Régi vicc, bővített poénnal. Mit keresel Arisztid? A gyűrűmet. Hol vesztetted el? Ott! Akkor miért itt keresed? Mert itt van világos! - mondta a sötétben.
A különböző statisztikákban magyar áru az, amelynek az előállítása során az utolsó hozzáadott érték Magyarországon keletkezett. Ha behoznak egy holdrakétát és nálunk valamit rácsavaroznak, felcímkézik, becsomagolják, majd kirakják a polcra, akkor az magyar. Ha nálunk csinálnak egy holdrakétát, de kiviszik Szlovákiába és ott valamit rácsvaroznak, felcímkézik, és becsomagolják, majd visszahozzák s kirakják egy polcra, akkor az szlovák. Ha a vendéglőben elém tesznek egy adag marhapörköltet, akkor az magyar. Akkor is, ha a belevalók, a marhától a hagymán át a paprikáig csak, mint kész alapanyag látta szeretett hazánkat. Akkor is magyar. Alig van benne magyar hozzáadott érték, de magyar. A hazai termékek ilyetén való meghatározása láthatóan meglepő eredményeket hoz, de ettől függetlenül értelmes és helyes. Igaz egy dologra teljesen alkalmatlan; a honi termékek protezsálására. Igaz II.: a protekciót szolgáló értelmes meghatározás nincs. A holdrakétában és a marhapörköltben egy a közös, hogy nemzetek szerint az őket felépítő hozzáadott értékek meghatározhatatlanok. Aminek megtudása egyébként nem is cél, keresése ostobaság. (Nem így a hungarikumok esetében) Az értelmes cél az lenne, hogy az üzleti szereplők, a cégek, a munkavállalók hatékonyak = magas hozzáadott érték mellett piacképesek teljesítményt nyújtsanak. Hogy a termékük kelendő legyen. Ezzel kéne foglalkozni. A termelővel és nem a termékkel. Ők legyenek jók és jót csináljanak. De ez nehéz. Ráadásul munka. Fárasztó szakmunka! Keressük hát helyette az önfeláldozás emelkedett pillanatát és a szent, örök honfiúi lelkesedéstől hajtva elhatározzuk, hogy megvesszük egymás szemetét. Hülye kérdésre, hülye válasz.
Utóirat
De még ebből a szép álomból se lesz semmi, mert egy másik, de nálunk hatékonyabb szemétgyártó alánk ígér és annak a szemetét vesszük meg, a sajátunk helyett. Esetleg, hogy komplett legyen a kiszolgálásunk; nemzetire átcsomagolva. Hogy spirituálisan is ki legyünk szolgálva. Szolgáltatva.
