egy új hely

miért kell a blog?

"hátha valakinek örömet okoz, hátha valakit bosszant"

ki Luczifer?

Tulajdonképpen mindenki tudja, nem más ő, mint a sokat akaró kirúgott arkangyal, a világossághozó. Az egyik tény, a másik beváltatlan ígéret. Zuhanás + egy impozáns program elhalasztva. Azt hiszem ez teljesíthető.

kanyar a sugárúton

Luczifer = lucifer, illetve lucifer = Luczifer. Tudom, ne mond, de így a biztos! A változtatás nem azért történt, mintha bármi bajom lett volna a luciferrel. Meg voltam vele elégedve, bevált. De mit lehet tenni, ha a kiscicákat Lucifernek keresztelik és ezt követően a lelkes gazdák a világ összes lehetséges módján regisztrálják a cicusukat. Lucifernek a cicák nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem. Hitted volna?

és azokat, akik csak itt férnek meg egymással

felnőtt látogatóknak

friss topikok

  • Indiáner: Hát mit tehet egy falkavezérrel? Követi! (2013.03.27. 22:18) Asszimiláció
  • Izabella.Jones: Blog revival, yes! ::)) Egyébként érdekes, hogy nem budapesti lakosoknál is megfigyelhető a kór. M... (2013.03.12. 10:56) Budapest szindróma
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.29. 16:25) Egyszerűség
  • Dig, Lazarus!: Akiket nem lehet becsapni! Kiállnak a kormányfô mellett, aki egyedül képes feltétel nélkül elfogad... (2012.01.24. 13:16) Százezrek tüntettek
  • Biedermann: Óh, ez a dallamos német nyelv! :) Boldog Karácsonyt! (2011.12.24. 16:18) Boldog Karácsonyt!

naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

címkék

címkefelhő

Házi feladatok

Lúdas Matyi azt üzente ..., de nem foglalkozunk vele

2008.10.11. 00:22 | Luczifer | 10 komment

A Mátyások nagy családja három jelentős személyiséget adott nekünk, az országnak. Mátyást, a királyt, Mátyást, a főtitkárt és Mátyást, a Matyit, a Lúdas Matyit. Az első kettővel gondjaim vannak, a harmadikat fenntartás nélkül szeretem.
 
 
 
 
 
 
 
Akikkel szemben kétségeim vannak azokból mítosz lett, olyan történet, amely irányít, amelyet a félelmek és a vágyak tartanak össze, amelyek függetlenednek az őket erősítő, vagy cáfoló valóságtól. A király a keménykezű, határozott, igazságosztó uralkodóként a megváltók mítoszaihoz sorolt, a főtitkár, a bölcs vezér a kegyetlenek mítoszait gazdagította. Akit szeretek, az önérzetes, erkölcsi tartással bíró, viszonyait alakítani tudó Matyi, őt a közössége a mesék világába utalta.A mítoszok élnek, vágyakat, elvárásokat, szenvedélyeket, magatartásokat generálnak, őriznek. A mítoszok beleszólnak a valóságba. A mítoszok reguláznak, a mesék andalítanak. A mítoszok váratják velünk a megváltót, rettegtetnek a kegyetlenektől. A mítoszok uralma alatt az elemző ráció takarékon, itt akadály nélkül belelovalhatjuk magunkat abba, ami nem lehet, ami nincs. Itt minden megtörténhet. Várjuk a megváltót, várjuk a kegyetlent. Annyira várjuk a megváltót, hogy a kegyetlent is annak véljük. Annyira féljük a kegyetlent, hogy azt megváltónak nézzük. Annyira rettegjük a kegyetlent, hogy a megváltót észre sem vesszük. És így tovább. Csak az nem fordulhat elő, hogy a harmadikkal, a világát alakító Matyival komolyan foglalkozzunk. Mert őt mesehősnek nézzük. És a mesehősöket nem vesszük komolyan, kedveljük őket, de egy szavukat se hisszük, mintájukat megmosolyogjuk, és eszünk ágában sincs követni őket. Így aztán az Én próbájának a lehetősége a mesék birodalmában marad. Rosszul döntöttünk. hölgyek és a magam legnagyobb bánatára nem a képen látható fiatalember.
 
