Ja kérem, a kutyatermészet az kutyatermészet. Számukra szabadság nem létezik a valahovátartozás, a valakihez tartozás, a valakitől való folyamatos függés, pontosabban a valaki számára permanens rendelkezésre állás nélkül. Csak mélyen bele kell nézni a kóbor és menhelyi kutyák szemébe! Ott ül bennük a rabság, a kivetettség, a senkihez sem tartozás rabságának szomorú és egyben gyilkos fénye.

Namármost, nem állítom, hogy ne léteznének olyan emberek (is), akik számára a szabadság szintén nem képzelhető el hasonló viszonyulások nélkül, de ez cseppet sem természetesebb annál, mint akik számára meg a szabadságot ettől - akár százféle módon is, de - eltérő, vagy éppen ennek éppen az ellenkező létállapot jelenti.

Ami pedig a nyakörvet és a pórázt illeti, nagyon ellene vagyok, bár én is kénytelen voltam időnként a kutyám nyakába tenni. Ugyanis nem árt tudni, hogy mindkettőre csakis az emberek miatt van szükség! A nyakörv és a póráz kérem, emberi találmány!!!! Tehát minden nyakörv és póráz egy cseppet sem a kutyákról (és egyéb más állatról) szól, hanem magáról az emberről. Ha egy kutya emberséget kap, ott bizony nem szükségeltetik semmiféle póráz! És akkor most eloszlatnék egy tévképzetet: az emberek jórészének a nyakát is szorítja a póráz, és bizony ott lifeg mellette a póráz is! Hogy a póráz másik végén ki vagy kik vannak? Hát azt mindenki vegye észre saját maga!

p.s.
Már megint siettem! ::))

..mint akik számára meg a szabadságot ettől - akár százféle módon is, de - eltérő, vagy éppen az ezzel ellentétes létállapot jelenti.

És akkor most eloszlatnék egy tévképzetet: jelesül, hogy a nyakörv és a póráz nem kizárólag a kutyalét attributuma (ha egyáltalán): ugyanis az emberek jórészének a ...

:)

Milyen jó megmaradni gyereknek. Ezt most nem pejoratíve értem. Úgy értem: örömtelinek és természetesnek. És ez nem csak (a) kutyatermészet.
Az ember sajátja is tud lenni... Ha hagyja, ha nem szűkül be, ha nem fél, ha ÉL.

@MALVINA: Ezt sokáig én is így gondoltam. De aztán engedtem annak, amit látok. A kutyáknak nem a rabságot jelenti a nyakörv meg a póráz, hanem a valahova, a valakihez való tartozást. Amikor nálunk volt kóbor, vagy megőrzésre átvett kutya az enyéim akkor fogadták el, ő akkor nyugodott meg, amikor pórázra vettem és vittem magam mellett. Egyébként a nyakörvük úgy van beállítva, hogy bármikor levehetik, és bármikor felvehetik. (Ennek praktikus okai vannak.) A szabadság csak a kötődéssel (szertettel) együtt létezhet. A nyakörv helye nem a rabság jele. Fekete István itt elnézett valamit. (Vuk)

Na jó, akkor azt is mondhatjuk, hogy a nyakörv és a póráz, nem kell, hogy tárgyiasuljon egy bőrszíjban és egy madzagban! Számomra a legszebb mindig az, amikor nem látszanak! Amikor pl. Szacsvay II. Samuját látom mind effélék nélkül 4 méterre abszolúte fegyelmezetten közlekedni a gazdája előtt, mellett, mögött. Vagy amikor a szomszédom első pisszenésére ott áll meg, ahol van, avagy rohan vissza a kutyatársa és ül a lábához. A velem élő ktutyák sem ismerték a pórázt és a nyakörvet ! Igen ritka alkalom volt, ha találkoztak vele. Úúúúútálták is rendesen. Volt, hogy le kellett róluk venni, hogy megnyugodjanak! Mert ugyi a kötődés az belül van! Azt nem a póráz és a nyakörv indukálja! A dolog fordítva műxik! Az igazán kötődős, ragaszkodó kutyák csak elviselik ezeket a cuccokat, hiszen majdnem mindent elviselnek, amit a szeretett gazdi mível velük. Ennek viszont én nemigen örvendezek!

