egy új hely

miért kell a blog?

"hátha valakinek örömet okoz, hátha valakit bosszant"

ki Luczifer?

Tulajdonképpen mindenki tudja, nem más ő, mint a sokat akaró kirúgott arkangyal, a világossághozó. Az egyik tény, a másik beváltatlan ígéret. Zuhanás + egy impozáns program elhalasztva. Azt hiszem ez teljesíthető.

kanyar a sugárúton

Luczifer = lucifer, illetve lucifer = Luczifer. Tudom, ne mond, de így a biztos! A változtatás nem azért történt, mintha bármi bajom lett volna a luciferrel. Meg voltam vele elégedve, bevált. De mit lehet tenni, ha a kiscicákat Lucifernek keresztelik és ezt követően a lelkes gazdák a világ összes lehetséges módján regisztrálják a cicusukat. Lucifernek a cicák nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem. Hitted volna?

és azokat, akik csak itt férnek meg egymással

felnőtt látogatóknak

friss topikok

  • Indiáner: Hát mit tehet egy falkavezérrel? Követi! (2013.03.27. 22:18) Asszimiláció
  • Izabella.Jones: Blog revival, yes! ::)) Egyébként érdekes, hogy nem budapesti lakosoknál is megfigyelhető a kór. M... (2013.03.12. 10:56) Budapest szindróma
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.29. 16:25) Egyszerűség
  • Dig, Lazarus!: Akiket nem lehet becsapni! Kiállnak a kormányfô mellett, aki egyedül képes feltétel nélkül elfogad... (2012.01.24. 13:16) Százezrek tüntettek
  • Biedermann: Óh, ez a dallamos német nyelv! :) Boldog Karácsonyt! (2011.12.24. 16:18) Boldog Karácsonyt!

naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

címkék

címkefelhő

Utak önmagunkhoz és tovább*

2009.01.31. 15:29 | Luczifer | 19 komment

Meg akarunk ismerni, meg akarunk érteni valamit, valakit. Például a magunk mögött hagyott történelmet, és benne magunkat, mint ennek a történelemnek ilyen-olyan gyermekét.
 
 
Két út áll előttünk.
1. Keresünk egy eredetet és onnan követjük a szálakat, amik elvezetnek hozzánk. Aztán amikor a szálak elvezettek hozzánk, felfedezzük magunkban azt a múltat, ahonnan elindultunk, ami kiteljesedett bennünk. Mi leszünk az út célja. Mi leszünk az az áhitott cél, amiért a múlt megtörtént. Mi leszünk a korcs, amiben a világ végképp veszni kíván. Az útért születtünk, az útért pusztulunk. Vagy valami hasonlót elrebegünk. Hajlam és hangulat függvénye az egész. Mindenesetre itt az útban van, lesz az értelem, a titok, a magyarázat.
2. De tehetjük azt is, hogy magunkba nézünk, megkeressük honnan, milyen sokfelől jöttünk, nézzük elődeinket, azok találkozásait, a véletleneket, amiknek köszönhetően vagyunk, akik vagyunk.  Látjuk apánkat, anyánkat, annak anyját és annak az apját. Látjuk azt az ősünket is, akit szégyellünk, látjuk a másikat, akivel kiegyezünk, de látjuk a család büszkeségét is, akitől jó lett volna ezt azt örökölni, tanulni, ellesni, de nem jött össze. Látjuk azt, amiből vagyunk, amiből születtünk, amiből lehetünk valakik. A kulturális minták halmazát. A hozott anyagot, amiből dolgozhatunk.
A második verziónál a „lehetünk”- ön van a hangsúly. Az identitás lehet valami. Az identitás felelősség. Ott van az örökség, ott van a véletlen, és ezzel a felelősség, hogy mit csinálunk a véletlen válogatta örökségünkkel. Ez nem maga a manipulációra való felhívás, itt meg lehet tartani a fegyelmezett, tárgyszerű tisztességet. De itt többről, másról is szó van. Itt tervezünk is, itt rajtunk túlmutató célok is vannak, amiért felelősséget vállalunk. Itt nem hozzám, vagy éppen a semmibe vezetnek az utak, hanem tovább. Erre pedig szükségünk van. A történelemnek nincs célja, a konkrét embereknek, csoportoknak viszont kell. Hogy szóljon valamiről az életük, hogy hagyjanak valamit örökül. Ha mást nem, hát a célképzés képességét. Másképp minden elviselhetetlen.   