 
 
 
  
 

Címkék: esély

A bejegyzés trackback címe:

https://luczifer-bazar.blog.hu/api/trackback/id/tr1707890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2008.10.11. 11:05:19

Nagyon izgalmas kérdés. Hiszen a mítosz az nem egy irodalmi vagy vallási forma, de nem is valamiféle metafizikai bölcsesség , hanem a közösség és egyén pszichikus valóságát hordozó , a valóságról való, azt átható érzéki tudás. Ebből persze az is következik, hogy a mítosz is /lehet/ valóság. Sőt!
Nekem Lúdas Matyi és Soós Imre erre kiváló példa. Hiszen Lúdas Matyi figurája csupán egyfajta erkölcsi keret, körvonal, amit számomra Soós Imre tett, tehetett egyszerre élővé és mítikussá. Mert én már képtelen vagyok elvonatkoztatni Lúdas Matyi figuráját Soós Imrétől, attól, amit Soós Imréről tudunk, tudhatunk. Nevezetesen a „Tüzet viszek” Mátéjának és saját, egyéni tragédiájának valóságos mítoszától. Mert minden mítosznak kell, hogy legyen valóságalapja. Az a sok hazugság, amivel manapság /is/ körbebástyázzuk magunkat, azok hazugságok és nem mítoszok. Vannak, akik szerint ma már nem is születhetnek mítoszok, csupán mítoszpótlékok. De szerintem ezek a mítoszpótlékok messze nem azonosak a hazugságokkal! Hogy akkor miért mítoszpótlékok? Mert a modern ember is csak abból főzhet, amije van! Viszont a probléma abban áll, hogy olyan embereket és helyzeteket akarunk mítizálni, akik és amelyek alkalmatlanok a mítosz-, de még a még a mítoszpótlék-teremtésre is. Mert mi is történik? A ma emberének egyre inkább beszűkülő érdemi cselekvőképessége teremti meg a hiányát annak, hogy valóságalapú mítoszok, mítoszpótlékok születhessenek. Ezért hát irreális vágyait vetíti bele a különböző „látszatemberekbe” és „látszathelyzetekbe”, akiket és amiket a mai kor termel ki önmagából olyan módon, hogy a formát változtatja tartalommá. Mondhatni, hogy a kiüresedett formák érvénytelen világát éljük. De valami hasonlóra érezhetett rá már a „Tüzet viszek” Mátéja és Évája, meg Soós Imre és felesége is, amikor létük értelmét azzal mentették meg, hogy nem hagyták azt beleveszni az őket körülvevő értetlen, nyomorult valóságba.

Luczifer 2008.10.11. 21:05:01

Matyi tehetetlen, mert a géniusz süket.

Soós Imre és Lúdas Matyi összenőttek, de furcsán, úgy, hogy Soós Imréből azt hiszem minden hiányzott és ki is maradt, ami Lúdas Matyit Lúdas Matyivá tette. Volt viszont benne egy plusz, ami lehet, hogy Matyiból hiányzott; a zsenialitás. De ha nem hiányzott, akkor is Matyié más, talán mondhatni valami karbantartott zsenialitás volt. Imréé nem. Imre mindenhez csak a lángoló, „ápolatlan” zsenijével közelített. Matyi ésszel, ésszel is. Imre más, ő zabolátlan zseni volt, de olyan, aki zsenialitásával még azt is el tudta játszani, amire képtelen volt, ami a hétköznapokban meghaladta az erejét, hogy rendbe rakja életét. Imre megmaradt géniusznak, Matyi emellett profivá lett, megtanult gazdálkodni képességeivel, adottságaival. Matyi felépítette magát és tüzet rakott, hogy melegedjen. (Melegedjünk.) Imrének ez nem ment. Ő a lángok, ha lehet mondani a saját lángjai közé repült és elégette magát. Matyi önálló volt, Imre könyörgött egy társért. Kellett volna egy társ, egy asszony, egy főnök, aki szereti és ért hozzá, aki megóvja önmagától, a zsenialitásának való kiszolgáltatottságától. Nem egy szerencsétlen önfeláldozó házvezetőnőre gondolok, hanem valakire, aki átlátja, átérzi a helyzetet és segíteni, irányítani tudta volna. Egy másik zsenire. Barátom, aki ismerte és nagyon szerette Mérei Ferencet – ki nem? – ha szóba kerül a Mester, mindig előjön azzal, az elragadtatással teli mondattal „Ha nekem ilyen apám lett volna!” Ha Imrének ilyen apja, apai barátja lett volna! Imre életre keltette Matyit, de Matyi nem tudott rajta segíteni. Matyi és Imre. Nem a korról szól, hanem az emberről. Ezért lett mítosz. Ahogy mondanád igaz mítosz. Hozzáteszem veszélyes mítosz.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2008.10.11. 21:26:51

