Lovat látni és a lovat, a lovakat ismerni bizony ég és föld!

Ez az illető nem a lóról, a lovakról, hanem saját magáról beszélt. Azaz, ő maga csak pálcaütésre képes mozdulni.

Továbbá, már ez a kérdésfeltevés sem stimmel. "Milyen az a szó, amit még egy ló is megért, sőt, amitől együttműködővé válik?"

A ló ugyanis egy mozdulatból, egy tekintetből, érintésből, de már egy csekélyke kisugárzásból is ért! Mert intelligens lény! Ezt az is mutatja, hogy képes felülemelkedni azon a borzasztó tényen, hogy emberordasok sokasága ül a hátára, kezében pálcával és ostorral. A LÓ pontosan érzi, hogy a pálca és ostor az emerordas afeletti dühét , öngyűlöletét, írígységét jelzi, hogy ő képtelen erre az intelligenciára szert tenni!

p.s.
A ló, a lovaglás vajon miért olyan elementáris hatású terápia a súlyosan (és kevésbé súlyosan) sérült gyermekek számára? A válasz a ló érzékenységében, intelligenciájában van. Hogy még szavakra sincs szüksége ahhoz, hogy érezze, tudja, értse, hogy ki ül a hátán!

Nagyon régen lovagoltam, de Eszter a mai napig is.
A ló és ember viszonya társas, de az ember kell, hogy irányítson. Illetve nem kell, de akkor elég rövid ideig marad a nyeregben. A pálca ritkán használatos, de azért használják irányításra. (Nem ütlegelésre!!!) Ahogy adott esetben a sarkantyút is.

Egyrészt a társas viszony az bizony azon alapul, hogy mindkettő irányíthat és irányít is! Ezt jelzésnek is nevezhetjük. Hol ő jelez, hol én jelzek. Mert együtt tesszük, amit teszünk. Másrészt meg, ha egy pálcával simogatunk és nem ütlegelünk, akkor az már nem "pálca" abban az értelemben, ahogy arról a vonatkozó poszt beszél, illetve ahogy azt még ma is sok iskolában használják. és a sarkantyú esetében is pontosan ez a helyzet. Én a posztban leírtakra reagáltam, elég egyértelmű, hogy abban miről van szó, mire is történik utalás.

p.s.
Továbbá kifejezetten undorodom a pálcák és a sarkantyúk világától! Mert a lovak természetéhez sem a háborúzás, sem pedig az ügetőn, a lóversenyeken való részvétel nem tartozik hozzá. A megvadult baromember az, aki belekényszeríti az állattársait a saját gyilkos és agresszív világába. És a pálca, az ütésre szolgáló pálca, na meg a vér kiserkentésére használt sarkantyúzás is mind, mind ezeknek az eszköze. Hazug önámítás azt hinni, hogy ebben a megvadult versenyben - ami mögött a gyeplőt temérdek pénzt miozgatók tartják - a szerencsétlen lovak és más állatok nem szenvednek. Undorító!

A lovakhoz tényleg nem értek, de mit csinál az ember, ha a kutyája a jeges úton megijed és a jó szóra nem hallgatva a kocsik közé készül ugrani, magával rántva hű gazdáját. A hű gazda – tavaly megesett – akkora pofont ad, amekkorát tud. Hogy rá figyeljen az egyébként okos és kezes eb. De ugyanez előjöhet túlzott örömmel. Elő is jött. Mit lehet tenni, ha az embereket elragadják az indulataik? Amikor csak arra figyelnek, ami az indulataikat igazolja?

Amit itt leírsz az egy pillanatra sem cáfolja azt, amiről én beszéltem. Különleges, kiemelt pillanatok mindig vannak, és azokhoz többnyire különleges és kiemelt viselkedések társulnak! De ezek kivételesek, speciális helyzetek. És ezek nem indulati kérdések. Sokak bizony - akár indulattal, akár indulatmentesen - csak arra fókuszálnak, ami az előzetes tudásukat, pontosabban tudáshiányukat igazolja, mégha azok már közismerten is helytelen gyakorlatokon, gondolkodásmódokon alapulnak is. Hogy a fészkesben lehet egy vészhelyzetben megtett cselekedetet, reakciót igazoló ellenpéldaként előhozni egy általános, alapvető értéket , viszonyulást felvető, taglaló diskurzusban?