Az enyémek, ha én tartom a pórázt, szeretik a pórázt. Most mit csináljunk? :)

Sosem volt kutyám. Valahogy úgy képzelem, van amelyiknek kell póráz, azért hogy érezze, szeretik. Van amelyiknél nem szabad pórázt használni, azért hogy érezze, bizony szeretik. Egyik kutya, másik eb.

Ne kerülgessük a forró kását. A póráz = kötődés = biztonság. Mindegyiknek. Mindegyikünknek. E nélkül nincs szabadság. E nélkül kivetettség, mindenkibe belemarás, mindenkitől való menekülés van. A pórázmentes világ nem a szabadság világa.

@ZinczyKa: Ez tetszik! ::))

@Luczifer: Nehogynár! Egyáltalán nem mindegyiknek - lásd Zinczy találó megjegyzését! És pláne nem mindegyikünknek! Számomra a póráz nem sokkal különb a bilincsnél! És a póráz csak azoknak jelent/het biztonságot, akik félnek az önállóságtól és/vagy a felelősségtől!
Szóval ne kerülgessük a forró kását! A póráz, az póráz! Akár a szeretett gazdi, akár a biztonságot nyújtó férj, feleség főnök, stb tartja a kezében A póráz mindig arra szolgál, hogy valakit, valakiket visszafogjon, visszatartson, hogy a pórázot tartó a saját akaratát eröltesse a pórázon tartottra.És ez még akkor is igaz, ha mindeközben igyekszik sokmindenben a pórázon tartott kedvében járni!
De hát a fél világ imígyen éli az életét! Jelentem, én kifejezetten pórázellenes vagyok, és sem a nyakamban , sem a kezemben nem hordok, nem tartok belőle. ::))))

Nos, ha átvisszük az értelmet, én is a pórázellenesek csoportjába tartozom. Az én nyakam kidörzsöli a nyakörv, bármennyire is szeretetteljes az. Viszont nagyon is van bennem kötődés. Sőt minél kevésbé van póráz, annál inkább érzem azt, fontos, ha valaki mellett megyek :::)))

Gida a szabadságból menekült a pórázba. Egy kis önállótlan, beszari hülye lenne? Egy nyomorúságos agyú mazochista kispolgár? Nem ezt a benyomást keltette. Ma reggel biztosan nem.

::)) Gida, nem lehet mazochista kispolgár! Ebben egészen biztos vagyok.
Figyelj rám, én azt írtam, talán kutyája és embere válogatja. Mindenki másképp csinálja. Hogy aztán a gazdi és a kutya viszonyában mi lesz az ideális, ami mindkettőjüknek megfelel, arra úgyis ráéreznek előbb-utóbb. Azért vannak ketten, hogy ezt kitalálják ::))

Tudok olvasni! :) Az ember és a kutya társas lény. A természetes az, ha egymás mellett egymáshoz kötődve élnek. Boldogan. ( Ember, emberrel, ember kutyával, kutya kutyával.) A póráz ezt nem zavarhatja. Sőt ezt szimbolikusan meg is erősítheti. Ha a póráz zavaró, annak oka nem a póráz, hanem a kapcsolat. Különben ők akkor veszik ki a fejüket, amikor akarják. Ez nekik nem ügy.

@Luczifer:
Nem! Ez pont olyan, mint amikor azt mondja a szlogen, hogy a macskák whiskast ennének! Frászt! Ez pont úgy igaz és nem igaz, mint ahogy a kutyák sem pórázt kérnének! Csak az ember így alakította! De attól, hogy a te szertő és okos kutyatársaid elviselik, mert mindent megteszel, hogy elviselhető legyen, attól ők még szabad lények lehetnek. Azért a mi, a mit és a hogyan közé soha nem kerülhet egyenlőségjel! ::)))
@ZinczyKa:
Számomra a póráznak csak egy értelmezése lehetséges! Kvázi nem létezik olyan értelmezése, amelyikben pozitívan tűnhetne fel előttem.Ha megnéznénk pl. az irodalmat, amit írástudók és szóértők szoktak mívelni, nagy valószínűséggel nem találnánk a pórázra vonatkozó pozitív leírásokat.

@Luczifer: :::))))))) Hurrá! ::)))
Na, ezt akkor nem-póráznak hívják! Ez akkor olyasvalami, amit a kisovisok szoktak sorban fogni a kezükben, hogy el ne vesszenek a sokadalomban, el ne veszítsék egymást! És ha a magabiztosabbak akarják, hát elengedik::))

Akkor meg mit pórázazunk??? Ez megint valami stilisztikai izé, mi? Lassan káromkodni fogok.