Ezzel tökéletesen kifejtetted, hogy Fazekas Lúdas Matyija miért is "szorult" a mesébe! Hiszen, ha három seggreveréssel és egy jóadag kurázsival helyre lehetne/lehetett volna tolni a kizökkent időt, akkor Hamlet vajon miről elmélkedne mind a mai napig, és azon túl...?:)
Ami pedig a tüzet és a lángot illeti, igen! Vannak akik maguk köré "rakják", ahova más is leülhet melegedni, és vannak, akikben magukban, a bensőjükben ég, lángol. Ezért nem kerülhetik el, azt, hogy ők is benne égjenek.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2008.10.11. 22:00:40

Egyébként Soós Imrének volt szerelmes felesége /az egykori idegorvosa/, nem sokkal az esküvőjüket követően, együtt mentek tovább...

Luczifer 2008.10.12. 01:02:56

Hamlet jókat töprengett, amiről jókat lehet töprengeni. De Matyi a modell, ami kell nekünk. Ő az, aki felkészítette magát és alakította viszonyait. Több ő, jóval több, mint egy sérelmeiért törlesztő, a földesurát elnáspángoló parasztgyerek. Matyi modell, az önmagát tudatosan felépítő ember modellje. Ebből lesz valami, tőle várható valami. És ilyen van. Számtalan sportolót, üzletembert, de művészt is, tudóst is fel tudnék sorolni. Nem mese Matyi története, kár, lenne oda száműzni. És pazarul van megírva!
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy Imre nagyon fiatal volt és nagyon tapasztalatlan, nem értette meg azt, amit Matyi üzent, pedig ő mindent megtett. Azt gondolom, nem Matyi volt a gyenge, hanem Imre volt az alkalmatlan, a fogyatékos. No meg a körülmények, de az már egy másik ügy.
***
Hát ez a Soósné nem tudok róla sokat, de meglepne, ha egy stabil asszony lett volna. Félek, itt vak vezetett világtalant.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2008.10.12. 09:39:29

Igen, ez is valami. És szerintem e két "mese" együtt szól/hat a világról. Matyi a mesevilágban megváltoztatta a mesevilágot, ahol, amiben helyre állt a rend. Az arisztokrácia legyőzetett , mert az igazság győzött, mert lám-lám az igazságnak olykor még fegyvere is van! Valamiféle rendet Hamlet is indukált az ő világában . De vajon mit is értünk rend alatt? És mi van akkor, ha az igazság nem győz, és vajon meg lehet-e találni az igazsághoz az ő fegyverét? Szóval amíg világ a világ, töprengésre mindig lesz okunk. Az is igaz, hogy ahhoz Matyinak a szívünkben, a képzeletünkben léteznie kell.
/Ez pedig már csak játék a szavakkal: rend - rendi -trendi :) /

***
Te Lucifer! Az is megérne ám egy posztot, hogy vajon boldog , egészséges párkapcsolatok létezhet-e olyan személyek /személyiségek/ esetében, akik önmagukban képtelenek lennének megállni a világban. Ami pedig Soósékat illeti- miért gondolod, hogy vakról és világtalanról van/volt szó? Amennyire én tudom / már amennyire ez tudható, de a sejthetőnél mindenféleképpen több/ a döntésük két felnött ember döntése volt. Az őket körülvevő környező világ nyomorultságát - amiben nem tudtak létezni - az is nagyon jellemzi, ahogy még a halálukat is mindeféle össznépi projekciókkal megpróbálták "átfesteni". Szóval nem tudom, de olyan érzésem van, mintha kissé egyszerűnek látnád, ha nem is a világot, de a magyarázatokat. Persze lehet, hogy tévedek.

