A Mátyások nagy családja három jelentős személyiséget adott nekünk, az országnak. Mátyást, a királyt, Mátyást, a főtitkárt és Mátyást, a Matyit, a Lúdas Matyit. Az első kettővel gondjaim vannak, a harmadikat fenntartás nélkül szeretem.
Akikkel szemben kétségeim vannak azokból mítosz lett, olyan történet, amely irányít, amelyet a félelmek és a vágyak tartanak össze, amelyek függetlenednek az őket erősítő, vagy cáfoló valóságtól. A király a keménykezű, határozott, igazságosztó uralkodóként a megváltók mítoszaihoz sorolt, a főtitkár, a bölcs vezér a kegyetlenek mítoszait gazdagította. Akit szeretek, az önérzetes, erkölcsi tartással bíró, viszonyait alakítani tudó Matyi, őt a közössége a mesék világába utalta.A mítoszok élnek, vágyakat, elvárásokat, szenvedélyeket, magatartásokat generálnak, őriznek. A mítoszok beleszólnak a valóságba. A mítoszok reguláznak, a mesék andalítanak. A mítoszok váratják velünk a megváltót, rettegtetnek a kegyetlenektől. A mítoszok uralma alatt az elemző ráció takarékon, itt akadály nélkül belelovalhatjuk magunkat abba, ami nem lehet, ami nincs. Itt minden megtörténhet. Várjuk a megváltót, várjuk a kegyetlent. Annyira várjuk a megváltót, hogy a kegyetlent is annak véljük. Annyira féljük a kegyetlent, hogy azt megváltónak nézzük. Annyira rettegjük a kegyetlent, hogy a megváltót észre sem vesszük. És így tovább. Csak az nem fordulhat elő, hogy a harmadikkal, a világát alakító Matyival komolyan foglalkozzunk. Mert őt mesehősnek nézzük. És a mesehősöket nem vesszük komolyan, kedveljük őket, de egy szavukat se hisszük, mintájukat megmosolyogjuk, és eszünk ágában sincs követni őket. Így aztán az Én próbájának a lehetősége a mesék birodalmában marad. Rosszul döntöttünk. hölgyek és a magam legnagyobb bánatára nem a képen látható fiatalember.