Ha egy szövegben használjuk a haza, nép, szeretet, boldogság, no és esetleg a család szavakat bizton számíthatunk arra, hogy lesz egy sokaság, aki mondandónk tartalmától függetlenül utálni kezd. Kvázi hülyének néz.
Ha egy szövegben használjuk a társadalom, kapcsolat, siker, verseny, piac szavakat – mazochisták vegyék fel még az üzlet szót – akkor mondandónk tartalmától szintén függetlenül, egy másik sokaság kezd utálni. És hülyének néz. Ha ezt felváltva tesszük, a sokaságok is felváltva utálnak. De felváltva örülnek / szeretnek is! Ebből láthatjuk, hogy a sokaságoknak módfelett tetszik a tékozló fiú apjának a szerepe. Ha viszont ugyanabban a szövegünkben váltakozva használjuk a fent jelzett szavakat, akkor mindkét sokaság furcsán néz ránk. Függetlenül mondandónk tartalmától. És senki se örül. Ha ezt az utolsó műsort – egy szövegben keverjük a jelzett szavakat – némi iróniával adjuk elő, akkor vége a játéknak, a tanácstalanság fokozódik, majd mindkét sokaság megutál. Természetesen függetlenül mondandónk tartalmától.