Luczifer 2008.10.12. 11:54:39

Eszem ágában sincs a töprengésről bárkit lebeszélni, vagy annak értékét kétségbe vonni sőt, ez az életünk alapja. De a kitöprengett értelmes cél, az ezt követő tett s ivadékuk a siker kell, és ez nem csak a mesében jön össze. Cseréljük ki Lúdas Matyit Kürti Sándorra. (Vagy Shakespeare-re!) Van valós címe, világszínvonalú üzeme, megcsinálta. Én semmi suskust nem, hallottam róla. (Shakespeare-ről igen) Az meg, hogy eddig még nem vert el senkit, nem cáfolata az L. Matyi választotta útnak. Az embernek egyébként az un stratifikációs modellek kimúlásával - ahol az egyes társadalmi funkciókat egy-egy zárt embercsoporthoz (kasztokhoz, rendekhez) kötötte a társadalomszerveződés - meg kell csinálnia önmagát. Máskülönben szenved. Matyi megcsinálta. Erre tanít. Mi nem. Szenvedünk is
***
Az öngyilkosokat sajnálom, ha zsenik, ha nem. De azért, ha egy akármilyen idegorvos a huszonéves sztár páciense/szerelme karjaiban öngyilkos lesz, azért ott nehéz azt mondani, hogy egy kiegyensúlyozott felnőtt ember volt, aki értett a szakmájához. Soós Imre összevissza menekült, ivott és nyugtatókon élt. Neki kellett volna a másik felnőtt embernek lennie. Hát ez nem ment. Géniusz volt, de a világban el nem igazodó, fogyatékkal élő géniusznak képzelem. Talán, ha Puskás Öcsivel haverkodott volna.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2008.10.12. 13:15:40

Számomra az öngyilkosság adott esetben egyáltalán nem írja/írhatja felül feltétlenül egy egész és kiérlelt élet valóságát, érvényességét. De egy kevésbé egész és kiérleltét sem. Vannak akik hosszan létezni és vannak, akik bár röviden, de élni akarnak. Hiszen attól, hogy létezel, egyáltalán nem bizots, hogy vagy is. Ugyanis a "nincs" és a "nem-van" nem ugyanaz! Ezért mondják sokakról, hogy már régen meghaltál / azaz nem-vagy/, csak nem vetted észre ,mert itt felejtettek a létezésben.
Ami meg Puskás Öcsit illeti, nem tudom miért, de engem - már 1970 óta - kiver a víz, ha az országot érintően vele hozakodnak elő. Na ,meg a boldog békeidőkkel és az elmenekült és külföldön munkálkodó magyar származású Nobel-díjasokkal!
Hiába, úgy látszik én sem vagyok tökéletes! ::))))

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2008.10.12. 13:19:25

Egyébként most itt somolygok és elképzelem Soós Imrét Puskással! Unatkozni csak azért nem unatkoznának, mert Soós biztos, hogy jól tudott focizni! Már, ahogy az "alvázára" emlékszem a filmjeiből. ::))

el duende (törölt) 2008.12.18. 09:59:48

Valóban rosszul döntöttünk és döntünk sokszor.
Van egy neves amerikai pszichológus, két remek könyve is megjelent már magyarul.
(David R. Hawkins: Erő konta Erő és a Valódi Én hatalma)
Ő is azt mondja - és szerintem igaza van -, hogy minden bajunk forrása az, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a hamisat a valóditól. A megkülönböztető bölcsesség nagy kincs.
Emellett. A zsarnokok nevelik bennünk a bátorságot, a leleményt, az önállóságot.
Lúdas Matyi figurája a harcos útját mutatja be, és a társadalomban csak harcosként maradhatunk életben. A fekete buddhák - a piszkos kis zsarnokocskák - olyanok mint a kiképzőtisztek. Vagy behódolunk nekik és akkor elvesztünk, vagy önsajnáljuk magunkat és akkor is elvesztünk, vagy arra használjuk őket, amire valók: hogy erősebbek és leleményesebbek legyünk.
Valóban remek figura.

süti beállítások módosítása