Luczifer! Könnyekig (könyvekig) meg vagyok hatva! Lányos zavaromban el is felejtettem, mi a fenét is akartam kifejteni a téma kapcsán! :)
Addig is, míg eszembe jut, egy érdekes jelenségre hívnám fel nb. figyelmeteket!

Az írás, mint olyan

Ebben az országban mindenki ír…
Olyan már a magyar, mint hajdan
volt az ír…

Zsírpapíron költ verset a hentes,
bő két oldalast,
én meg abban viszem haza
a kimért oldalast.
Novellát ír Nelly, a bolti eladó,
melyben elbeszéli,
míly odaadó…
(Azt mondja a fáma, hogy „apeniás”,
de hát ettől csak könnyebben
megy az alkotás…)
Ha szóra akarsz bírni egy zárkózott dámát,
faggasd, miből rendezett
a férjének drámát?!
Eposzt ír titokban az államhivatalnok,
azt képzeli magáról,
hogy ő egy walesi dalnok…
ha rajtakapja főnöke, csattan is a bárd,
következő prémiumát, ó meg ne kívánd…

A Dakota Főnök közmondást is költ,
arról, hogy a "másik törzs" túl sokat elkölt…
nyüzsög a kassza körül sok sziú, apacs,
tiszteletdíjára vár sok (vagyon)Szerző,
demagóg ripacs…

Nade, biztos unjátok már,
hogy erről itt sírok…
megyek is már, s az APEH-nek
egy balladát írok.

No igen! Arra akartam rávilágítani, hogy a fent vázolt jelenséget kihasználva, szinte fű alatt, egy kiválóan prosperáló üzletág fejlődött ki honunkban, a Vanity Press Business.
Gondolom, tudjátok, vagy legalább is sejtitek, miről beszélek?
Kihasználva sok jobb sorsra érdemes, irodalmi ambíciókkal megvert, magukat írónak, költőnek képzelő embertársunk hiúságát, magukat könyvkiadónak álcázó pénzlehúzó vállalkozások lepték el a piacot.

@trendo:
Ja kérem, a piac márcsak ilyen! A halpiac is piac! Egyrészt a kereslet a könyvek piacán is nagyobb a hülyeségre, az alantasra, a szmötyire, merthogy, amint az köztudott, a tömeg mindig sötét. És ha így nézzük, az ő igényeiket is ki kell valakiknek elégíteni. Aki igényes irodalmat akar, megvan a lehetősége rá, hogy megtalálja azokat a kiadókat, azokat a terjesztői hálózatokat, boltokat ahol hozzájuthat. és egy másik nézőpont: az irodalmi értékű kiadványokat jellemzően a nem-irodalmi értékűek tartják életben. ::))))))

@malvina: Ez így túl sommás! Szálazzuk szét egy kicsit!
Nézzük talán először a kirakatot.:)

Soha ennyi "címet" még nem adtak ki évente, mint mostanában. Valóban, a zöme tucatáru, vagy még annál is lejjebb. Kereslet a lektűrre, a tünci-münci női irodalomra, a csili-vili szakácskönyvekre és a gügye gyerekkönyvekre van igazán.
Ha valami Celeb kiad a neve alatt egy használt toalettpapírt, azt is megveszi a birka tömeg.
Ami bánt e téren a gyerekkönyvek lezüllesztett kínálata. Jóesetben utánnyomják a már lejárt jogdíjú régit, az újak? Hát kriminális.... Mégis elfogy, minden mennyiségben, így ünnep előtt. :))) Hülye nagyszülők!!!!!!

Nekem erről tényleg fogalmam sincs, de azt hiszem, hogy ma nem a kínálattal van a baj, hanem a megjelenéssel. Ha valaki remek könyvet akar olvasni akár szépirodalmit, akár tudományosat tényleg nem kell megszakadnia a keresésében. Az lehet a szmötyiben, aki meg akar szólalni. Akkora marketing költséget igényelne a megszólalása, hogy az gyakorlatilag kifizethetetlen, de legalábbis rengeteg idő, amire megtérül. Maradnak a támogatók, akikről szintén nem tudok semmit.

@trendo: Ha az ember az APEH-nak ír, az nem olcsó. Ott nem ingyen olvasnak. Ha jól tudom.