@Luczifer: Tudom, hogy tudsz olvasni. Nálam jobban is. Most mérges vagy?

Mérges? Ugyan miért?
Malvina! Próbálj egy verebet, vagy egy sündisznót rávenni, hogy töltse veled élete hátralevő részét. Szerintem nem fog ragaszkodni hozzá.
Sajnálom, de a kutyák és az emberek egymás társaságára vannak utalva. + Az emberek az emberekére. Ez nem stilisztika ez az emberi természet. Még Malvina se írhatja felül. Kötődés – póráz – nélkül nincs tartalmas élet. Remélem még idejében szóltunk! :)

Nekem a póráz szó olyasmi, amin azt értem, hogy nincs választás, egyoldalú. A kötődés pedig valami önként vállalt dolog. Mindkét részről.
Lucifer, itt szerintem senki nem beszélt kötődés nélküli, kapcsolatok nélküli életről. Remélem, még idejében szóltam! :)

Zinczynél a pont! :::))))) Ez motoszkált bennem is, de nem jött a klaviatúrámra! Igen. A kötődésmek semmi köze a pórázhoz! Kutyák esetében is csak annyi, hogy amelyikük kötődősebb, az jobban tűri a pórázt is a kötődése tárgyát képező személytől.

Lucifer, képzeld, voltk már verebek, amelyikek igen sok időt önként velem töltöttek, de ha Tandorit kérdezed, ő még olyanabbal is tud neked szolgálni! Még kalitka se kell hozzá! Ami kalitkám nekem otthon volt madárügyileg, azoknak mindig nyitva volt a kisajtajuk!!!! A sündisznó is minden este magától odajött a gyerekeivel együtt a lábamhoz, 2 éven át, amíg a gyilkos emberek ki nem nyuvasztották szegényeket. Tehát próba nélkül is be merem vállani! Ráadásul, ha ezek a kis ártatlanok meguktól nem jönnttek volna, eszem ágába se lettv olna őket bármifélefajta pórázzal magam mellett tartani!

Egyébként ismered azt a mondást, hogy egy pasit egy életen át rövid pórázon tartani csak hosszú pórázzal lehet! ::)))))

Lucifer, nézem a bejegyzésed címét, és nem értem.

Meg azon is gondolkodtam, míg álltam a Tesco pénztáránál, hogy mennyire lehet jogos a párhuzam ember és ember vagy ember és kutya viszonyában. De arra jutottam, hogy bár mindkét esetben valós maga a kötődés, talán mégsem ugyanaz a két dolog.

Malvi, én nem tartok senkit se röviden, se hosszan. Nem túl ravasz, nem túl kifizetődő, sok a fejfájás emiatt. De, de ... nem is tudom, csak így van.

@ZinczyKa:
A kötődésben a kötődés a lényeg, az, ami ugyanaz, legyen szó ember és ember vagy ember és kutya közöttiről.

Én viszont nem rólad beszéltem, csak egy vicces mondást idéztem. Egyébként meg az emberek jórésze nem lát rá saját magára, a saját helyzetére, így fel sem ismeri a pórázt, azok meg akik igen, hát azok között is igencsak ritka, aki bevallja nemhogy másnak, de még magának sem! Arról nem is szólva, amikor egyesek azt hiszik, hogy ők tartják a pórázt a kezükben, pedig ők azok, akik olyan pórázra vannak kötve, amiről elhihetik mindezt. ::))))))

@MALVINA: Jó én nem tudtam, hogy Te egy szent Ferenc vagy. Általában igaz, hogy vannak csoportban, annak tagjaihoz kötődő állatok, pl. kutya és vannak, amelyek nem. Ha a sündisznó is társas lény, akkor elnézést cseréljük ki egy olyanra, ami nem. Keszeg, az jó? Csak nincs egy-kettő a fürdőkádban.
@ZinczyKa: Igenis! Talán így. Szabadság, szerelem, póráz. Egy tisztességes középosztálybeli magyar ember számára a feszültséget a póráz szó hozza. Azzal nem jön össze se a szabadság, se a szerelem. Hű ebeim, azonban a pórázról előítélet mentesen gondolkodnak. Sőt számukra nem a rabságot, hanem az együttes élményt szimbolizálja. Ha felmutatom nem a rabság, hanem a közös csavargás jut eszükbe. Szabadság, szerelem, póráz nekik egy.

