...és variációk a témára:

- Bűnbánatba a búbánattal...!
- Búbánatba a bűnbánattal...!

Én az utóbbira szavazok!
:D

És bűntudat se kell?

Ha nagyon be találok rúgni, utána mindig bűntudatom van. Mikor hazatalálok a családomhoz. De mi van akkor, ha annyira berúgok, hogy haza se találok? Most elmegyek a kocsmába és gyorsan kitalálok valamit. :)))

@trendo+:

Na, ez telitalálat! :) Mondhatom azt is, hogy a bűntudat a mindenkori berúgások attributuma (és bizony fordítva) . Mert ha nem úgy volna, hogy az emberek többnyire valami más helyett, valami lényegest, lényegit elmulasztva , puszta pótcselekvésként rúgnának be, hát nem is lenne bűntudatuk sem. Kvázi a lerészegedés és bűntudat , egyik a másikából él, egyik a másikát élteti. És persze ebből következik, hogy sorrendiség sem állítható fel közöttük.

Szóval, én nem hiszek a bűntudatban, azt kóros jelenségnek tartom. Nem úgy a megbánást! Amikor egy egészséges ember rádöbben arra, hogy rossz viselkedési minták, beidegződések szerint rossz döntéseket hozott, akkor vagy képes felelősséget vállalni, tenni azért hogy ezen változtasson vagy képtelen rá. Vagy eljut a megbánásig, vagy nem. Aki huzamosabb ideig bűntudattal él, az előbb vagy utóbb megbetegszik!

@trendo+: Előbb utóbb megtalál, aki szeret és haza vezet. A történetnek lehet, hogy itt nincs vége, de idáig szép! :)

Az ember nem élhet egyedül, akkor kihalna a faj, ezért az embert - mint állatot - a csoportösztön hajtja. A pszichologizált csoportösztön adja a krónikus meg nem felelés érzését, a félelmet a csoport elutasítástól; a bűntudatot. A bűntudatot, amihez nem bűn kell, hanem az „ én vagyok a hibás” érzése. Azt mondják ez az emberi létezés velejárója. Ez hajtja a csoport felé az embert és segíti a beilleszkedést.

@Luczifer:

Az ember NEM ÉL EGYEDÜL!
Az "én vagyok a hibás" érzése pedig, mint előzőleg is írtam , számomra nem egyenlő a bűntudattal. A bűntudat az ember eredendő bűnösségének vélelméből származik. amit én nem vallok.

A bűntudat érzése minden kultúrának része, egyszerűen azért, mert a szocializáció gyakorlatilag mindenütt ismeretlen szabályok, ismeretlen hátterű szabályok követését, megszegésének tiltását jelenti. Így a bűn tudata elkerülhetetlen. Ugyanez köszön vissza a mítoszokban, ahol például a nagy megválaszolhatatlan kérdések tárgyalása során - a magány, a halál, a szenvedés – előjön a „bűnös vagy” válasz. Mert a szabály megszegése itt is elkerülhetetlen. Az élet velejárója. Ezt nem egyszerűen a buta kultúrából vezetik le, hanem az ember személyiségfejlődéséből, pszichofizikai adottságaiból. És a bűntudat itt pozitív szerephez jut. Szerintem szellemes. Nekem tetszik.

@Luczifer:

A bűntudat egy erősen negatív érzés. Egyébként meg nem akarok önismétlésekbe bocsátkozni ( fentebb már leírtam, amit erről gondolok) még akkor sem, ha az előző blokkból szinte semmivel sem értek egyet.

Azért ami ott van, azok zömében tények. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy köztudatban a bűntudat „hasznosulása” gyakran nemtelen, destruktív akciók részét képezi. Ez adja a rossz sajtóját. De úgy látszik nem csak az. A csoport fennmaradását szolgálja. Ez pedig egy alap, e nélkül semmi sincs.

Csak annyira tények, mint ahogy az is az, hogy a modern pszichológia különbséget tesz a bűntudat és a szégyen érzelme között. Különbséget bűntudat és bűnbánat között. A bűntudatot destruktív, romboló , a bűnbánatot pedig konstruktív érzelemnek tartják, ami a jóvátétel felé mozdít el. Én is így gondolom, erről beszéltem. Aztán meg vannak, vannak, akik meg bűntudatot és bűnbánatot egymás szinoníműájaként kezelik.
A bűntudat szerintem egyfajta romboló önvád , igen gyakran nem más mint hárítás. Ellentétben a bűnbánatral, az azt átélő ember ugyanis már nem mentti/nem mentheti fel magát, nem hivatkozhat a körülményekre, így a bűnbánat változtatásra, jóvátételre készteti.
Egyébként is - hamár - a bűntudatról így általában, ahogy teszed, nem lehet beszélni, és egyértelmű, tényszerű kijelentéseket tenni. Számtalan fajtáját és szintjét különböztetik meg (pszichológiai/pszichopatológiai, etikai , teológiai, stb.)
Én a teológiaira utaltam akkor, amikor említettem a bűn és a bűntudat közös eredetét. Szóval te így, én úgy, amint az előzőekben! ::))

A modern és a nem modern pszichológia nyilván sok minden között tesz különbséget, de a gondolatmenet nem az egyén, hanem a csoport szintjén találja meg a bűntudat pozitív következményeit, tehát majdnem mindegy, hogy egyébként mi minden mást is lehetne vizsgálni. Ők ezt nézték.

@Luczifer:

És? Ezzel semmit nem tettél hozzá, és semmit nem vettél el abból, amit eddig írtál. Akik a megelőzőekben leírtak szerint gondolkodnak erről (nem úgy, ahogy te), azok is csak az egyén és a csoport közti dinamikus viszonyt alapul véve gondolkodhatnak megbánásról, szégyenről, bűnbánatról. :D

Az előző megjegyzés nem újdonságot, hanem a megvilágítást szolgálta. Hátha van még valaki, aki leragadt a sablonoknál. Azok hasonlítgatásánál. Ezeknek próbáltam segíteni azzal, hogy felemlítem gondolatsorban arról van szó, hogy a bűntudat a csoportösztön pszichologizált formája. Egy érzés, ami az egyénnek kellemetlen, de a csoportnak hasznos, és mert csoport nélkül nincs emberi létezés így ez a kellemetlenség az egyént is szolgálja. Ez több, mint a bűntudat megszokott, spontán értékelése, elítélése. És számomra az is új volt benne, hogy a bűntudat nem egy szerencsétlenül megfogalmazott kultúra kihatása, hanem az ember pszichofizikai adottságainak a következménye. (Lásd szocializáció) A belátható időn belül jelentős evolúciós változás nem lesz, tehát praktikusan mindig és mindenütt számolni kell vele. A hiba ott van, ahol nincs. Mi lehet a bűntudat hiányának a következménye? Az egyén „felszabadul” és ellehetetleníti saját létezésének alapjait. A bűntudat olyan, mint a jó bor. Kicsiben orvosság, nagyban méreg. Még akkor is, ha kellemetlen.

"És számomra az is új volt benne..."
Hát, ez az! Pontosan, ez! A TE SZÁMODRA!
Továbbá az "ezzel semmit nem tettél hozzá..." felvetés nem "újdonságot" kért számon, hanem éppen hogy az általad mondottak megvilágítását. Tudod, az a baj, hogy az efféle "lezserség", de mondhatjuk akár "slendriánságnak" is, igencsak ellehetetlenít mindenféle diskurzust, pislákolhat (mert legfeljebb csak!) bármilyen világ is - borhasonlatodhoz illően - ebben a kocsmában!