Én sem tudom, mi folyik a hazai könyvkiadásban, de azért annyit megjegyeznék, hogy sok értékes könyv is kiadásra kerül. Igaz lassan olvasok, tehát a sok itt egy viszonylagos fogalom most.
Viszont van egy bájos történetem, amitől mégis gyanut fogtam. Pár hete olvastam egy kiváló regényt, és kitaláltam, teszek be a blogba egy pici részletet magyarul. De mivel a szerző itt él, és főleg él, írtam neki egy e-mailt, hogy nem bánja-e. Kedvesen visszaírt még aznap, hogy bár nem, azért szól a kiadójának, várjak, mert ő csak ír.
Na nem ragozom, az amerikai kiadó írt a magyarnak, akik még mindig képben voltak, visszaírtak, hogy küldjem el a lektoroknak. Hetek teltek el, semmi válasz.
Most akkor vagy leszoktak az olvasásról a lektorok, vagy tényleg annyi mindent adnak ki, hogy nincs egy csepp idejük sem ::::))))

@trendo:
::)) Hát ez az! Látod, hogy nem sikerül szétszálazni!!!! Mert az, ami összetartozik az összetartozik! Kereslet a kínálattal és fordítva. Ezért ilyen kurva nehéz az efféle ügyekbe érdemben belenyúlni. Mert ugye, hol van már az a fránya protestáns etika!!!!! Na meg az a bizonyos "nőirodalom", basta! Én már a kifejezéstől is skarlátos leszek! De hát nincs min csodálkozni, egyrészt a nők a célcsoport, mert ők vannak többen, ráadásul ők a döntéshozók szinte mindenben! De a hülye és ostoba szövegtengerek és pletykaborzalmak megvételében kifejezetten! Én már évtizedek óta csak JR-nek (júliaromána) nevezem a női lelket ! De sebaj! nekem ez éppen jól jön! Ugyanis engem rendre a bölcsészhavernőim látnak el igényes társadalomtudományi és szépirodalmi könyvekkel, amiket kisapu és/vagy nagyapu asztalán találtak, mert őket fárasztja, és csak és kizárólag Jane Austenra és társaira vevők. És a Bridget Jones naplójából nem tudnak sehogy sem kikeveredni. Nem véletlen, hogy a legtöbbjük bizony mindemellett komoly zugivó és erős dohányos, az egyéb kényszereikről, látványos túlkompenzálásaikról már nem is szólva. Tévedés ne essék, az említett könyveknek is nyilván megvan a maguk értéke , a maguk helyén! De hogy ennyi és semmi más... És ha ez van a nők körében a toppon, akkor mi a csoda azon, hogy, a többség falja a szemetet? És mint említettem, a döntés többnyire és jellemzően az ő kezükben van. Pontosan úgy, ahogy a családi közös elpacásodás és elhájasodás vonatkozásában is. Természetesen ez nem menti fel a velük élő férfiakat sem. csak most a könyv- és sajtópiacon meglévő női túlsúly mibenlétéről szólt a fáma. És hát a kivételek egyre kevesebben vannak, ami egy cseppet sem az kell, hogy jelentse, hogy ez a tendencia nem fordulhat meg egyszer, csak ahhoz lehet, hogy rendes kis világégésre lesz majd szükség.::(((

@malvina: Amit írsz, az régen volt igaz. Akkor egy kiadó az éves tervében megpróbált balanszírozni, kiadni elég piacképes könyvet ahhoz, hogy a ráfizetésest is finanszírozni tudja.

Ma már eleve azt adják ki, amire valaki leteszi a fedezetet. Vagy állami pályáztatás, vagy szponzorok, vagy maga a szerző nyúl a zsebébe. A kiadó az nemigen! Vagyis inkább: NEM!
Eyszóval ez egy olyan üzlet, ahol mindenki sír, hogy mekkora a kockázat, csak éppen a kockázatot nem vállalja be senki.

@Luczifer: Ezért vannak helyzeti előnyben azok az szerzők, akiknek a pofáját a tévéből ismeri a közönség. A kiadóknál már jól startolnak, függetlenül attól, hogy amit írnak, az érték vagy szemét. Egy Pálffy Istvánnak hamarabb elhiszik az emberek, hogy ért a borokhoz, mint egy borásznak, aki a szőlőben és a pincében éli le az életét.

@ZinczyKa: Én is mosolygok ezen, de ez még a jobbik eset. Legalább valahol komolyan próbálják venni a szerző jogait! Képzeld el, hogy valaki egy élet munkájával összerak valami tudást, ismeretet, rendszerezi, megírja, aztán a legutolsó kis köcsög meg szemrebbenés nélkül, mindennemű forráshivatkozást lazán mellőzve "beollózza" a dolgot mondjuk a diplomamunkájába. Amit, ha elfogadnak, kap valami papírt végül is, amivel munkát vállalhat, pénzt kereshet.
Látom, a magyar tanulóifjúság milyen lezseren másolgatja a jegyzeteket. Amin sírni lehet! Ti. a fénymásolón előállított kópia többe kerül, mint maga a könyv. Ja, hogy a másolókapacitást is lopjuk? Mert ha Apu vagy Anyu másolja is le a munkahelyén, valaki, végül csak fizet érte.... Odakint hogy van ez?

