"... jövőgyilkos múlt."

Amikor egyre többet hallom, hogy mecsoda mód le vagyunk bírva lenni maradva , akkor rögvest felmerül bennem, hogy mégis, mihez képest! Na, ezzel nem azt akarnám sugallni, hogy mindazt, amiben itt és most élünk - itt az "itt"-nek van kiemelt jelentősége! - az olyan nagyon a gusztusom szerint való volna (máshová kellett volna pottyantatnom bele a világba!). Mégis úgy gondolom, hogy nem le vagyunk maradva, hanem itt tartunk! És ez lényegi , na meg minőségi különbség. Hiszen bármiféle jövőbeli elvárásra, vonatkozó kijelentésnek csak akkor lehet relevanciája, amennyiben azok valamilyen módon a jelenben gyökereznek. Ezért mondtam az imént, hogy az "itt" dimenziójának kiemelt szerepe van, amiből egyenesen következik, hogy amennyiben komolyan venném, elfogadnám (mert nem veszem komolyan és nem fogadom el) a "jövőgyilkos múlt." kitételt - és közben a humoromat sem veszítem el - akkor azt mondom, hogy a saját múltunkkal csak és kizárólag a saját jövőnket gyilkolhatjuk meg, amiért viszont nem biztos, hogy sűrű krokodilkönnyeket kell/kéne ejteni! :::)))))

Én egy régi vágású pasas vagyok, a jövőnk óvandó érték. Az hogy nem le vagyunk maradva, hanem „ez” a jelenünk; világos. Ez a perem jelene. Ami ha nem szakít a múltjával mindig perem lesz. Hátsó udvar.

Számomra ebben azért több bibi is van. Egyrészt a múlttal szakítani????? Lehetetlen, miképpen a múltban élni is az. Továbbá "a jövőnk óvandó érték" ???? Ha óvandó, ha nem, ha érték ha nem , elkerülhetetlenül bekövetkezik. Úgy és ahogy, olyan formában és minőségben amilyenben, de bizony kibomlik. Szerintem ugyanis a mindenkori jelenben élve egyszerre élünk a múltunkban, a jelenünkben és a jövőnkben. Egyébként meg - viccelődve egy kicsit - számomra a hátsó udvarok mindig sokkal inkább életteliek, életközeliek szoktak lenni, mint a főbejáratok. Igaz, azok többnyire díszesebbek, pompázatosabbak! ::))))

A jövő bekövetkezik, de vegyük észre, ami be fog következni az ma még csak lehetőség, opció. Ha nem is bármi, de sok minden lehet! A hátsó udvar, a lichthof a „volt” élet. A kidobás előtt álló dolgok világa.

Kidobni pedig semmit nem lehet! Sem az elő-, sem pedig a hátsó udvarból! Ráadásul a kidobásra szánt dolgok körét nem lehet pusztán azzal meghatározni, hogy azok az elő- vagy a hátsó udvarban "tanyáznak"-e , pláne, ha jelen állapotunkban még mindig "szükségünk van" rájuk, hiszen saját használatra alkalmazva bennünk élnek, mondhatni önfenntartanak... ::)))))