Tétel | Könyvelési dátum | Esedékesség | Terhelés | Jóváírás | Kiegyenlítés |
Befizetés | 2009.07.20. | 2009.07.20. | 9369 | 9369 | 2009.07.20. |
Befizetés | 2009.07.20. | 2009.07.20. | 10209 | 10209 | 2009.07.20. |
Nem akarok a blogból egy közgazdasági szakközépiskolás önképzőköri naplójára emlékeztető valamit csinálni, még látszatra se, de ha lehet még egy ilyen típusú bejegyzés. Ami ráadásul arról szól, ami oda van írva. Mert ez bizony nincs mindig így. Mert ugye a látszat. De most így van és lássuk mi az, ami így van. Amikor a látszat, nem látszat, hanem valóság
Az ELMŰ-vel – tőzsdei cég – levelezgetek. Kértek tőlem egy halom pénzt. Valószínűleg jár nekik, de most, hogy öt év távlatában kívánnak velem elszámolni kértem, küldjék el a folyószámlám kivonatát. Emlékezzünk! Nem szívesen, de emlékezzünk! Együtt. (A találgatások és a félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy én minden megkapott csekket határidőre befizettem.) A folyószámla a következőképen néz ki.
2004-et írunk. Minden hónapban kapok csekket. Fizetek. Ez látszik is. Aztán eljön a 2005. kapok csekket, fizetek. Ez is szépen dokumentálva. Az év közepén minden elszámolás / leolvasás nélkül visszautalnak és újra számláznak egyszerre. Biztos tudják, mit csinálnak. Az összegek kb. félévi fogyasztás díjának felelnek meg. Én fizetek. Meg kapok. Aztán jön a 2006 és a 2007 első fele. Itt is rendesen számláznak és én is rendesen fizetek. Az évi elszámolásban egy halom stornó, korrekció visszautalás és újra kiállított számla van. Tizenvalahány követhetetlen tétel. Én fizetek. Igaz itt is kapok. Ne felejtsük el! Illetve gondolom, mert a számlázások, a pénzmozgások, úgy vannak kódolva, jelölve, hogy még véletlenül se tudjam, hogy mi mit jelent. Az ügyfélszolgálatos kisasszony se. Aki csinálta, az meg már lehet, hogy meghalt. De hiszek. Emlékezni nem emlékszem, de hiszek. Az emlékezetemben nem hiszek, az emlékezet hálátlan, az enyém is. Az egyéb dolgokba vetett hit az iránymutató. A kor hatása.
Nem szaporítom a szót a 2007. év u.e., a 2008. u.e.. Sok érthetetlen dolog, adok-kapok. 2009-ben jön egy srác, leolvassa a mérőt, majd egy hónap múlva visszakapok kb. öt havi fogyasztásnak megfelelő összeget. Aztán még egy keveset. Aztán csend. Aztán egy megrázó összegű számla, hogy fizessem be, vagy kikapcsolják. Semmi bocsi, csak a kikapcsolás. Az elszámolásból, egy kukkot nem értek. A kikönyörgöttből se. Eddig se értettem, de eddig nem akartak egy halom pénzt, meg kikapcsolni. A megérteni akaráshoz kell a motiváció. Itt eltöprengek korunkon, amire nincs idő. Ítéletet kell mondani. Fejet kell hajtani. A meg nem értés kellős közepén már éppen készülök lehülyézni magam, amikor a 2009 évi elszámolás legszebb sorához érek. A folyószámla befizetésnek jelzett sorában a terhelésnél és a jóváírásban is vannak adatok. Ugyan az. Ha nem ugyanaz lenne, akkor is marhaság. Az ELMŰ egy tőzsdén lévő cég. Százmilliárdokkal gazdálkodik. Amit látok az meg a csepp. Amit látok az nem tud nem csepp lenni. Lehetetlen. Isten óvja Hazánkat.
***
A rend kedvért megjegyzem tényleg tartozom, azt, hogy mennyivel azt nem tudom és valószínűleg sohase fogom megtudni. Ők se.