Nem csupán a Duna mentén, de szerintem mindenhol úgy van ez, hogy vannak, akik így, vannak, akik úgy, vannak, akik vérrel és könnyel, vannal, akik anélkül. Kiváló és azonos értékű teljesítmények születtek és születnek teljesen eltérő körülmények között, teljesen eltérő lelkiállapotokban,. Van, akinek szüksége van a kínlódásra, a szenvedésre mert az tartja "szorosan". Van, akit meg a teljes ellazulás, a könnyedség szabadít fel, segít kreatívan alkotni. Nincs általános recept! :)))

Az edzőnő az alkotást, a mosolygós teljesítményt nem tudta elképzelni. Nem érti, hogy egy alkotó – ha sikerült az alkotása – hulla fáradtan, kihajtva is mosolyog. A mosoly nem feltétlenül az odatevés hiányát jelzi, sőt majdnem biztos, hogy nem, hanem a siker feletti örömet. Ez az öröm pedig egy edzésen is ott lehet. Ott is kell lennie! A Közép Duna medencében ez nem elfogadott. Itt az edzők között ott vannak a mosolyírtók. Ugyanakkor Kemény Dénesről nem hallottam, hogy valakinek is megkérdőjelezte volna a lelkes erőfeszítését, csupán azért, mert mosolyogva úszott.

"Nem érti, hogy egy alkotó – ha sikerült az alkotása – hulla fáradtan, kihajtva is mosolyog."
Vagy nem. Az edzőnő kockafejűségét viszont még ez sem menti! ::)))

Jó, legyen –hat, –het a végén. De azért ha valaki valamit jól csinál, és nem mosolyog, azért ott gáz van. Ha jól emlékszem még Balczó is mosolygott, nagyon nehezen, nagyon keveset, de mosolygott azután, a híres futása után. Majd meg halt, de ott volt az arcán a mosoly.

@Luczifer:

Zseniális alakok sorát lehetne felvonultatni, akik bár igencsak jól műveltek valamit, mégsem mosolyogtak. Ugyan már! És vajon a mosolygás miért zárja ki, hogy esetleg valami baj (valami gáz) ott is leledzen? ::))

Ha valaki valamit jól csinál annál feszültségek szabadulnak fel. Ehhez jár a Teremtőtől egy mosoly. Próbáld ki! :)

@Luczifer:

...és miből gondolod, hogy a feszültségek felszabadulása mindenkinek a füléig húzza a szája szélit? Elég sokszor kipróbáltam már, volt, hogy volt mosoly, volt, hogy nem. Ez a teremtő-duma meg olyan gáááz! Modom, hogy öregszel, Luczifer! :))))

p.s.
Nádas Péter elég sok jót alkotott, oszt mégsem mosolyog furton-furt a világba! És ő csak egy a sok közül! :):

A Duna mentén egy gyerek miközben evezett mosolygott. Nem csak egyszerűen jól evezett, amit csinált az belefért az alkotás kategóriájába. De hiteltelenítették az egészet, mert mosolygott. Ezt károsnak tartom. A mosoly nem hiteltelenít, sőt. Amikor Michelangelo elkészítette a Mózest és mondta „szólalj meg” valószínűleg mosolygott alkotására, nem ráripakodott, hanem rámosolygott. De ettől még lehetnek Savanyú Jóskák, akik képtelenek egy mosollyal jutalmazni magukat, környezetüket, ha sikerül valami, ha győznek. Ez persze kezelendő, de itt nem erről van szó. A baj és a kellemetlen, hogy ez utóbbiból törvény született. Az elvárás; szenvedj! Ami egy tévedés. De erről nem akarlak lebeszélni.

@Luczifer:

Már megint másról beszélsz! Ki mondta, hogy a mosoly hiteltelenít? A második hozzászólásomban egyszer már pontosan, érthetően leírtam a véleményem az edzőnő kockafejűségéről, az általad kárhoztatott jelenségről. De te nemjó szokásod szerint (újfent kórós leegyszerüsítő megközelítéssel) csak mantrázod a magadét, méghozzá úgy, hogy fittyet hánysz - mint mindig - arra, amikor jelzés érkezik feléd, hogy a szélső pontok között a köztes az, ami az egész nagyobb, a jelentősebb részét kiteszi. És igen keveset tud az életről az, aki azt gondolja, hogy aki nem mosolyog, az feltétlenül SavanyúJóska.
És a pontosságról: Az "… Aki még tud mosolyogni az nem hajtotta ki magát! …” megjegyzésben semmiféle hiteltelenítésről nem szó! Pláne nem az "egész héten jól teljesítettél!" kiegészítéssel! És bizony hibás állítás - már így önmagában, ahogy írod, hogy "a mosoly nem hiteltelenít"! Igenis van olyan, amikor a mosoly hiteltelenít! Továbbá a történet, amit leírsz egyáltalán nem arról szól, hogy ott bármiféle törvény született volna arról, hogy az elvárás az, hogy szenvedj! Már bocs, de mint máskor is igen gyakran , most is a gombhoz keresed a kabátot! :)