 

*(Identitás IV.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://luczifer-bazar.blog.hu/api/trackback/id/tr71910388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZinczyKa 2009.02.01. 15:37:27

Ez az ötödik szövevényesre sikerült, üvegtészta egyedül?
Szerintem (vigyázat magánvélemény!) az identitás maga az út. De az út üres. (Mondja egy Lao-ce nevű pasas!)
A történelmiséget tulajdonképpen kihagyhatjuk a képletből, a pszichohistórikus vagy antipszichohistórikus felfogás sem visz a teljesség felé. Pedig bevallottan vagy sem, mindenki arra igyekszik.
Az önmagamból vagy a múltból indulás sem spórolja meg a belső utat, illetve ha igen, a cél sem igaz. Nem a jövőbe vetett történelmivé nyilvánított céltól lesz viselhető az életünk.
A megtalálásról a tesóm biztosan tud nyilatkozni épkézláb módon, nálam tapasztaltabban. Néhányezer szerzőt például felmutatva. Én meg nem, mert csak bámulom ezt az előttem feltáruló utat, ami egészen úgy fest, mint egy vidám szakadék.

Luczifer 2009.02.01. 16:24:55

Ó, ezért, egy ilyenért engem Duende könnyen lehet, hogy letagad, vagy kitagad, nem tudom melyik lehetséges egyáltalán. :)
Egy dolognak, adott esetben az én-nek a megértéséhez hozzátartozik a dolog létrejöttének elbeszélése. Beszélhetek magamról, mint egy szükségszerűről, és mint a véletlenekből összeálló lehetőségekről, ami újabb lehetőségek felé nyit utat. A két módszer két eredményre vezet. És persze mindegyikhez hozzátartozik a belső feldolgozás. Ha találtok még n darabot, attól ez az alternatíva még meg van. És akkor is meg van, ha nektek a másik n tetszik. De ami biztos, hogy az identitás nem csak az én-en belül utak, történések, stb. származéka.

ZinczyKa 2009.02.01. 16:25:37

Egy én megértéséhez annyiban tartozik hozzá a történetiség, amennyiben az a belsőt alakítja. Nézz meg minket, az apám vagy, aztán nagyon sok kérdésben mégis egészen másképpen gondolkodunk. Hol itt a történetiség??
Másrészt amennyiben alakítod a gondolataimat, esetleg éppen gondolkodásra késztetsz (ajvé!) annyiban máris az énem része lettél, tehát kapcsolat keletkezett közöttünk. És akkor mégis van a dolognak jelentősége.
A te vagy az én történeti gyökerei betüremkednek az identitásba, ott aztán vagy kihajtanak, vagy éppenséggel eltemetődnek. Ami kihajt, az az én szempontjából fontos. Ami nem, úgyis a történelem homályába vész örökre.
Vagy genetikai megközelítést szeretnél? Van olyan is. De az meg keveset magyaráz meg abból, hogyan is lettél az apám. :) És abból is, mitől vagyok én még mindig ilyen szemtelen ::DD

