A nyolcvanas évek elején a 2. magyar hadseregről többrészes dokumentumfilmet vetítettek a TV-ben. (Sára/Csoóri: Pergőtűz) Az alig behegedt sebeket érintő film kezdettől fogva feszült légkörben került adásba. A fenyegető botrányt végül is nem sikerült elkerülni. Kitört, miután valamelyik középső részben egy magyar katona az orosz szerelméről mesélt. Könnyeivel küszködve emlékezett arra az asszonyra, aki őt, az ellenséget ápolta, aki gondoskodott róla, akiről gondoskodott és hát, aki szerette, akit szeretett, akit végül ott kellett hagynia. Szavaiban se remény, se hit, csak a küszködés. Küszködés az elfogadhatatlannal. A megrázóan őszinte, a háború, a pokol osztotta szenvedések ellen szóló, a sorsot vádló mondatokért a szovjetek hivatalosan tiltakoztak. Ilyen asszony nem volt. Ítélet? Még az ítélkező felett se.