Orbántól azt hallom, hogy a bentlakásos futballakadémiák kellenek, és az ott felnövő generációk hozzák majd az oly’ régen vágyott sikereket. A felesége hasonlóan nyilatkozott, amikor a kadétszerű képzésben látta a boldog jövő zálogát. (Gáspár fiuk kapcsán szólt erről.) És itt, a világból „kiszakított”, a szeparált, a betagozódáson, az alárendelődésen alapuló feladat-végrehajtásnál mindketten megálltak. Ha ez van, minden lesz - mondják. Egerváritól viszont azt látom, hogy figyelemmel kíséri az itt-ott felnövő, majd az itt-ott csapatba kerülő tehetségeket, és belőlük alkotja a sikert. Nála a hangsúly nem a „kiszakítottságon”, a betagozódáson, hanem a szerepteljesítésen alapuló integráción van. Szerepeket oszt. Remek csapata van. Ajánlom Kertész Ákosnak is tanulmányozásra, „a magyar genetikailag alattvaló” c. tételét finomítandó! Gazsi közben már NB II-es profi. Ha nem találkozik egy Egervárival, az is marad.