Én a nők nagy tisztelője vagyok. Mindig az volt a véleményem, hogy egy család kulturáltsága, művelődése, olvasottsága még akkor is a nőn áll vagy bukik, mikor látszólag a férfi a magasabb végzettségű. Manapság meg, mikor több nő dolgozik értelmiséginek mondott munkakörben, pláne ez a helyzet.
De nagyot csalódtam. Hogy Mancika, a női fodrász, mondjuk, JR-füzeteket olvas, hát rendben van. Nem bűn időnként üdítő szellemi lealacsonyodásban részesülni. :))) De amikor hovatovább felsőértelmiségi nőknél ez a kultúra csúcsa! :(((
Látom, miket vesznek ki a nők a könyvtárból, miket olvasnak a metrón, munkahelyi szünetekben. Látom, milyen folyóiratokat vesz meg a háromdiplomás, magasbeosztású lányom... pirulok. No, meg is látszik a gyerekeken, sőt, már a fiatal felnőtteken is! Nézzetek bele egy tévé vetélkedőbe és fakadjatok sírva, hova szállt le az általános műveltség...

Amúgy meg, amikor tisztalelkű úrinők mindezekért a jelenségekért a nyugatról beáradó kultúrmocskot szidalmazzák vehemensen, szinte látom magam előtt, ahogy Aczél György csendesen elmosolyodik magában és rágyújt egy mezítlábas Kossuthra. :)))

@Luczifer: a kínálati oldal bőségének a forrása nagymértékben az, hogy sorra lejárnak a jogdíjköteles határidők, így olcsóbbá vált rengeteg régebbi könyv kiadása. Mivel már szabad a rablás! A sírban porladó szerzőknek persze már mindegy, de előbb-utóbb elfogy az, ami a hagyatékból piacképes. Újakat ki fog írni (már ami érték is... ugyebár)?

@trendo:
Már hogyne lenne ez ma is így! Mármint hogy az igényes irodalom a kevésbé, vagy kifejezetten igénytelen hátán úszik. Márcsak az arányok miatt is így van. Ezek az arányok alapvetően, nagyságrendileg változatlanok. Egyelőre úgy tűnik, hogy sosem fog mindenki - hogy csak a kortársakról beszéljünk - Spirót, Esterházyt, Nádast, Fáyt, Garaczit stb. olvasni. És ezzel önmagában nincs is semmi baj. A könyvkiadás pontosan úgy problémás, ahogy minden más is ebben az országban. Az viszont tagadhatatlan, hogyha valaki(k) akar, akkor tud irodalomhoz jutni.

@trendo: Nekem is az tűnik rendszerbe illőnek, hogy vagy a kapcsolat / szponzor, vagy a marketingérték / ismertség számít. A kiadók egyikbe se feccölnek. Így aztán nem jönnek a várt pozitív utópiák! :)

@trendo: Teljesen világos.

"egy család kulturáltsága, művelődése, olvasottsága még akkor is a nőn áll vagy bukik, mikor látszólag a férfi a magasabb végzettségű.+

Én ezt bizony, nem osztom. Egyrészt mert - és napjainkban kifejezetten - csak közvetett összefüggést lehet vonni az olvasottság, a művelődés, nopláne a kulturáltság és a végzettségek mibenléte között. Továbbá egy család ebbéli formálódásából semmiféleképpen nem lóghat, maradhat, hagyható ki egyik szülő sem! Amikor ilyen és hasonló kérdésekben az egyik a másikra tolja a felelősséget, a vonatkozó döntések megtételét, az randa felelősségáthárítás, semmi egyéb. Egy ygerek számára az anya és az apa is egyaránt fontos és megkérdőjelezhetetlen minta, illetve közvetítő. Akár ilyenek, akár olyanok.

@malvina: Nem hárítottam át a felelősséget, csak elismertem a prioritásukat, mivel:
1. A házasságok több mint fele válással végződik. A gyerekeket szinte mindig a nő "kapja meg".
2. Egyre gyakoribb, sőt, lassan általánossá vált, hogy a családokban a nők iskolai végzettsége a magasabb. Ez már félévszázada emelkedő tendencia.
3. Hozzávéve, hogy a házasságok nagyobb részében a nő kezeli a pénzt... végül megkérdezem:

Ki a túrónak van mégis egy hangyányival nagyobb szerepe a gyerekek iskoláztatásában, olvasásra nevelésében?
Mást se hallok, mint női sírást, hogy a pasik a pénzhajsza miatt már otthon sincsenek :)))
Akkor kitől is veszik a példát a gyerekek? Depláne a lányok?
Hát aki otthon van. Nnna.... :)))))

