A blog nem elég vidám, ez így nem mehet tovább – jelzi olvasói levelében az olvasó. Igaz nem egészen olvasói minőségben jelez az olvasó, de mégiscsak olvasó, ha nem lenne olvasó, nem jelezhetne.
Na de min mulassunk? Min? Az élet segít. A T-Mobil hű előfizetőjeként, megkaptam az aktuális számlát. Garasos ember lévén már két-három hónapja sokallom a kért összgeket, de magamban kerestem a növekedés okát, a memóriám romlása lehet a magyarázat. Össze-vissza telefonálok, amire aztán nem emlékszem és későbbiek folyamán - esendő ember lévén - a magam kreálta bajaimért mást kívánnék okolni. Minap azonban megelégeltem ócsárlásomat és kérdeztem: tessék már elárulni, hogy minden idők leggazdaságosabb csomagját vásárolva miért fizetek jó harmaddal többet, mint amikor nem minden idők leggazdaságosabb csomagját vásároltam. Végig mentünk a számla sorain, én kezdtem bánni az egészet, ki fog derülni, hogy nem csak smucig, de hülye is vagyok. És megadatott. Az utolsó sorban volt egy 375 Ft/db kapott sms tétel. A tündér felvilágosít, hogy én havonta tizen huszon darab sms-t kaptam, amit egy internetes regisztrációval kértem. De ezt a T-Mobil nem tudhatja. Ő csak beszedi a pénzt, valamiért, aztán elküldi a pénzt valakinek, de ők semmit se tudnak. Gondolkodjak, hol történhetett? Gondolkodom, és miközben gondolkodom azt gondolom, hogy vadliba legyek, ha nem az ő cégük, a hozzájuk közeli cég, a partnerük, a stb. regisztráltatja az interneten kalandozó bamba magyart. Aztán tovább gondolkodom és már emlékszem a követelés mögött tényleges teljesítés is van. Tehát kuss a nevem. Szoktam kapni ugyanis különböző csengőhangokat, amelyeket rendre ingerülten, csúnya szavak kíséretében kitörlök. Egy bosszantó sms, egy bosszantó törlés 375 Ft. Ha óránként küldtek volna ötöt … De nem küldtek. Mértékletességet tanúsítottak.
