem vitattam! Csak sajnos a többségben ez a lehetőség igen gyorsan megreked , majd elhal. Marad a meghunyászkodás, a sunyítás, az ügyeskedés, a korrumpálódás, stb. Csak úgy magyarosan "egyről a kettőre"!
Minderrőrről egyébként Demján Sándor nálam jóval árnyaltabban és pontosabban fogalmazva igazítja el a magyar üzleti világban sertepertélők és módszereik mibenléte iránt érdeklődőket.

De most ki az értelmiségi? „ Az értelmiségi lét egy életforma, méghozzá olyan, aminek az attribútuma az intellektuális és morális felelősség önmagunkkal és másokkal szemben.” Ez bizton mondom, rám illik, meg a szomáliai kalózokra, meg mindenkire. Mindennyájunknak van intellektuális és morális felelőssége, mindnyájuké vonatkozik valamilyen körre. Másra, de valamilyenre vonatkozik. Egyébként Demján úr hol tartott eligazítást? Ha a megjegyzésed egy konkrét megnyilatkozásra vonatkozik.

Most komolyan azt mondod, hogy mindenki intellektuális és morális felelőssége tudatában gondolkodik, cselekszik - létezik - a közvetelen és távolabbi környezetében? Hogy szellemiségével, tetteivel, alkotásaival mindenki hozzátesz , mert újabb értékek születéséhez avagy veszni látszóak megőrzéséhez járul hpzzá ? Basta!
Akkor bizony nem itt tartanánk! Akkor bizony nem lenne létjogosultsága még a kiinduló posztodban leírtaknak sem!
/Demján meg rendre megszólal, az utóbbi hetekben sok helyen lehetett hallani, látni,olvasni a felvetéseit./
De ha úgy könnyebb, sorolom: Soros , Esterhazy, Buda Péter, Demján, Bojár Gábor, Heller Ágnes, Almási Milós, Háy János, Csákányi Eszter, László Zsolt, Jordán Tamás, Tölgyessy Péter, és még sokan mások nevesek és nem-nevesek egyaránt.

Ha ilyen sarkítottan teszed fel a kérdést, akkor igen. De ebben van dafke is. + azt megjegyzem, hogy minőségekről, irányokról, hatékonyságról, intenzitásról stb.-ről nem volt szó. (Egy kocsmatöltelék is kulturális mintát őriz, és egyben megújít) Összességében nekem hol kevés, hol sok ez a meghatározás, ráadásul ódzkodom maguktól a meghatározásoktól is. (Ezért már meg lettem fedve.) De mindettől függetlenül úgy gondolom, hogy az üzleti életben és a társadalomtudományok művelői között is ott az értelmiségi és nagy gond, hogy ezek nem beszélgetnek. Demján úr mondta, hogy a magyar lusta és drága. Hanyatt estem. Mintha nem lenne meg az a tudás, hogy hogyan kell hatékonyan foglalkoztatni. Mintha ennek a tudásnak a hasznosítása nem az ő dolga lenne. Nekem kell szólni, hogy ez nem genetikai probléma?

"(Egy kocsmatöltelék is kulturális mintát őriz, és egyben megújít)"

Hogy őriz, az valószínű, de hogy megújítaná? Attól, hogy modernebb széken ülve nyomatja a piát, nem hiszem! És mindeközben mégsem pallérozza a szellemét, nem folytat folyamatos önképzést, amiért is közelébe sem juthat még az egyszerűbb összefüggések felismeréséhez sem. Denjánnak megigaza van, mégha sarkosan is fogalmaz. Lusta és drága! És szerinted miért vitte ki a vállalkozását? Azért mert a különböző állami és egyéb bürokratikus hazai baromságokat sem egy, sem több üzletember, legyen az bármilyen zseniális vállakozó nem képes közömbösíteni, megváltoztatni.De a lényeget mégcsak nem is ebben látom, hanem abban, hogy senki nem vakargatja le magáról a felelősséget, és nem tolhatja át másra, másokra. Ez csak olyan mint a mérleghinta! Ha az egyik oldalán nem ül senki, akkor dobálhatja magát a másik, ahogy akarja, csak a seggét veri össze-vissza.

p.s.
Pontosan azért nem tartom értelmiséginek azokat az üzletembereket és társadalomtudományokat művelőket, mert nem látják át, nem tudják, hogy egyikük todománya sem jöhetett volna létre a másik nélkül, és csakis a folyamatos diszkurzus, együttgondolkodás teremtheti újra a továbbjutás esélyét.

Lucifer! Mi a fene? Már ide is betört a reklám? :((

Igen, de ezért elméletileg reklám jár, ami nem biztos, hogy baj.

Milyen reklám jár ezért a reklámért?

Ha már beengedted, akkor miért nem csak a szélső sávba? Akkor nem okozna annyira rossz érzést, mint így.

A reklám a reklámért :), hogy adott esetben kirakják a főoldal (index) kalitkájába a blogot. A hirdetésekbe nincs beleszólás, illetve ezt ajánlották. Hát mondjuk én is meglepődtem, de ha jól látom egyelőre ők is csak próbálkoznak. Majd meglátjuk, mindenesetre valamit kell kezdeni. Egyelőre kevés a bejegyzés és nem eléggé markáns.

De kik ezek, és miféle potenciális látogatókat fognak vajon elérni a blogodnak?

Mondom, ez az Index tere. Ha jól viselkedek, kitesznek néha a kalitkába. Aztán, hogy ki olvassa, ha olvassa, azt nem tudom.

o-(

Mi a gond ezzel?

Ha neked semmi, akkor tök mindegy, hogy nekem mi. Bár meggyőződésem, hogy azért vannak sejtéseid, hogy mi lehet.

Na kérem akkor mégegyszer - mert egyszer nem sikerült - hát hogy lenne tök mindegy!

::))))) Jól látom, hogy eltűntek a belső felületről a reklámok? Ha igen, akkor háromszoros hurrá Lucifernek! Hurrá, hurrá, hurrá! :)))

Ha eltűntek, akkor ez egy slamperáj. :( Bocsánat. :(
Elmondom majd, hogy miért „igen” a reklámra. Igazából nincs jelentősége. De „igen” !

Hát, úgy tűnik jólnevelt reklámok, mert az én szemem elől bizony eltűntek, aminek kivált örülök! Bocs'! ::)))))