Luczifer 2009.02.01. 17:09:53

Szépséges szép pici lányom! Apuka nem azt mondta, hogy neki személy szerint az 1.verzió a történeti, szükségszerű stb. jelzővel illethető tetszik, ez lenne a heppje, hanem azt mondta, hogy ilyen van. (Egyébként a 2-sel szimpatizálok.) Annak belátáshoz, hogy ilyen van elég, ha arra gondolunk, hogy a minap „második” címmel írtál magadról. Bizony ott nehéz nem felfedezni a történelmet, ami vezet valahova, konkrétan a mához, a mai ZiczyKához. Abban a bejegyzésedben ott az 1. verzió. Van válogatás is, de a trend világos. De ettől még másnap másképpen is közelíthetsz általunk szeretett magadhoz. Ahogy a költő is teszi akár egy versszakon belül is. „Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen … Enyém a mult és övék a jelen. Verset irunk - ők fogják ceruzámat.” Itt az én a történelem terméke. Aztán jön a 2. verzió, a csipegetés. „Anyám kun volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz.”
És nyilván e mellett jöhetnek ötletekkel, magyarázatokkal a derék keletiek, a genetikával stb-vel foglakozók. De az alternatíva ettől még alternatíva.

ZinczyKa 2009.02.01. 17:26:44

Nos, hát ebben az értelemben valóban van ilyen alternatíva, még ha nem is az első, hanem a második :)
Mármint ezek szerint nálam. Én meg úgy vagyok, hogy százezer évig olvaslak, aztán megértem hirtelen.
"Ostoba vagyok- foglalkozz velem." ::))
De rég találkoztam vele ilyen közelről...

Luczifer 2009.02.01. 18:21:10

Nagy maher vagy te lányom nem ostoba. ::))
(Igaz a költő se gondolta magáról komolyan.)

ZinczyKa 2009.02.01. 21:43:41

Nos igen, remélem, nem leptelek meg nagyon ::))
"A líra - logika,
de nem tudomány."
Attilát meg csípem régóta, és téged is szeretlek, még ha bosszantlak is napszám. Hát ilyen egy jó gyermek, nem?

el duende (törölt) 2009.02.02. 07:23:22

De jó végre idetévedtem! Jó volt olvasni benneteket. Nagyon.
Valóban létezik mindkét mehgatározottság, ez óhatatlan.

Jól mondja Lao.ce. :)
Az üresség azonban nem a "semmi". Az a minden, az valami kristálytiszta tele-ség, elmén túli tartomány. Csak épp, még ez a szó közelíti meg valamelyest a legjobban...

Lucifernek bizony igazsága van abban, hogy ha befelé indulunk, először a külsőbb burkokon kell átrágnunk magunkat. Mindig egy lépésünk van, mindig egy héj hámlik le, egyre és egyre beljebb jutunk önmagunkba. Végül a mire a hagyma utolsó héja is eltűnik: rájövünk hogy nincs is közepe. Üres. A forma üresség, az üresség forma, mondta Sakjamuni Buddha a gyémánt-szútrában, vagy szív-szutrában. Identitásunk minden "része" tehát csak egy burok, valójában nem létező. Ami eltűnik, az nem lehet valós. Egyedül az üresség (a teljesség) valós.
A hagyma minden héja pusztán az elménk ragaszkodása egy képhez, amit magunkról alkotunk. Az elme: ragaszkodás. Rabság. Szenvedés. Az elme-nélküliség vagy üresség: szabadság. Öröm.

És igen. Emlékezni tanulunk. Önmagunkra, az igaz lényünkre. A zenben azt mondják: keresd meg az igazi arcodat. Az eredeti arcodat.
Jézus azt mondta: aki hátrafelé tekint, nem alkalmas isten országára. Vagyis ha ragaszkodsz, kötöd magad az én-képidhez, nem pillanthatod meg az ürességet, az eredeti arcodat: isten országát. Ez mind ugyan az.

Azért is találkozik a két identitás, ahogy Lucifer fogalmazott, mert egy ponton túl arra is rálátunk, hogy az elme kollektív. Semmi személyes nincs benne. A gondolatink nem mi vagyunk, kölcsön kaptuk őket. Legalábbis azokat, amelyekkel én-ként azonosulunk.
A külső: a társadalom, a korszellem írta ránk a programot, amivel azonosulunk. Valamilyen szinten meg kell egyznünk a világ leírásában, különben elveszne az értelem. De a világ csak egy leírás.
Mikor eltűnnek a szavak, eltűnik a világ is. Megáll. Akkor tárul fel a valódi arcunk.