@Luczifer: Hát akkor meg minden jól van így, ahogy van :::))) Gidáék boldogok, tiétek a csavargás. A tisztességes középosztálybelin most kicsit felröhögtem, de írni nem merek semmit, mert a végén jön a szőke kápóeffektus, vagy elefánttá lényegülök át. Ráadásul amilyen szerencsém van, útba esik egy porcelánbolt is.
Keszeget, megjegyzem, én nem szeretnék a kádba, mert nem beszél és megsimogatni sem kellemes :)

@Luczifer: "Ha felmutatom nem a rabság, hanem a közös csavargás jut eszükbe. Szabadság, szerelem, póráz nekik egy. "
Azért, mert a póráz nevű tárgyat hozzád kötik, akihez szertettel és erősen kötődnek, és aki úgy teszi azt a nyakukba, hogy bármikor kihúzhatják a fejüket. Ebben az értelemben a te kutyáid nem ismerik "a pórázt", azt a póráz-fogalmat, aminek az emberek közötti jelentése pontosan meghatározott és körülírható mentális entitás.

@ZinczyKa: "de írni nem merek semmit, mert a végén jön a szőke kápóeffektus, vagy elefánttá lényegülök át"

Cseszd meg Zinczy, akkor te egy árva kukkot sem értettél az egészből odaát, és ezennel visszavonom, azt a véleményemet, hogy te képtelen vagy elveszíteni a humor-és stílusérzékedet. És most itt lenne a helye egy humoros megjegyzésnek egy másik állatról, de az előbbiek okán ettől most tartózkodom!

Lucifer,
"Egy tisztességes középosztálybeli magyar ember számára a feszültséget a póráz szó hozza."

Szerintem meg a legtöbb magyar ember (Magyarországon élő ember ) számára - akár tisztességes, akár nem, akár középosztálybeli, akár nem - a póráz egy cseppet sem jelent - méghozzá semmiféle kontextusban - feszültséget! Egy esetet kivéve: ha levennék róla! ::))

@MALVINA: Na mivan? Én nem vesztettem el a humorom ::)) Ez egy totálisan vicces megjegyzés volt. Akart volna lenni :::)) Az az igazság, hogy szerintem az is. De ha azt akarod mondani, hogy hülye vagyok, annak is van helye az életemben.
Cseszd meg te, ezért aztán most én adnék egy puszit ::))

@ZinczyKa: Én nem mondok olyat, hogy hülye vagy, de bizony én sem vagyok az!

@MALVINA: Malvikám, nem értelek. Én ezt a megjegyzést abszolút de viccesnek szántam. Tekintettel, hogy Lucifer előítélet-mentességet emlegetett. Mondd meg őszintén, mi volt ebben stílustalan? Meg humortalan?? Maximum, nincs humorérzékem. És akkor áll a hülye vagyok kitétel.
Azt meg én nem mondtam, hogy Te az lennél. Ne veszítsünk már talajt! ::)) Ma mindenki olyan érzékeny. Vagy én vagyok érzéketlen?

@ZinczyKa:
Részemről itt ssemmiféle érzékenységről nincs szó (miután én jellemzően nem vagyok az, aki mindent magára vonatkoztat és képtelen a témától eltartani) legfeljebb elképedésről, és lassan, de biztosan kifejlődő türelmetlenségről amiatt, hogy értelmes magyar mondatokat kelljen többször magyarázni. Tehát mégcsak nem is a másként gondolkodásról beszélek!!!! Ime, most megint egész másról beszélsz. Az "a de bizony, én se vagyok hülye" az egész kontextus alapján, de önmagában sem azt jelenti, hogy te mondtad volna! Neked ez tényleg nem egyértelmű? Olvasd át újra azt a mondatot és az előzményeit.(Már ha egyáltalán látod értelmét.) Ez a magyarázatodra vonatkozik, amit akárhogy is forgatod, a tárgyának a jelentésétől nem foszthatsz már meg!

@MALVINA: Lehet, hogy én tök idióta vagyok, de a megjegyzést tényleg viccesnek szántam. Ha nem úgy sikerült, sajnálom. Tényleg. Én sem szeretném már minden mondatomat sejtvékonyságúra szeletelni.

