A győztesnek nem igaza van, hanem feladata! – így a Nemzeti Együttműködés Programja,
amivel nem egyszerűen egyetértünk, hanem azonosulunk vele. Az = mi. Mi = én. És mert az én = mi = program, ki szeretném, sőt egyenesen ki akarom venni e munkából a részemet. A feladat gigantikus! Ezért másokat is erre ösztökélek. Hass, alkoss, javasolj! Mert mindnyájan győztesek vagyunk, és mindnyájunkra szükség van. Tudjuk, kevés dolog van, amiért jobban meg kell küzdeni, mint az együttműködés, az ezt alapozó nemzeti egység. És folytonosan meg kell érte küzdeni, neked is nekem is, mert az egység sérülékeny, tünékeny valami. Állandóan újra kell teremteni. Hogy legyen bizalom, legyen összetartás, legyen közös öröm. Naponta! Permanensen! És higgyétek el, nincs olyan kis dolog, ami ne lehetne a nagy ügy szolgálatába állítani. Barátaim az Úrban! Támogassátok javaslatomat! Szereljék fel a parlamenti mosdókat a képen látható piszoárral! És neveztessék ezután ez a modell a Nemzet Piszoárjának. E kiváló alkalmasság naponta nyújt majd alkalmat minden feladatát kereső győztesek győzteseinek, hogy úgy végezze a dolgát, hogy az a nemzete együttműködő helyeslésével találkozzon. Korlátozott érvényességű közvélemény kutatásom eredménye szerint könnyen lehet, a helyeslés oly mértékű lesz, hogy a nemzet – az együttműködési hajlandóság szép példáját adva – népszavazás útján kívánja majd választott képviselőinek biztosítani az ingyen sört!