De míg "úton vagyunk", addig muszály hinni, hogy a világ mérhetetlen mély és gazdag, máskülönben elvesztünk. Mert e hit nélkül nem marad semmink. Ezek kedvenc don juanom szavai. Egybecsengenek Luciferével.

A szakadék azonban elkerülhetetlen, az önemlékezés egy lebontó folyamat. Nem építő, hanem lebontó. És az bizony - legalábbis eleinte: félelmetes és fájdalmas. Elveszítjük a biztonságérzetünket, talajtalanná válunk. De a talajtalanság szabadság is. A bátorság ezért nagyon fontos. Bíznunk kell a folyamatban. Ez nehéz. valóban nehéz.

el duende (törölt) 2009.02.02. 07:26:43

Jaj, majdnem elfelejtettem. Most vettem egy új Osho könyvet. Jóga - túl téren, időn és vágyakon. Nagyon szépen leírja, amit múltkor boncolgattál Lucifer. A bennünk élő Napot és Holdat. (Férfit és nőt.)
Az elemző, racionális elmét, és az intuitív, költői elmét.
A teljesség a kettő egyesüléséből születik.

Luczifer 2009.02.02. 08:44:37

Mintha a holdul és a napul, vagy épp nyugatian, keletien és így tovább megfogalmazottak világosan lefordíthatóakká válnának egymás számára. :)

el duende (törölt) 2009.02.02. 09:27:57

Így igaz. :)
Az utak, utazók látszólag különbözőek. De a Valóság: egy. :)

ZinczyKa 2009.02.02. 12:54:41

Most mit mondja, nagy a családi egyetértés. Kicsit gyanús! De most nem jut eszembe semmi provokáló. Értekezlet szünetében vagyok, szerintem estére lesznek ötleteim.

el duende (törölt) 2009.02.02. 21:19:54

Kölcsön vettem József Attilát! :)

Hol van ZinczyKa Provokátor-terminátor?!
Csak nem aszont nekünk: asta la vista, béby?

ZinczyKa 2009.02.02. 21:40:25

Rossebet. Koncentrációs zavaraim vannak. Meghallgattam 30 franc-ette törvénymódosítást, szétuntam az agyam a végeérhetetlen értekezleten, mert abszolút tudatos döntésből kifolyólag nem szóltam hozzá. De ez a lázadó terminátori cselekedetem fel sem tűnt, mert mindenki más is bóbiskolt. Így lázadjon az ember nemhozzászólásokkal. Tragikus.
Van itthon erdélyi áfonyapálinka, házi főzés. Holnapra nem lesz. A létből a nemlétbe az átmenet fájdalommentes.

el duende (törölt) 2009.02.02. 22:44:09

Az isteni!!!

De jó, hogy emlegetted a pályinkát. Kicseréltem a dinócombos receptnél a szöveget. Hamvas.
Már Ő is megmondta, hogy ezt a hidat az első és az utolsó nap között az ember csak önkívületben bírja ki...
Én bort iszom most, finom vöröset. :)

ZinczyKa 2009.02.02. 23:10:44

Közben én is olasz vörösre cseréltem a pálinka gondolatát. Hamvas. Igen. Az önkívület filozófiája.

ZinczyKa 2009.02.02. 23:12:47

A kérdés az, apánk hol lehet. Korán fekszik, korán kel. Vagy barátkozik az álmatlansággal? Akkor társaságot kaptam.

Luczifer 2009.02.02. 23:47:36

Az ártatlansággal barátkozom! (Nem az álmatlansággal) Pontosabban az ártatlanságokkal. Van társaságod.

ZinczyKa 2009.02.03. 17:49:44

Hálás vagyok a társaságért :)
süti beállítások módosítása