A minap említett politikában megmártózott neves történész Tökéczki professzor, protezsáltja pedig – nem meglepő – Tisza István. Őt ajánlja követendő mintának, vállalandó előképnek. A geszti bolondot.
Miért a gúnyos geszti bolond - ítélkező, a vitát szinte elutasító - címke idecitálása? Mi a gondom Tiszával, a szabadelvű konzervatívval? Mi az, ami számomra több, mint aggályos e kétség kívül gazdag - eredményekben is gazdag - politikai életmű mintaként való ajánlásában. Ami miatt inkább óvnám a Tisza életműtől az utódokat, semmint ajánlanám szíves figyelmükbe? Mondom, mint követendő mintát. Az, hogy ott volt konzervatív, ahol aktívan alakítania kellett volna a viszonyokat, hogy ott volt liberális, ahol az automatizmusok nem előre, hanem visszafele vitték az országot. (Is) Hogy nézett és nem látott. Illetve látott, de nem azt, ami az orra előtt volt, hanem amit látni akart. Mert mást, nem mert látni. Nézte Angliát és azt hitte, hogy számunkra is van egy angol út, ami vezet valahova. Csak egy kis türelem. És nem merte látni, hogy ez nem igaz. Tisza a magyar köznemesi politikai hagyomány alapján úgy gondolta, hogy a közügyek gyakorlása és irányítása a társadalmi középosztály feladata, és ez a siker, szerényebb esetben a megmaradás záloga. Azt hitte ez a derék gróf, hogy a tradicionális közép és a hatalmi elit automatikusan szolgálja az alkalmazkodást. Mert megérti a dolgát. Mint Angliában. Nem vette tudomásul, hogy az ő lordjai, nem olyan lordok, hogy az ő lordjai nem kis részben tehetetlen lúzerek. Bizalma azé a középosztályé volt, amely 67 után a hatalmi pozícióba kerülve kvázi tönkrement. Aki helyzetbe keveredett / volt és vesztett. Tisza azoktól várta az ország ügyeinek az intézését, akik saját ügyeiket se tudták önállóan rendezni, akik istápolásra szorultak Akik kompenzáltak. Akik egész életét a veszélyeztetettség érzése határozta meg. (Ennek megfelelően Tisza politikáját is) És itt most ugorjunk egy nagyot. Ma sokan ugyanúgy látnak valamit, ami nincs, mint egykor Tisza. Látnak egy magyar középréteget, benne egy vállalkozói réteget, egy expanzióra képes középosztályt, ahol, aki nem vállalkozó, az is vállalkozó barát, a jó vállalkozók barátja(!), ami semmi másra nem vár, mint … és itt bajban vagyok. Mire vár? Legyünk őszinték, arra, hogy valaki Tisza István mintájára higgyen benne. És adjon forrást, védelmet, lehetőséget, ideológiát a büszkeségre. De ha ezt várják, akkor ezek … Nincs új a nap alatt.