@trendo: Ami a szerzői jogok védelmét illeti, leginkább pedig a leírt szó tulajdonjogát, abban itt jobb a helyzet, legalábbis szerintem. Az iskolában is komolyan veszik a plagizálást. Én úgy látom, az amerikai társadalom elítéli a gondolat, a leírt szó ellopását. Aki hivatkozás nélkül idéz, azt elítélik,
Ami az itteni könyvkiadás helyzetét illeti, arról meg azt gondolom, hangsúlyozom, csak gondolom, itt talán több kockázatot vállalnak a kiadók, illetve inkább hajlandóak pénzt fektetni marketintevékenységbe. (Tőlem például már konkrétan kérdezte valaki, nem akarok-e kortárs magyar írót fordítani, mert a férjét érdekelné a dolog. A férj író, de valami kiadónál van/volt.)
Többen is vannak persze, mármint a kiadók, több a pénzük is, nagyobb a felvevőpiac is, mert többen és többet olvasnak. Már amennyire én látom. Persze, az, hogy mit, az megint más kérdés. Mintha tobben olvasnának szépirodalmat, de én csak egy szeletét látom a társadalomnak, ez a minta pedig nem feltétlenül reprezentatív. :)

@ZinczyKa: Köszönöm, ez nagyjából kvadrál azzal, amire számítottam :) És Te miket olvasol kint?

@ZinczyKa:
Tartok tőle, hogy destruktív leszek. :-))

Ismerősöm amerikai egyetemen végzett, azokat a szokásokat, valamint erkölcsi normát hozta haza. Itthon angol nyelven tanított egy főiskolán.

Záródolgozat - angolul. A fiatalok nagyrésze az internetről emelte be, szóról szóra, dolgozatának egy részét vagy nagy részét. Az ismerősöm ezeknek a gyerekeknek 1-est adott. Volt aki bánta, volt aki egyszerűen nem értette, hogy ez az "elmebeteg" tanár mi a búbánatos isten haragját követel tőlük, miért nem jó az úgy, ahogy van! Azt a szót, hogy csalás (cheat), a saját tettük esetében a diákok végképp nem értették.

A tanár szerződését a következő tanévre nem hosszabbították meg, mert az iskola statisztikáját nyilvánvalóan rontotta a sok 1-es!

@turdus merula: Ez a mai magyar realitás. Olyan szomorú, hogy ezek a buta kölkök, nemzetünk dédelgetett szemefényei, a saját, de a mi vérünkön és zsírunkon megszerzett tudásukat devalválják le előre. Leszoknak a gondolkodásról, és életük legfogékonyabb időszakában sem arra törekednek, hogy valami újat, eredetit hozzanak létre. Mit ér az ilyen, csalással szerzett osztályzat és az így "kivívott" diploma?
Ha cinikus akarnék lenni, akkor az javasolnám nekik, hogy "ha már", akkor másoljanak a netről eleve oklevelet! :) Be se kell járni, máris el lehet helyezkedni...

@trendo:
Először is a nők is egész nap dolgoznak. Másodszor nem az esti "tedd le a labdát-vedd fel a pizsamát-tűnjél már a tévé elől" együttlétek (sőt bármiféle együttlétek önmagukban) határozzák meg, hogy melyik gyerekre kik , milyen és mekkora hatással vannak! Az együttlétek minősége a lényeg! Abban igazad van, hogy ez egy igen problémás helyzet, mert a népek jószerivel csak papásmamásoznak egy csöppet, aztán csak vuduzzák a skacokat, azt keresve, hogy hol szúrjam meg, hol fájhat az a legjobban a másik szülőnek. Egyébként meg én személy szerint nagyon kedvelem azokat az apákat, akik képesek küzdeni a gyerekeikért, ha uram bocsá" egy szerepzavaros nőstényből sikerül nekik anyának látszó valamit csinálni.Ezzel együtt rovábbra is azt állítom, és csakis abból vagyok hajlandó kiindulni, hogy a gyereknevelés nem magányos műfaj, még akkor sem, ha olykor annak látszik!

@malvina: Nincs köztünk alapvető nézetkülönbség, sőt. Csak én sokszor talán félreérthetően fogalmazok. :)

@turdus merula: A gondolatnak / a tudásnak nincs értéke. Ha lenne a gyerekek megtanulnának - meg akarnának tanulni - gondolkodni, a gondolatokkal dolgozni, a kiadók kiadnák a kiadandókat. De nincs.

@Luczifer: Akkor most ki is a pesszimista, my friend?:)))))))

@trendo: Most nincs, de majd lesz! Majd lesz! ::)) Talán félreérthetően fogalmazok. ::))

A plagizálás kérem, az egész világon nagyon elterjedt. És ebben sem Amerikában, sem nálunk nem jobb a helyzet. A reprezentatív minta pedig reprezentatív minta, pontosan tudható (már ha tudják) , mely kritériumok szerint az, és melyek hiányában pusztán és kifejezetten szubjektív tapasztalat.
Egyébként pl. Amerikában, Angliában (de már nálunk is megjelent ) már jóideje jelen vannak az un. plágiumkereső szoftverek. Plágium mindig volt, van és lesz is. Amiért ilyen nagyon elterjedt, annak az internet az egyik fő oka, ami lássuk be, nem nálunk uralta el elsőre és leginkább a körynezetet. Ezért is kulogunk ebben is pl. Amerika után!