Hogy mit lehet tenni? Ez általában nem megválaszolható! Ha életveszélyről van szó (lásd kivételes, különleges pillanatok), akkor nyilván a megengedett eszközök is mások mint normál, alaphelyzetben. Mert ugye akkor semmi esetre sem a pofozkodás a kívánt gyakorlat, a megoldáshoz vezető út. Továbbá a motíváció, a motíváltság, az emberekkel (de az állatokkal is) való ismeretek mindenki számára rendelkezésre állnak. Tanulhatóak. Kvázi mielőtt bárki is a pálcát, a sarkantyút vagy akárcsak a tenyerét "elővenné" , talán tanuljon egy picinykét. Ezt lehet tenni. Mármint, hogy erre motíválni mindenkit! Persze ehhez is szintén tanulni kell/kéne!

@malvina: Malvina, lehet mindkettőjüknek irányítani, de amíg én a hátán ülök, nekem kell. Próbáld ki ::)) A ló és a lovas viszonyában van főnök, és ezt minden lovas megmondja neked.
A pálcával pedig lehet ütlegelni, az nekem sem szimpatikus, és lehet odaütni egyet. A kettő között van különbség. Simogatni pedig nem pálcával szoktak, hanem kézzel.

@malvina: Nyilván a diskurzusnak a magad részéről olyan tartalmat adsz, amit akarsz, de a posztban a nehéz körülmények közötti irányításról volt szó. Meg még most is. A fene se akarja cáfolni, amit mondasz, engem tényleg az érdekel, hogy hogyan lehet észhez téríteni azokat, akiknek elment az eszük, ami egyébként volt. Hogyan lehet a lovon maradni, irányítani, ahogy Zinczyka jelzi. Hogyan?

Én is lovagoltam már jópárszor. És volt, hogy a ló irányított, volt, hogy én! termlszetesen ez az ember , a háton ülő ember cékjaitól függ. Mert sohe nem voltak és nem is lesznek olyan céljaim, amihez akárcsak odaütni is kéne a pálcával. A simogatást pedig megint csak szimbolikusan értettem: a pálca odaérintésére, odanyomására és nem odaütésére gondoltam. Ki van próbálva és működik. Azoknál nyilván nem, akiknek mindenféle , a lótól idegen céljuk van velük, általuk, akárhogy! A gyeplőhasználatra is ez igaz! Csak meg kell nézni a lovak szájszegleteit! És attól, hogy ráülsz a lóra, attól nem te vagy az ura! De ez már világszemlélet kérdése is! De nem az enyém. Az valami más, és szerencsére nem vagyok vele egyedül. Lovaktól távol, de lovak között sem! ::))))

@Luczifer:
Erről már leírtam a véleményemet a motívációról szóló részben. És megismétlem, pálcával és sarkantyúval sehogy! Mert akik effélékben gondolkodnak, elfelejtik, hogy minden diktatúra, minden embertelen birodalom azzal az álságos dumával tartotta az embert az irányítása alatt, hogy az ő érdekében teszi! Az ember (de az állaté is) érdekében mindig csak az emberségének (állat esetében állat voltának) a tiszteletben tartása mentén lehetséges bármit is adekvát módon tenni. Persze élni lehet a pálcák és a sarkantyúk árnyékában is! Ettől nlz ki így a nevelés, oktatás is nálunk, még akkor is, ha kézzelfoghatóan nem is jelenik meg egyik eszköz sem az úgymond nevelők és oktatók kezében.

Malvina! A következő – sajnos lesz – Sajóbábonyi balhéhoz menj már ki és mutasd meg, hogy kell ezt csinálni!

