A meteorológusok szerint hazánk nyugati megyéiben hűvös van. Én az egyik nyugati megyében – Veszprém – izzadok. Biztos egy másikban van hűs.
Az ezen való töprengésen kívül más dolgom nem igen akad. De igényes lévén bensőmben megfogalmazódik a vágy; tegyük tartalmassá a semmittevést! A közeli büfében térve kérek egy sört. Zavart tettetve mosolygok, s kérem a kisasszonyt, hogy úgy rakja a korsót, hogy ne lássák a szomszédjaim, mert meg fognak szólni. Nem állítom, hogy ez az ártalmatlan marhaság nagy szám, de gondoltam kapok érte egy bónusz mosolyt és tizennyolc másodpercben megbeszéljük, hogy nyáron meleg van. Ehelyett úgy nézett rám, mint egy alkoholistára, egy zugpiásra. Az élettől elment a kedvem. Fizettem és otthagytam. Elmenekültem. Elsomfordáltam. A szomjúság volt a legkisebb bajom.