Van egy fura tesztkérdésem! Kinek mennyi időbe telik nagyjából, ha kezébe vesz egy könyvet és beleolvas, hogy megállapítsa, tetszik-e neki, elolvasná-e, szeretné megvenni?

@malvina: Ezen a problémán azonnal úrrá lehetne lenni (az oktatásban). Csak akarni kéne! Ha az intézmény vezetése nyilvánvalóvá teszi, hogy ha valakit csaláson kapnak, azt igen keményen és minden mentő, szociális stb. körülményt figyelmen kívül hagyva megbüntetik, akkor ez alábbhagyna.

@Luczifer: Jajjajaj... leesett a tantusz! :))))))))) Te már tudsz valamit?! :)))))

És még valami! A helyzet valóban nem rózsás. De! A "bezzeg az én időmben!", na meg az "ezt a mai fiatalságot!" felkiáltásoktól, mo meg maguktól a felkiabálóktól elég gyorsan be tudok dühödni. Mert ameddig ezeknek a gyerekeknek mi vagyunk a szülei, a nevelői, a tanárai, addig kussoljunk, és először magunkban keressük a hibát. Méghogy drogoznak, méghogy isznak, méghogy láncdohányoznak, méghogy kutyamód kufircolnak itt is, ott is, amott is, na meg hogy plagizálnak! Álljunk már a tükör elé, nézzünk már arra a pacaforma tomporunkra, dagadó gyűrűsujjunkra, leheljünk már egy unicum- és dohány menteset magunk elé egy héten keresztül... próbáljunk már egy kicsit annak látszani, amik balójában lennénk, ha nem mindig annak arakánk látszani, amik nem vagyunk... mert ha majd egyszer nem azért szülünk, mert megestünk, nem azért, hogy fehér fátyollal takarhassuk el őszintétlen ábrázatainkat egymás elől, nem vágyakozunk nyilvánosan szerelem után a kütyü előtt, miközben a párunk mögöttünk fekszik a közös ágyunkban, azért megyünk dadusank, nevelőnek és tanárnak, mert semmire nem vagyunk igazán jók, na, akkor majd... de akkor meg majd nem lesz min bagzanunk, mert akkor tényleg mások lesznek, és lehetnek majd a gyerekeink, mint amilyenek ma, itt és most mi nagunk is vagyunk!

Ha ismerem a szerzőt lehet, hogy csak megveszem. Egyébként 1-2 perc. Ha megfog, akkor tovább. De válasszuk ketté legalább irodalomra meg szakmára. Ez azért kettő. Amit én mondtam az zömében szakma. Irodalom esetében talán több. De lehet, hogy ez az élmény idő volt! :)

@malvina: Már bocsánat, de ha megfeszülök az önkritikában, akkor se paca formájú a seggem !! ::))

@trendo: Mit olvasok? Hat magyart vagy nem? Angolul Junot Diazt eppen, meg McInerneyt. Bar az utobbiba kicsit beleuntam, ezert az most pihen. Magyart csak Lenard Sandort hoztam, de Karacsonyra Bartis Attilat es Centaurit kerek a Jezuskatol, remeljuk, meghozza ::))
@turdus merula: Nem vagy destruktiv. A helyzet csak javulhat. Remelem.
@malvina: A plagizalas megitelese mas itt, szerintem. A reprezentativ minta tekinteteben pedig tevedtem. Szeretnek helyesbiteni, ez egy szubjektiv tapasztalat, valoban.

@Luczifer:
::)))))))))))))))))))))))))))))))))))))

@trendo:
Azt miért nem kérdezed, hogy az mennyi időbe tellik, amíg kiválasztom, hogy melyiket is veszem a kezembe???? ::)))

Szóval, ha már a kezemben van, akkor én azonnal a tartalomjegyzékre ugrok, majd azon belül kiválasztok egy-két izgi címet és beleolvasok. Időtartamot azért nem tudok mondani, mert van, amiről 2 perc alatt döntök, hogy megveszem, de van, amelyiket meg ott egy álltomban kilvasom. Sőt, az Írók Boltjában le szoktam ülni, és kiolvasom. Aztán persze olyan is van, amit anélkül kiolvasok, hogy az egészet elolvasnám.kvázi átlagolni nem tudok, de hát az átlagidő nem is lenne reális.::)))

