R Kázmér a vasgyár udvarán lassan, nagyot szippantva a gyümölcsillatú levegőből behunyta a szemét.
Látta Koch urat, a főszakácsot, aki büszkeséggel vegyes zavarában koccintott vele azon a régi ragyogó estén, amikor a beillatosított, fodrozott hajú örökké nyughatatlan költő gondosan szemügyre vette az Andrássy úti boltosnét. A boltosnét, akinek a cigány épp szerelmes nótát húzott, s ő közben elmélázott, hogy milyen lehet az, amikor szeretője van egy asszonynak. A kérdés bujtogatatta, mert a közvélemény szerint minden pesti asszonynak van szeretője, így ő is méltán kívánhatta, hogy a tündöklőre rizsporozott vállai céljukat szolgálják. R. Kázmér mosolygott, amint az ifjú költő engedve a szerelmet sugárzó szemeknek lágyan vezetni kezdi azok gazdáját a vágyak teljesülése felé. Most már ennyi idő után bevallhatjuk nagy divat volt akkoriban a szeretőtárs. R Kázmérban is virágzott a szerelem és Fruzsinánál kereste azt, amit egyébként másoknál is megtalált. Az asszony elbánatosodott szemmel nézett a távolba és azért fohászkodott, hogy még egyszer valaki úgy szeresse, mint egykor az ura. Közben a pincér Zerkovitz dallamára R. Kázmér elé tette a hideg fogast remoulade mártással, amit libamájrizottó követett. R. Kázmér midőn enni kezdett a jércemellre párizsiasan vajas petrezselymes újburgonyával, csirág salátával várt, ettől remélte azt a varázslatot, ami elhozza a megújulást. A társas magányban felejtett félénk asszony mindeközben a ráklevesben, majd egy jérce galantin-ban kereste az élete értelmét. A vakon rohanó világban a szerelemeseknek a bélszín szeletek berni mártással párna burgonya (pom. soufflé), vajban párolt cukorborsó hozhatta el az összekapaszkodás élményét. R. Kázmér ereje fogyott, a csokoládé felfújttal és a Coupe Jacques-kel (mondjuk vanília fagyi) szemben már tehetetlen volt. Igazán nyomorultul csak akkor kezdte érezni magát, amikor még egy kis sajtot kapott a fekete előtt. Nem bírta fogyasztani. Fruzsina az elzászi meggytortát becsomagoltatta, a tejszínhabos szamócát viszont megette. Aznap éjjel álomvárossá lett Budapest.
Erre gondolt R Kázmér a vasgyár udvarán, amikor egy tompa, szinte föld alól jött hang szólalt meg: “Éljen a …!” Nem értette pontosan mi, de magához tért.
***
A fentiekben minden a képzelet szülötte egyedül a menüsorok nem. Egyedül az volt R. Kázmér képzeletén kívül is. Egy a kora ötvenes években összeállított – egyébként kiváló –szakkönyvben.
***
Volt, egy szép nap.
Erre gondolt R Kázmér a vasgyár udvarán, amikor egy tompa, szinte föld alól jött hang szólalt meg: “Éljen a …!” Nem értette pontosan mi, de magához tért.
***
A fentiekben minden a képzelet szülötte egyedül a menüsorok nem. Egyedül az volt R. Kázmér képzeletén kívül is. Egy a kora ötvenes években összeállított – egyébként kiváló –szakkönyvben.
***
Volt, egy szép nap.
***
A bejegyzés eredetilieg Csepeli Györgynél volt vendég.