@Luczifer:
Ez kérlek, egy ronda, demagóg megjegyzés, már megbocsáss! Vagy esetleg csodavárás! Tök mindegy, a kettő összefügg!

Már hogy képzeled, hogy amit évszázadok alatt elcsesztünk azt majd két pillanat alatt rendbe lehet hozni??? És hol írtam én olyat, hogy én majd megoldok mindent? Na, ez aza pont, ahonnan nem lehet folytatni a beszélgetést, és még te beszélsz indulatokról! Elszálltál a sajátoddal! ::(((((

p.s.
Ami pedig Z. "jelzését" illeti. Rossz jelzés. A helyzet se pálcával, se sarkantyúval nem megoldható. E helyzetnek már a "ló hátán maradás" -hoz való hasonlítása is inadekvát (számomra még elborzasztó is).Többek között ezért is jutottunk idáig, hiszen még gondolkodni sem tudunk relevánsan a kérdésről!

Ha kevés az érved, sértődj meg és sértegess! Ez rendben van, ezt mindenki ismeri, de Sajóbábonyban ettől függetlenül rendet kell csinálni. Nem lehet azt mondani, hogy évszázados problémákhoz nem nyúlok. Ez a feladat. Egyébként nem évszázados. Ismétlem nem arról volt szó, hogy egy verőfényes őszi hétvégén hogyan kell lovagolni, hanem hogy nehéz helyzetben hogyan lehet irányítani. Ahol megnyugtatóan, erőt sugárzóan kell viselkedni, ahol lojalitást kell teremteni. Hogyan?

Az irányítás nem rossz dolog pedig, és bizony a demokráciában szerintem vannak demokratikus eszközök erre. Van szükség vezetőkre is, mert a tömeg önmagában esetleg csak sodródik.
A lovast a lónak is el kell fogadnia természetesen, különben a földön landol.

@Luczifer:

Már bocsánat, de sem megsértődésről, sem sértegetéstől nincs szó! Ha más sértegetésről beszélsz, azt az a válaszod merítette ki, hogy akkor menj oda, és oldjad meg! És megsértődni sem szokásom. Most sem tettem. Csupán rögzítettem abbéli véleményemet, hogy innen erről nincs már tovább mit beszélni! Mert az bizony más csak puszta szájtépés.
Az ál-naív Hogyanra meg az a válaszom a korábbiak után, illetve azokon túl, hogy hívjad Prosperot, az ő varázspálcájával.! És akkor lesz csoda is meg pálca is! ::)))))

@ZinczyKa:

Basszusm ez nem lehet igaz! Ki mondott itt olyat, hogy az irányírás rossz lenne, avagy hogy ne lenne szükség vezetőkre! Te mégis kivel beszélgetsz? Itt és most nem a miről, hanem a hogyanról próbáltunk beszélgetni. Próbáltunk.

Továbbá a lovasnak is el kell fogadnia a lovat, mert ha nem teszi akkor is a földön landol! Azt csak a rátarti emberek hiszik, hogy nem, hiába csattogtatják az ostorukat, használják olyan heves előszeretettel a sarkantyúikat. Ha jól látom nemsokára kiderül, hogy mit kapnak, mit kaphatnak, mit érdemelnek érte! És kérem az élet márcsak olyan, hogy többnyire soha nem érkezik a viszontválasz, akitől azt a leginkább várják4 ::)))

JAV.
soha nem ONNAN érkezik a viszontválasz....

Addig sem érdemtelen végiggondolni a Maslow-piramis összefüggéseit! Mármint hogy ebben a vonatkozásban (is) mit, mikor, hol és hogyan rontottunk el, és mindebből mi, mikor, hol, és hogyan következik/következhet.

A demokratikus szó, a hogyanra vonatkozott.
A lovas és a ló kölcsönösen elfogadják egymást, így van. A kérdés az, hova is jutnak el együttes erővel. ::))