@Luczifer: Nahát, ez az! Merthogy én nem vagyok egy zseni, de ennyi idő nekem is untig elég ahhoz, hogy csalhatatlanul megállapítsam, köll-e vagy nem?
Akkor azt mondjátok meg, egy tapasztalt, tételezzük fel, hogy szakmáját szerető lektornak miért nem elég ennyi (na jó, ötször-tízszer ennyi) idő ahhoz, hogy megállapítsa, a kezében tartott kézirat értékes-e, vagy csapnivaló?! Ha sz@r, akkor már írhatná is a rövid elutasító levélkét a szerzőnek és le van a gondja. Ha jónak tartja, akkor még két kollega is rászánhat ennyi percet és máris meg lehet hozni a szakmai döntést, hogy érdemes-e foglalkozni vele, vagy sem.
Aztán jöhet egy dörzsölt, jó üzleti szimatú ember, aki kb. tíz perc alatt szintén eldönthetné, hogy van-e pénz, "buli", a műben, vagy reménytelen.
Magyarországon egy kiadó (ha egyáltalán befogad egy kéziratot, akkor minimum 3 hónap, mire valaki kézbe veszi. Minimum kilenc, mire esetleg leszerződnek rá. Minimum a következő év, mire kijön a könyv. Minimum még egy év, mire -esetleg- látsz belőle egy fillért is, ha nem nyúlják le elev a lóvédat.

@malvina: Azért nem kérdeztem, mert nem akartam a címlap, küllem, kirakati elhelyezés, előzetes hírverés, médialihegés, suttogó propaganda, kultúrbotrány, írói renomé, kiadói image stb. marketing témakörökbe belemenni, amik mind-mind befolyásolják, hogy kézbe veszel-e valamit, vagy sem.

@trendo:
Azért, mert jobb helyeken nem egy lektor, és nem egyedül olvassa el, mert nem egyedül dönt. Ennek a jó oldala, hogy több szem többet..., a rossz viszont, hogy az illető lektorok döntésképtelenek és így a felelősség megoszlik, ami alatt az idő meg csak csöpög lefelé a viaszkos vászonról a zsíros kőpadlóra.::)))

@malvina: Pont ezt mondom én is! Ha valaki potens szakmailag, AZT EGYEDÜL IS eldönthetné, ha valami nyilvánvalóan ROSSZ! Minek átgörgetni a sok ballasztot a teljes apparátuson?
Ha valami jónak tart, a kockázat miatt ok, hogy még mások is megnézzék. Ha vita alakul ki, az is érthető. De nekem volt olyan könyvem, amit 3:0 arányban elfogadtak, még sincs róla döntés egy éve...

A lényeg: ez egy olyan ország, ahol senki, semmiféle szakmai döntéséért (sem) hajlandó kiállni, felelősséget vállalni. És ez a könyvkiadásban épp úgy van, mint az élet más területein. Basszus, miért nem tudok végre pozitívan kijönni egy témából? :))) :((((

@trendo:
Igazad van! ::))))))

@malvina: És mi jár annak, akinek igaza van?:)) Bizony, csak a szája... :))

@trendo:
Mi van, neked má' semmi se jó????? ::)))))

@malvina: Dehogynem! Egy hét múlva kezemben az új könyvem :))

Amit nyilván még gyerekkorodban írtál! Te, de miért nem lehet ezt az egészet felköltöztetni az internetre? A kiadók meg kapják be.

@Luczifer: Az OK. Akár a honlapomra is feltehetném, persze. De hogy lenne abból valami kis pénz?
Amúgy miből gondolod, hogy már zsenge ifjúságomban grafomán voltam? :)

És az igazat megvallva, nekem könyv az, ami ki van nyomtatva. Így jár az, aki a Gutenberg galaxisban szocializálódott. Nem bízom az internetben igazán, hiába használom.

Hát, ha ennyit töprengenek a kiadók akkor hamar el kellett kezdened.:) De hát minden az interneten terjed. A zene adás-vétel az valahogy megoldódott. Legalábbis a fiatalok azt mondják. Már itt a mellettem lévő fiatalok.

Lehet, hogy a sorbaálló többi kéziratom sorsa már ez lesz :) valóban.

Kedves Luczifer! Mégegyszer köszönöm, hogy kérésemnek helyt, e kis beszélgetésnek meg helyet adtál.
Igyekszem - pozitív végkicsengést adva az elhangzottaknak -
összefoglalni a lényeget:

ZinczyKa: Nem vagyunk destruktívak. A helyzet csak javulhat.
Malvina: Gyerekeink mások lehetnek majd, mint amilyenek mi vagyunk.
Trendo: Egy hét múlva kezemben az új könyvem!
Luczifer: A kiadók meg kapják be.

