Mindjárt elmúlik nov. 7., amiről kis hiján teljesen elfelejtkeztem. Pedig beh’ nagy ünnep volt ez annakidején! Csapatostul rajzottunk ki legtöbbször Prágába, de néha Krakkóba. Ott volt ám a nagy hacacáré, tavasz az őszben, legtöbbször Prágában folyt a sör, de néha Krakkóban a vodka. Élveztük a Szabadságot, amit a Forradalom adott nekünk. Jártuk a város kocsmáit, szemünk ragyogott, gyűjtöttük a barátokat és az alátéteket, majd fáradtan vártuk a virradatot, amikor eltűnnek a csillagok. Ezen egy jót röhögtünk legtöbbször Prágában, de néha Krakkóban. Annakidején.
