Szerintem nem történhetne ma sem másképp, és virágvasárnapon sem történhetett volna semmi másképp. Nem céltalan az árulás vagy a tagadás.
Az újjászületés előtt ott kell hogy legyen a teljes kiüresedés, a halál, az elárultatás, a megtagadás. Mert az áldozat és az öröm csak ehhez képest értelmezhető.
Legalábbis a keresztény (katolikus) elgondolás szerint.
Bár emlékeim szerint a lemondás, önmagunk kiüresítése, a világtól való eltávolodás a mindenség titkainak feltárulása előtt másoknak is eszébe jutott már. (A nagy örömünkben sonkaevés, tojásevés, lányok locsolása már csak egy szűkebb körnek.)

A virágvasárnap utáni nagyhét a magam másoknak adásáról szól. A szolgálni tudásról és annak elfogadásáról éppen majd szerdán. Aztán a vasárnapi napkeltével megint az újjászületésről. Szép kör. De nehéz.

Másképpen is?

Ameddig ez a mese igazabb lehet a valóságnál, mert maga az élettapasztalat írta, addig nem fog semmi másként történni. És ezen még az ellenmesék is csak beláthatatlan időtávlatban segíthetnek csak, hiszen az ellenmeséket eszményeink és vágyaink írják, nem pedig a tapasztalataink. Pedig a mindenkori meséknek az ellenmesék lehetnek a kritikái, hogy láthassuk, milyenek lehetnénk , illetve milyenek lehettünk volna. De sajnos az emberek nem olvasnak, ha esetleg mégis, nem elég értően, így fel sem oldódhatnak az ellenmesékben, hogy az azokban élő vágyakat és eszményeket tapasztalati valósággá transzformálhassák. Mantrázzák a megkövesedett meséiket miközben egyre biztosabbá válnak abban a tévedésben, hogy az ember nem változik. És aki, akik így hiszik, azok valóban nem változnak, azok valóban nem változhatnak.

Igen, igen. De! De a szenvedéstörténet mellett ott vannak az üdvtörténetek! Mindegyiknek van oka. Mindegyik lehet. Csak akkor nem lehetne, ha az élet, a Teremtés célja a szenvedés lenne.

Az életnek nincsen célja. Legfeljebb csak maga az élet. Ami kérem önmagában minőség nélkül való. A célt, a célokat - és vele együtt a minőséget, a minőségeket - mindenki sajátmaga adja, adhatja meg neki. Minden egyéb - szenvedéstörténet és üdvtörténet csak kitaláció, a létezés elöli menekülésnek egy-egy formája. Egyesek szerint egyébként lehet, hogy maga az élet is csak puszta kitaláció ( értsd: érzéki csalódás). Azért ebbe is érdemes belegondolni. ::))))

@Luczifer: Mi igen? Mi de? A szenvedés, mint cél kizárt :) Nem logikus.
@MALVINA: Te lettél a nő a Mátrixból? Ebbe belegondolni sem jó ::))

Ha jól látom, szamáron történik a bevonulás...

Lobo, hogy jön most ide a szamár? Porschén mégsem érkezhetett annak idején!

@ZinczyKa:

Elismerem, hogy nem jó belegondolni. De ennél csak az lehet rémesebb, ha bele sem gondolunk! :)))

@MALVINA: Az élet céltalanságába vagy abba, hogy te vagy az Orákulum??? ::))

@ZinczyKa: Én úgy értettem Malvina is, Te is azt mondod, hogy a nagyhét történései és a keresztre feszítés elkerülhetetlen volt, mert ennek voltak okai, mert ilyen az ember, stb.. Erre én azt gondoltam, igen, igen persze, persze – persze-t ott nem írtam, csak itt – ez akkor lenne igaz, ha a cél a szenvedés lenne, ha a szenvedés felé törne az élet. De vannak üdv történetek, annak is vannak okai és itt is lehettek volna a boldogság teli megoldást hozó okok a hatékonyak. Nem volt kötelező Júdásnak elárulnia a Mestert, tehetett volna másképpen is a népnek nem volt kötelező megtagadnia, tehetett volna másképpen is. stb. Malvina el is mondja, hogy az életnek nincs célja, amiben bőven egyetérthetünk, de akkor a szenvedés nem elkerülhetetlen. Esély van a boldogságra! Remélem még idejében szóltam!

Na@EL LOBO - A farkas:

Az a kérdés, hogy ki vezet kicsodát? Az aki fölül van, vagy az, aki alul!

@ZinczyKa:

Nem, én ilyet nem mondtam, ezt te mondod! ::))
Abba, amit ott fentebb írtam: hogy az életnek nincsen célja... stb. ::)))))

@MALVINA:
Egyébként meg mindenki a saját maga orákuluma! ::)))

A kép színes részén szándék és akarat egység van. (Az eredetin nincs keresztre feszítés.)

Nádas Péter írja valahol, hogy a szenvedés a világból valószínüleg nem iktatható ki . Igy hát nagy kérdés, hogy mit tud vele kezdeni az ember. Közveszélyessé válik-e általa, avagy pont a szenvedés elkerülésére való szakadatlan igyekezete az, ami közveszélyessé teszi?

Na, ezen is érdemes elgondolkodni.

@Luczifer:
Ez szép volt, Lucifer! ::))))

Hát én értetlen vagyok :) Szenvedés nélkül nincs öröm sem, meg boldogság sem. És ez nem azt jelenti, hogy nincs esély a boldogságra. Sőt.
De akkor bocsánat. Én ezt a történetet csak egy szempontból tudom értelmezni, nem szocio meg etikai meg mittudomén milyen szempontból, hanem csak az isteni terv részeként. Számomra ezért nem lehet másképp. De ez egyfajta látás, tudom.
A nagyhét számomra a ritmust mondja. A tagadás, lemondás, halál, feltámadás örökké visszatérő ritmusát. Ebben semmi tragikus nincs alapvetően, mert a vége jó.

Hát igen. , az "etikai dimenziót" - többek között - ebben a vonatkozásban azért szokták mellőzni, mert bizony sosk-sok morálisan igencsak megkérdőjelezhető bibliai "tanítás" épül be kritikátlanul ma is a befolyásos csoportok "érdekképviseletébe". Ezek pedig rendre a különféle elnyomó és megosztó hatalmi struktúrák stabilizálására szolgálnak. De nem csupán ezért gondolom úgy, hogy a világ bonyolult, összetett valójában pusztán azért látják sokan a isteni tervezést, alkotást, az "intelligens tervezést", mert az ember világ- és időérzékelése meglehetősen behatárolt. Ez pedig képtelenné tesz az evolúciós léptékekben való gondolkodásra.
Egyébként meg a 21. században több mint aggályosnak tzartom, ha bármiféle komoly gondolatiság nélkülözi akár a szocio-, akár az etikai szempontot. Megjegyzem, hogy ha bárminek is a vége jó, abban nem is lehet semmi targikus, mert a tragikus mindig a jóból a rosszba való fordulás. A fordítottja pedig a komikus. :::)))

Heh, Malvi, hát tök mindegy milyen század. Nem vagyok súlyosan evolucionista már. Sőt bár evolúció persze van, a fejlődés iránya kétséges. Illetve bonyolult.
Higgyen mindenki amiben akar. Te a komédiában, más a tragédiában, aki akar, a világot irányító Szellemben.
Jézus bevonult Jeruzsálembe, ha, és tette a dolgát, ha. Nekem a story ha nélkül érvényes. Neked másképp. Azt kell mondjam, mindegy is. Lehet ez így tragikomikus éppen.

Igen. Pontosan Tragikomikus! :((( ::)))