@trendo:
Én ragyogóan tudok pl. drámákat olvasni a neten. Szervezés kérdeése az egész. Jól kell megválasztani a monitort. Én - ha már vettem - olyat vettem, ami grafikus. Ez tökéletes színhelyességet stb, és többek között jól olvashatóságot is biztosít. Pláne, hogy akkorára nagyíthatod, amekkorára kívánatos. Ha jól belegondolok, már egy lakás árát közelíti az az érték, amit az interneten olvasással tíz év alatt megtakarítottam. Bár ez a kifejezés pontatlan, mert eredendően nem tudtam volna kifizetni. És akkor még a kedvenc folyóirataimról nem is szóltam! Szóval, a lehetőség egyre inkább a neten, a netben van, lesz. Igaz éppen mostanság próbálkoznak a hatalmasok erre is rátenyerelni, remélem, hogy nem fog nekik sikerülni. ::))))))

@malvina: A csóró folyóiratok most olyanok, mint a molnár lánya a mesében: hoznak is valamit, meg nem is.:) Rajta akarnak lenni a neten, mert az trendi, de nem akarják feltenni a tartalmat, mert akkor nem veszik meg a lapszámot az újságosnál. Mélyen megértem a problémát, én is ezen hezitálok a kézirataim kapcsán. Egyfelől örülök, mikor rájövök, hogy a honlapomról lazán leszedik a verseimet, másfelől meg azért van valami kesernyés íz a számban tőle.

És ha az, az íz nem csak kesernyés, hanem keserű az is érthető. De a zenészek az mondják ez beetetés. Ezt be kell fektetni. Csakhogy ők mondjuk lazán kimehetnek a beetetéssel egy 1 milliárdos piacra, egy költő meg nem. Aki levette a honlapról, az volt az ő piaca.

@Luczifer: Fején találtad a költőt :)))

Tudom, kissé későn csatlakozom a diskurzushoz, de.
Én is el szoktam olykor olvasni a pletykákat, pedig vannak diplomáim, naés. Sőt, bevallom, annyira bunyesz vagyok, hogy mostanában mást nagyon nem is olvasok, na jó, még blogokat meg aktuális híreket. Könyvesboltba pedig szinte egyáltalán nem járok. No, most akkor ebből le lehet vonni bármilyen következtetést? :)
A könyvkiadás piac, olyan, amilyen, nem hiszem, hogy a bulvárral kellene megpróbálni felvenni a versenyt, nem ez a dolog lényege. Másrészt pedig a könyvkiadás kicsit olyan, mint a lemezipar - csak szervezés és pénz kérdése kiadni egy könyvet (ahogy egy lemezt is). Az emberek meg csak azért nem olvasnak nyomtatott könyvet, mert monitorhoz szokott a szemük...
Gyermekeink kultúrára nevelése pedig közös projekt, legfőképp a család keze lehet a dologban persze. De ez nem jelenti azt, hogy ha a gyerek nem lesz irodalmár, az katasztrófa...
A netet meg fölösleges démonizálni. Rengeteg módja van annak, hogy kreatívan felhasználjuk mondjuk az irodalomtanításban meg az olvasásra nevelésben (ha ez egy létező projekt...).

@gofri_: Mindenki szeret időnként üdítő szellemi lealacsonyodásban részesülni :) Jómagam krimi- és thrillerbuzi vagyok. Naés?...

A könyvkiadás már réges-régen elbulvárosodott. Valóban csak pénz- és szervezés kérdése. A baj csak az, hogy a pénzt ebben a szektorban nem értékteremtésre forditják, hanem nagyrészt giccs, értéktelen szemét, jobbik esetben (!) lilaharisnyás sznobériára. Így persze, hosszútávon maga alatt vágja a fát az egész szektor.

De nincs gond, mivel kölkeink az iskolában úgysem tanulnak meg már tisztességesen olvasni sem, totál fölösleges a leendő olvasóutánpótlással törődni.
Elég lesz képregényt, mangát, animét nyomatni és a szerepjátékok szövegkönyveit. Jó nagy betűkkel, rövid, tagolt mondatokkal :)))))

Olvasásranevelni nem kell, lassan elég a piktogramok ismerete, illetve a file-cserélők használatának profi elsajátítása.

@trendo:
Volt egy barátném, megnézte az összes brazil sorozatot és szappanoperát abból az alapállásból, hogy legyen joga kritizálni őket. :) (Mindezt csak arra írtam, hogy, ha jól emlékszem, említetted a lányod többdiplomáját meg a magazinokat, amiket vásárol...)

Mellesleg nem gondolom, hogy a könyvkiadással önmagában van baj - az érték szerintem nem kevesebb, mint régen, csak a szemét több és nehezebb válogatni. De aki akar, az tud.

