Kereskedelmi helyzetkép 2009. 02. 03. Hír, hogy az egyik nagy áruházi lánc be akarja zárni egyik kisvárosi üzletét.
Az ok, mert vannak vásárlók, akik megbotlanak, és ezt-azt hazavisznek, anélkül, hogy fizetnének. Ők utálják egymást. Az egyik a másikat, mert az másiknak van portékája, a másik az egyiket, mert annak nincs pénze, vagy ha van, hát nem adja oda. Hír – másik – hogy egy városkában a kiskereskedők és alkalmazottai lázonganak, mert egy áruházi lánc a településen üzletet nyit és az új üzlet várhatóan lenyomja az árakat és ők tönkre mennek. Szeretnék az új céget elüldözni. Ők utálják egymást. Mert egy helyen két test nem fér el. Hír – megint másik – hogy kis és közepes termelők beszállítanak egy nagy áruházi láncba, de kitalálható; a partnerek utálják egymást. A kereskedők a kiszámíthatatlan minőséget utálják, a megbízhatatlanságokat, a gyártók a „listapénzt”, az indokolatlan visszárut, az ütemezetlen rendeléseket és fizetéseket stb.-t. Hír – ki tudja hányadik – a kisváros lakosai kérik, hogy jöjjön egy nagy lánc a településükre, mert elegük van a helyi viszonyokból. Utálják jelenüket = egymást. Legyen náluk is paradicsom! Aztán van, ahol azt utálják, hogy a nagyok nem normális áron forgalmazzák azt, amit forgalmaznak. Utálják őket, mert keresni akarnak. Aztán van, ahol azt utálják … Mindegy valaki valamit utál és kész. Biztos igaza van. Mindenkinek. Kereskedelmi helyzetkép 2009 02. 03.