Az elefántok csatájához nem tudok hozzászólni, csak a poszthoz szeretnék.

Ha egy kutya átrohan egy tüzelő szuka után az út túlsó oldalára, az összeegyeztethető számára a gazdája iránti szeretettel, csak a testi épségével nehezen. Ha fegyelemzett (amilyen pölö az én kelekótya kutyám sosem lesz...), akkor az ösztöneit alárendeli a gazdája akaratának, mert (sok próbálkozás után) megtanulta, hogy ellenkező esetben szeretetmegvonásban lesz része. Azaz csak annyi történt, hogy a valóságos póráz láthatatlanra cserélődött.
Emberek között a láthatatlan pórázolásnak nagy hagyománya és végtelenül kifinomult módszerei vannak, összességében kötődésnek nevezik.
Ez visz rá olyasmikre minket, amiket egyébként sose... Mert "örömet szeretnék szerezni", mert "lojális vagyok", mert "múltkor ő is eljött a kutyakiállításra", "ennyit megér a békesség", stb.
Aki póráztalan, az egyedül marad. Sőt, aki képtelen kötődni, az magán kívül azokat is sanyargatja, akik szeretik.

Úgy tűnik, ki kell egyezni a pórázzal. Ha másként nem, hát úgy, hogy újragondoljuk a rá vonatkozó negatív ítéleteinket. Ez tűnik a megoldásnak. Na meg a használat persze.

Népiesen szólva: mindenkinek a maga póráza :::)) Nem kutyaszerű gidáknak vajon milyen??

Ami a kutyákat illeti:
Aki azt képzeli, hogy a gazdája kíséretében szabadon közlekedõ kutya önmagára vagy másra veszélyesebb, mint pórázon vezetett társa, hatalmasat téved (ez önmagában még nem volna tragédia, ha nem ilyen emberek rendelkeznének tévedésük miatt értelmetlen szigorral a kityatartás szabályairól). A kutya agresszivitását fokozza a póráz, és ez nemcsak a fajtársakkal, de az emberrel szemben is érvényes. A közterületi harapásos sérüléseket csaknem minden esetben a felügyelet nélkül utcára jutó vagy kikötve magukra hagyott kutyák követik el, s nem a gazdájuk jelenlétében póráz nélkül sétálók. A póráznak természetesen mindig kéznél kell lennie, ha másért nem, azért, hogy bárki láthassa, kihez tartozik az eb. Ám ami a kutya irányítását illeti: a láthatatlan kötelékek sokszorta erõsebbek és megbízhatóbbak, mint egy darab bõr karabinerrel a végén. Ettől függetlenül vannak helyzetek, amikor kikerülhetetlen a póráz használata.

Ami pedig az embereket illeti:
Emberek között a láthatatlan póráz is csak póráz! A kötődés pedig kötődés és nem pórázfüggő! Ami pedig az, azt kóros kötődésnek nevezik. A társas életnek semmiféleképpen nem attributuma a póráz, ellentétben a kötődéssel. Persze az is megesik, nem is olyan rotkán, hogy emberek kötődés nélkül élnek együtt . Na ott, minden valószínűség szerint valóban póráz van a dologban. Ha látszik, ha nem! A póráz fogalma - csak emlékeztetőül - azt jelenti, hogy az egyik végét tartó vezeti a másikat, méghozzá annak önállóságának a kárára. Tehát , aki számára a kötődés póráz, az van mindenféleképpen egyedül, még akkor is, ha a nyakán lévő póráz végét egyszerre többen tartják is a kezükben. A póráznak ugyanis sem a szeretet, sem a szerelemem, sem a kötődés, de mégcsak az együtt élés,a társas élet sem a szinonímája. Hanem ha valami, akkor pont maga a póráz a megalázás, az autonómia semmibevételének, így a sanyargatásnak az eszköze. És ez bizony nem szubjektív megítélés kérdése. Mármint a póráz szó jelentése! Ami szubjektív lehet, az csak az, hogy van, aki szereti, ha pórázon tartják, pórázon vezetik, van, aki nem. Ez mindenki magánügye. De a fogalmak konszenzuson alapuló jelentése attól még nem változik meg. csupán a hozzá való viszony, ami megint magányügy! Kíváncsian várom, mikor merül fel az, hogy tulajdonképpen akit nem "az orránál fogva vezetnek", arra az örök magányba süllyedés várhat csak!