A kilencvenes évek derekán, karácsonykor Szombathelyre mentünk.
A feleségem nénjéhez felugrottunk, jönne-e velünk. Az akkor 86 éves törékeny asszony mondta ö inkább maradna. Hülyéskedsz! A Balaton fele megyünk, útközben megebédelünk, remek lesz. Jönnek a kutyák is. Na, ez érv volt. Öltözött és rikkantott induljunk kisöreg. Füreden megebédeltünk néztük a befagyott Balatont. Kávét nem kértünk, azt majd a Mariéknál. A Bakony közepén elkezdett havazni. Beh szép! A hegyek után, már voltak nehézségek. Remek kaland! Lesz mit mesélni! Tizennégy kilométerre Szombathelytől elakadtunk. Csak álltunk, a benzin lassan fogyott. A rádióban zene és néha a megnyugtató hír Budapesten készülnek a hókotrók. Küldhetnének ide is mondjuk egy kicsit ingerülten. A kocsisor már vagy négy órája áll. Egy fiatalember kétségbeesetten kopog, adjak neki egy égszíjat, mert az övé elszakadt. Honnan? De azért nyugtatjuk, mindjárt megyünk tovább. Ő, értsem meg megfagy a gyereke, nem megy a fűtés. Egy traktor jön, önkéntes ellenszolgáltatás fejében kihúzza az autókat. akik mehetnek vagy ötven métert, mert ott egy embermagasságú hóátfúvásban elakadnak. Az emberek kiszállnak, már aki tud, tolják cibálják az autókat, de semmi. Az idő telik, egyre nagyobb a pánik. Átfagyva, átázva, remegő kezekkel, remegő lábakkal, elkínzott tekintetekkel nézzük egymást. Már senki senkinek nem segít csak magán, mindenki a maga akadályát akarja eltakarítani. A reményteleneket tiltakozásuk ellenére félrlökik. Hat-nyolc órája vagyunk tizennégy kilométerre Szombathelytől. A rádióban zene Pesten felkészültek a havazásra. Aztán egyes adóknál műsorzárás. Mi ki a kocsiból, aztán vissza, lapátolunk, kis gáz, padló gáz. Maradunk. Az idős asszonyon alszik a kutyánk. Én rettegek. Én beszéltem rá erre az örültségre. Mi lesz itt? A kétségbeesettek kétségbeejtik egymást. Hajnali négykor elért egy kotró mi utána. Egyszer ránk tolat, minden recseg ropog, de megyünk tovább. A város első körforgalmánál egy nyári kimenőbe öltözött őrnagy megállított és kérdezte mi van kint. Mondtam havazik. Soha többé nem mentem télen Vasba.