Pont azt mondom, a kölöknek elsősorban nem az iskolában kell megtanulni olvasni, hanem otthon. :) Persze könnyebb az ilyesfajta felelősséget másra lőcsölni - és ezzel most egyáltalán nem azt mondom, hogy a pedagógusnak nincs meg a maga felelőssége a dologban.
És aztán hiszti meg sopánkodás helyett az ember a saját közvetlen környezetében azért elkezdheti a söprögetést, nem? ::))

Fájó pontra tapintottál. De nincs mit tenni... Lám, a személyes példa sem csodaszer, az otthoni könyvtár, az operabérlet stb.
Sőt, az elit gimnázium elvégzése sem jelenti önmagában a humaniorák iránti szenvedélyes érdeklődés kialakulását.
A kortárs csoport, főleg az ellenkező nem véleménye többet nyom a latban.
Más.
Eretnekség ilyesmivel előhozakodni, de most, amikor akadálytalanul minden "kulturtermék" szabadon beáramlik, sok olyan könyv, film stb. amit anno az aczéli 3T kultúrpolitika távoltartott, meg kell állapítsam, hogy nem sokat vesztettünk az akkori cenzúra miatt. Az értékes művek zöme hozzáférhető volt, a western, a James Bond etc. dömpingért meg nem volt kár, hogy időlegesen a határon kívül rekedt.

Most csak látszólag fogok eltérni a témától. A minap beszéltek nekem a nemrégiben összegzett országos agresszió-kutatásról. Az iskolai agresszió (mind a diákok egymás közti agressziója, mind pedig a pedagógus és diák közti, és fordítva) szignifikánsan csökkent ahogy az iskolázottsági skálán felfelé haladunk. És Gofrinak abban hiába van igaza, hogy közel sem elhanyagolható, hogy otthon a gyerek mit lát, de Aronson papa sem véletlenül mondja, hogy a társadalomnak a leginkább az oktatáson keresztül van lehetősége belenyúlni a folyamatba. Vegyék már végre tudomásul az igen tisztelt pedagógusok, hogy szülője van az embernek, és nem választja azt!!!! Kvázi nem lecserélhető. Ez nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag a nevelők a hunyók. Mert leginkábbis valamiféle össztársadalmi együtthatásról, összeadódások sorozatairól van szó!
És azt is vegyük tudomásul, hogy pontosan azért, amiről Trendo beszél, a mai fiataloknak sincs könnyű dolguk ! Igencsak nehéz körülmények között kell önmagukra találniuk, nem úgy mint anno, abban a lebutított és tálcán elénk darabolt falatkavilágban.

Az ember változik. És attól, hogy tizen-huszonéves korában esetleg enged a kortársi nyomásnak, nem jelenti azt, hogy ez később ne lenne másképp.
Másrészt meg egyetértek Malvina egy korábbi megjegyzésével, miszerint nemcsak az tekinthető műveltnek (már ha fel lehet ezt a kategóriát egyáltalán állítani), aki az ún. humán vonalon érdeklődik, sőt, az olvasottság sem egyenlő a műveltséggel feltétlenül.

Malvina, megint mondom, hogy Aronsonnak igaza van, de - és most nem általánosítok - az oktatás jelen helyzetében (ami, mint azt már sokszor megbeszéltük, alapvetően trágyadomb) egy magára valamit adó szülő sokszor arra kényszerül, hogy valamelyest enyhítse azokat a károkat, amiket az oktatási rendszer, az iskola tesz a gyerekkel. Persze a fordított eset is előfordulhat. Effektív együttműködésre pedig nagyon kevés példa van jelenleg. Sajnos.
Én sem irigylem a mai gyerekeket, fiatalokat. Mindig el is mondom nekik. De nem gondolom, hogy a jelen helyzet folyamatos szapulása előbbrevisz minket. :)

@gofri_: A kritika önmagában valóban kevés. Ám, mivel a helyzet érdemi változatására az egyénnek minimális eszköztára sincs, vagy ha van, hát hatástalanítja a környezet, átléphetünk a parttalan vágyálmok és kívánságlisták birodalmába! :)))

De jó volna okos, empatikus, művelt fiatalokat felnevelni és közösen munkálkodni velük az egész ország, sőt világ javáért!
Éljen a Világbéke!

Muhahaha... de feldobtátok a labdát! Szerintem a lényeg a hozzászólásotok közé szorult. Se nem szapulunk, se nem vágyálmodunk! Hanem a realitásokkal számolunk! Ha valami, hát csak és kizárólag ez adhat némi esélyt a kedvező irányba történő elmozdulásra. ::))))

@trendo: Társadalomtudományokban ma körökkel jobb a kínálat. Rendben sok szerző rég halott, de a kínálatot így se lehet összehasonlítani. + az internet. Ég és föld. Egyébként tényleg volt a csalódás. Pedig háromévente láthatta az ember. De nem látta, mert mást nézett.

@Luczifer: Igazad van, erre a területre nem gondoltam! Emlékszem, szociológiát is akkortól lehetett olvasni, mikor a lengyelek elkezdtek mozgolódni a témában (Szczepansky? ha jól emlékszem...)